A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Pál-Antal Sándor

Péntek délelőtt vehette át Pál-Antal Sándor erdélyi magyar történész, levéltáros az Áder János köztársasági elnök úr által augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából adományozott állami kitüntetést a csíkszeredai főkonzulátuson. 

A koronavírus-járvány következtében az ünnepi díjátadóra nem kerülhetett sor, a kitüntetést szűk körben, a járványügyi szabályok szigorú betartása mellett adta át Tóth László főkonzul a főkonzulátus Petőfi Sándor utcai épületében. A főkonzul a kitüntetés átadásakor kiemelte: a kitüntetés a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál.

Pál-Antal Sándornak a „Székelyföld történetének kutatása terén végzett szerteágazó munkája, valamint tudomány- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként” Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta. 

Pál-Antal Sándor 1939. szeptember 26-án született Csíkkarcfalván. Számos műve alapmunkának számít. Kézikönyvként használják a történészek a Maros, Udvarhely, Háromszék és Csík 1848-49-es történéseire vonatkozó dokumentumköteteit, de az erdélyi 1956-os megtorlások adatait, a Maros megyei perek anyagát, az áldozatok névsorát szintén az ő gondozásában ismerhette meg a szakma. Tudományos munkássága mellett közösségszervezői és iskolateremtési teljesítményét is elismerés illeti, hiszen az EME marosvásárhelyi fiókjának elnökeként igyekezett összefogni a marosvásárhelyi, illetve a város történetét kutató fiatal történészgeneráció munkáját is, konferenciákat szervezve, tanulmánykötetek sorát helyezve sajtó alá. Életműve egyaránt kiterjed a székely székek társadalomtörténeti, helytörténeti, népességi és köztörténeti, hadászati és modernizációs történetének különböző részleteire, alapkutatásokra és szintézisekre, adattárakra és értelmező munkákra. 

Pál-Antal Sándor a kitüntetés átvételekor elmondta, hogy három kitüntetést érez magához igazán közel: a Pauler Gyula-díjat, amit a levéltárosi tevékenységének elismeréséért kapott, a Magyar Tudományos Akadémia által adott Arany János-érmet, amit a külhonban végzett tudományos munkásságának elismeréséért kapott, valamint a Széchenyi Ferenc-díjat, amit a magyar–román levéltáros kapcsolatok kiépítéséért és fejlesztéséért kapott. A most adományozott elismerés, amelyet Magyarországtól, a magyar nemzettől kapott, ezek megkoronázása, amit hálával és köszönettel elfogad.

Levéltári munkássága során igyekezett azt az elvet betartani, hogy mint levéltáros, ha már a források tömegénél van, akkor ne csak másokat szolgáljon ki ezekkal az anyagokkal, hanem maga is tevékeny részese legyen az ott fellelhető tudástár összefoglalásának, megírásának, feldolgozásának, hogy ha már ott van a forrásnál, igyon is belőle. (közlemény)