Rangos meghívásnak eleget téve, május 19-én, hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulóját ünneplő MTA200 című eseménysorozat keretében mutatkozik be a Budapesten a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közössége. A konferenciát, négy kiállítást, filmvetítést és mozgásszínházi előadást is magába foglaló mozgalmas nap programját az alábbiakban közöljük.
10.00-10.10 Az egyetem rövid bemutatása (dr. Kós Anna egyetemi tanár)
10.10-12.00 Színháztudományi konferencia; Philther Day. Erdélyi magyar színháztudomány (megnyitja: dr. habil. Kékesi Kun Árpád egyetemi tanár)
Az erdélyi színháztudományi kutatások központja a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, ahol lassan egy évtizede működik a Doktori Iskola szervezeti keretében az erdélyi Philther Műhely. A kutatók az erdélyi magyar színházi eseményekre fókuszálnak, és olyan színháztörténetet írnak, amely egy-egy konkrét előadásból kiindulva mutatja fel vagy akár módosítja a kánont. A konferenciaprezentációk a színházművészet anyanyelvhez és alkotói nyelvhez köthető sajátságait tárják fel. A kutatás módszertana a Philther-elemzési metódus, ennek szemléltetésére vállalkoznak a konferencián.
12.00-12.30 Erdélyi magyar színháztörténet-kiállítás (megnyitja: dr. habil. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi tanár)
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának színháztörténeti kiállítása a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal partnerségben jött létre. A tárlat az egyetem által szervezett konferencia napján lesz látogatható, tematikusan két részből áll, és a marosvásárhelyi színház archívumából válogatott anyag segítségével mutatja be az egyetem előadás-történetének kiemelkedő pillanatait, illetve az erdélyi magyar színjátszás egyik fontos korszakát.
A kiállításon egyrészt fényképsorozatokon szemlélhetik meg az érdeklődők a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem különböző évfolyamai által az elmúlt évtizedekben színre vitt előadásokat, másrészt a tizenkilencedik századi erdélyi magyar színjátszással és színházszervezéssel kapcsolatos, a magyar nyelvterületen színháztörténeti jelentőséggel bíró kéziratokat mutatnak be a szervezők, közöttük olyanokat is, amelyek a nyilvánosság számára mindeddig nem voltak elérhetők.
13.00-13.50 Filmvetítés I. műhely (a film, fotó, média szakos hallgatók bemutatkozása)
Az egyetem legfiatalabb, de máris dinamikusan fejlődő, sőt hagyományteremtő képzése a film, fotó, média szak, 15 évvel ezelőtt indult az első ilyen profilú osztály. Ezúttal körülbelül ötven percben adnak ízelítőt abból az alkotómunkából, amelyet ennek a szakiránynak a diákjai forgatókönyvíróként, filmrendezőként, operatőrként, vágóként jegyeztek. Természetesen közös teljesítményt láthatnak, amelyben nagy részük volt a színész szakos diákoknak, de még a díszlet- és kosztümtervező kollégáknak is. Sokat jelentett az is, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színészei mindig szívesen csatlakoztak a munkához, és úgymond alávetették magukat az elsőfilmes rendezők elképzeléseinek. Az érdeklődők filmkavalkádot láthatnak, az elsőévesek kísérleteitől az ötödévesek záróvizsga-munkájáig sokféle produkcióból válogattunk. A vetítés után az alkotók szívesen válaszolnak az érdeklődők kérdéseire.
14.00-15.00 A film, fotó, média szakos hallgatók bemutatkozása: két fotóművészeti kiállítás (megnyitja dr. Jakab Tibor egyetemi adjunktus)
1. Kiállítják a film, fotó, média szakos hallgatók fotóművészeti munkákból álló kollekcióját, amellyel részt vettek az indonéziai Institute of Art, Film, Photo, Media Jakarta főiskola által szervezett nemzetközi fotó- és filmkiállításon, és ugyanezekkel az alkotásokkal bemutatkoztak Indiában a National Academy of Photography – Fine Arts Kalkutta kiállításán is. A változatos anyaggal érzékeltetni próbálják a hallgatók művészetének eredetiségét.
2. A bábjáték nem gyermekjáték, hanem műfaj című izgalmas fotókiállítás a bábművész, valamint a film, fotó, média szak hallgatóinak közös munkájából született. Olyan kollektív munka, amelyben a fotós szemével tekintünk a bábművészet világára.
17.00-18.00 A látványtervezők kiállítása: Exek (megnyitja dr. Bartha József egyetemi előadótanár)
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem olyan értelemben is a legkorszerűbb felsőoktatási intézmény, hogy a különböző szakok állandó kölcsönhatásban vannak, egymást erősítik. A művészetek interferenciája jellemzi az egyetemen zajló oktatási és alkotói tevékenységet. Az itt működő látványtervezés és eseményművészet szakon a vizuális művészetek keretében a szakmai elhivatottság és a szaktudás természetesen elsődleges követelmény. A képzés legfőbb célja a diákok tehetségének fejlesztése, művészi egyéniségük alakítása, valamint a kortárs művészet követelményeinek megfelelő vizuális és színházi kultúra elsajátítása.
A jelen kiállítás betekintést nyújt a szak tevékenységébe: láthatók itt különböző színházterekbe készített méretarányos makettek, színházi jelmeztervek, grafikai arculatok a plakátoktól a programfüzetekig, az emberi alak és a körülötte levő tér hagyományos megjelenítése, de a kreativitást és a kísérletező kedvet illusztráló képzőművészeti alkotások is. Emellett a kiállításon időalapú vizuális alkotásokat is bemutatnak az egyénileg vagy csoportosan végrehajtott performatív események mediális közvetítése révén, fényképek vagy videók formájában.
Az Exek egy olyan alumni kiállítás, amelynek keretében egyszerre tekintenek vissza és előre: az együttműködés és az egyéni pálya alakulását vizsgáljuk a szakunkon már régebben végzett, valamint a jelenlegi diákok és tanárok közreműködésével.
18.00-19.00 A dráma nyomában (felolvasószínházi) előadás
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás magiszteri szakán már több generáció végzett. Volt hallgatók drámáiból magyar, román és külföldi színpadokon készülnek előadások. Az idén végző szerzők saját szövegeiket olvassák fel az érdeklődőknek az eseményen, a felolvasás után pedig a párbeszédre is nyitottak, készséggel válaszolnak majd a résztvevők felmerülő kérdéseire. A drámaírói képzés végzős hallgatói és drámaszövegeik címei: Antal-Gászpor Adrienn: Senki gyermekei, Borcsa-Bodolai Balázs: Esmének – XOXO + @&#?$!, Horváth Lilla Holly: Peregrina, Marton Orsolya: Hosszú kávé tejjel, Oltean Márk: Uphill Descent, Sándor Emőke Orsolya: Sakk. Osztályvezető tanárok: Albert Mária és Kárpáti Péter.
19.00-19.50 Filmvetítés II. műhely (a film, fotó, média szakos hallgatók bemutatkozása)
Az egyetem film, fotó, média szakos diákjainak munkáiból láthatók újabb produkciók, amelyeket saját forgatókönyvek alapján forgattak, színész- és díszlettervező társaik segítségével. A szakmai vezető tanárok, Hegedűs Bálint, Szabó Róbert Csaba, Monory-Mész András, Kincses Réka, Jakob Vehrmann, Schneider Tibor és Szigeti Szenner Szilárd nem korlátozták a diákok téma-, műfaj- vagy formaválasztását, így a filmkavalkádban a filmesszétől a zaklatástörténeteken át, a párkapcsolati tragédiáktól a politikai rendszerproblémák túléléséig – rövid kitérővel a békák természetrajzának irányába – sok mindent láthatnak majd az érdeklődők; a megfogalmazás formája pedig a neo-neo-realista minimalizmustól az abszurdig ível.
20.00-20.50 Ex-terápia (mozgásszínházi) előadás
Tulajdonképpen valamiféle kollektív pulzálás érzékelhető itt, ami nem az előadással kezdődik, és nem is vele ér véget, de ebben az egy órában felerősödik. Érzések és érzelmek széles skáláját felszabadító lüktetés ránt magával, amiben elszabadult táncosok a szerelmi kapcsolatok monoton sokféleségét jelenítik meg. Szándékunk szerint a hatalmas, egybefüggő örvény mindenkit beszippant. Szereplőt és nézőt egyaránt. Szereplők: Abai-Szabó Tamás, Csiky Csongor Ábel, Deli Szófia, Farkas Eszter, Hajas Krisztián, Mihály János, Rubold Emília, Székely Krisztina, Szigyártó Johanna, Tar Erik (elsőéves magiszteri színész szakos hallgatók). Koreográfus: Fehér Ferenc. Rendezőasszisztens: Molnár Balázs, rendező szak, III. év. Látványtervező-konzulens: Bács Krisztina, látványtervező szak, III. év. Időtartam: 1 óra. Az előadás megtekintése 14 éven felülieknek ajánlott.
Az alábbiakban a Philther-módszer szerint elemzett és rekontruált, egykori előadásokat bemutató színháztudományi konferencia felhozatalát közöljük, hogy betekintést nyújtsunk azok számára is az egyetemen zajló kutatási folyamatokba, akik nem tudnak részt venni a budapesti eseményen.
Philther Day. Erdélyi magyar színháztudomány – színháztudományi konferencia
1. Kaáli Nagy Botond – Tompa Miklós: Hullámzó vőlegény, 1979, Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház (15 perc)
Kaáli Nagy Botond író, publicista, szerkesztő, színikritikus, dramaturg. 2023-tól a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának irodalmi titkára, levéltárosa. Absztrakt: Philther-elemzésem tárgyaként egy olyan előadást választottam, amely egy erdélyi színháztörténeti jelentőségű sorozat része. A ciklust a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház valósította meg, és több mint 20 éven keresztül tartott. Arról a Tamási Áron színpadi műveiből álló előadás-sorozatról van szó, amelynek mindegyik darabját az egykori marosvásárhelyi Székely Színház rendezője, Tompa Miklós állította színpadra – hét előadás 1968-tól ’90-ig, ugyanazon színházban, többé-kevésbé ugyanazon társulattal. Az általam választott produkció a ’79-ben színre vitt Hullámzó vőlegény, amely – a ciklushoz hasonlóan – visszhangos sikert ért meg, holott formanyelvében és koncepciójában teljes mértékben mellőzte a korabeli, modernnek számító játékstílus felé teendő lépéseket.
2. Kelemen Roland – Kovács Levente: Egy fő az egy fő, 1976 (15 perc)
Kelemen Roland teatrológus és dramaturg, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem PhD-hallgatója és tanársegédje, emellett a Színház folyóirat szerkesztőségének tagja. Doktori kutatásában az 1989-es román forradalom eseményeit feldolgozó előadásokat és drámákat elemzi. Absztrakt: Bertolt Brecht színháza Erdélyben viszonylag későn honosodott meg, és kezdetben csak korlátozott számú előadás révén volt jelen a magyar nyelvű színjátszásban. A brechti színjátszás a hetvenes években egyre inkább beépült a romániai színházi diskurzusba és a színészképzésbe is. Ennek az időszaknak az egyik kiemelkedő alakja Kovács Levente rendező volt, aki 1976 és 1985 között öt Brecht-darabot rendezett, közülük hármat a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben (ma: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), kettőt pedig az egyetemi színjátszókkal. Kovács főiskolai Brecht-sorozatának első előadása az Egy fő az egy fő volt, amely a Stúdió Színház 1975/1976-os évadában került műsorra. A tanulmány a Philther-módszert alkalmazva részletesen elemzi az előadás színházkulturális kontextusát, dramaturgiáját, a rendezést és látványvilágot, illetve különös figyelmet fordít az előadás hatástörténetére, mivel Kovács Levente megítélése az Egy fő az egy fő sikerének köszönhetően változott pozitív irányba.
3. Bugnár Szidónia – Fux Pál: A Maros és az Olt, 1970 (15 perc)
Bugnár Szidónia bábszínész és teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem PhD-hallgatója és tanársegédje. Kutatási területe a romániai magyar bábszínházak története, azok kialakulása, fejlődése. Absztrakt: Fux Pál meghatározó személyisége az erdélyi magyar bábjátszásnak, Kovács Ildikó és Antal Pál mellett. 1955-ben egy Lúdas Matyi című előadásban dolgozott először díszlet- és jelmeztervezőként a Nagyváradi Állami Bábszínházban. Kovács Ildikó Nagyváradon töltött évei alatt (1955–1959) Fux Pállal közösen azon dolgozott, hogy egy újszerű, a műfaj határait tágító, kísérletező jellegű bábszínházat hozzanak létre. Miután Kovács Ildikó visszatért Kolozsvárra, Fux Pál maradt a társulat élén, művészeti irányítóként. Kezdetben tervezőként, később rendezőként is azon dolgozott, hogy a kísérleti jelleg meghatározza a társulat munkásságát. A Maros és az Olt című előadás bemutatójára 1970 szeptemberében Konstancán, a bábszínházak hetén került sor. Fontos találkozók voltak ezek a szakma számára, hiszen évente egy átfogó képet kaptak arról, hogy milyen irányba halad a műfaj, és az is világossá vált, melyek a hiányosságai. A tanulmány a Philther-módszert alkalmazva elemzi az előadás színházkulturális kontextusát, nyomon követve a műfaj fejlődését az ország különböző bábszínházaiban, ugyanakkor tárgyalja az előadás dramaturgiáját, a rendezést, valamint a látványvilágot, amely Fux Pál esetében meghatározó szerepet tölt be.
4. Márton László – Radu Afrim: Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan, 2016 (15 perc)
Márton László filmrendező és filmkészítő. 2017-ben alapította a Whats in the box nevű céget, amelynél jelenleg is tevékenykedik, reklámfilmeket és filmeket készítenek. Számos romániai és magyarországi zenekarnak rendez videoklipet. 2023 óta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója, 2024-től óraadó tanárként dolgozik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Absztrakt: A többkamerás felvételek nem tudják teljes mértékben helyettesíteni egy színházi előadás valós időben átélt élményét, de céljuk, hogy a felvétel idő- és térbeli távolsága ellenére a lehető legtöbbet tegyék láthatóvá a néző számára. Azonban elkerülhetetlen hogy ebben a folyamatban egy új, a technikai megoldások által befolyásolt értelmezés is megszülessen. A Retromadár a blokknak csapódik, és a forró aszfaltra zuhan (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, rendező: Radu Afrim, bemutató: 2016. november 12.) előadás két alkalommal került rögzítésre többkamerás technikával. Az első felvétel 2016. decemberében készült, közvetlenül az előadás ősbemutatója után, archiválás céljából, a második felvételt 2021. április 27-én rögzítették, és a világjárvány alatt élőben közvetítették. Komparatív elemzésem alapját a két előadásfelvétel eltérő vágási megoldásai képezik. Mindkét felvétel sajátos módon befolyásolja az előadás értelmezését; a 2016-os az utóvágás, pontosság révén, míg a 2021-es élő közvetítés a dinamizmus által gazdagítja az előadás értelmezési lehetőségeit.
5. Nagy Imola – Útkeresés mozgásban. Az út végén a folyó (15 perc)
Nagy Imola a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. Filozófiai tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végezte. 2019-ben doktorált színháztudományokból az MME Doktori Iskolájában. Dolgozata 2020-ban jelent meg, Nézővé válni címen. Kutatási területe észlelés és értelemképződés, emlékezeti mechanizmusok és szubjektivációs folyamatok a posztdramatikus színházban. Absztrakt: A khóra-gráfia hans-thies lehmanni fogalmának egy kevésbé hangsúlyozott, de annál fontosabb oldala merül fel a dolgozatban: a tér(beliesülés) és a beszéd(mód) mellett (és alatt), a mozgás felől való megközelítése. A khóra-gráfia egyben olyan mozdulat, mozgásforma keresését hozza képbe, amely saját affektív tudattalanunkkal szembesít, vagyis a mozgásban történő nyelvkeresés, a külső és a belső közötti egyezkedési felületen megjelenő törések (áttörések) előtűnő nyomait szolgáltatja számunkra a színházban. Elvileg a színházi jelrendszerek bármelyike generálhat vagy válthat ki affektumokat, de ez leginkább a színész munkájához köthető, főleg a színész hangjához és mozgásához, és különösképpen a színész hangszínéhez, illetve mozgás esetében olyan váratlan, eldönthetetlen mozdulatokhoz, amelyek nem képezik a hagyományos értelemben vett koreográfia részét. Jelen dolgozat is ebben a kontextusban foglalkozik a mozgás kutatásával a posztdramatikus színházban, és ezt az elméleti keretet hozta váratlan és üdítő módon mozgásba Kárpáti Péter Az út végén a folyó című misztériumjátéka nyomán, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem keretében (a teljes alkotói csoport hallgatókból áll), a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban 2022. június 22-én bemutatott előadás. Az előadást a Philther-protokoll szerint elemeztem, megelőlegezve az évek múltán megírandó hatástörténetet.
Vén Evelin bábművész. 2023-ban bábművész BA- és MA-képzésen végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, illetve 2024-ben színháztudományból mesteri diplomát szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2023-tól a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Absztrakt: Doktori kutatásomban a magyar, valamint az erdélyi bábszínházakban a japán bábtechnika, vagyis a bunraku megjelenését, térhódítását vizsgálom. Jelen dolgozatomban a Philther-módszer segítségével elemzett előadás hasonló technikával készült 2013-ban. A Hétalvó című produkció a zalaegerszegi Griff Bábszínház, valamint a japán Bungeiza színjátszócsoport együttműködésével jött létre. Ez a magyarországi előadás áll a legközelebb a tradicionális játékformához, ugyanis nemcsak a külső mozgatási technikát használták a darab folyamán, hanem a bábok felépítése, öltözéke, továbbá a színpadképe is a bunraku hagyományokhoz próbál igazodni. Ennek ellenére sok eltérést is megfigyelhetünk: az egyszemélyes történetmondó, vagyis a gidajú hiányát, a samiszen hangszer zenei kíséretének mellőzését, illetve a bábmozgatók számának csökkentését. Ha a részleteket jobban megfigyeljük, a koprodukcióból létrejött darab, bár nagymértékben magába foglalja a japán tradíciókat, mégis jóval megengedőbb, és így az előadás egy újfajta árnyalatát teremti meg a bunraku színjátszásnak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
