2020. április 8., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Többször elhangzott mezőgazdasági fórumokon, hogy Erdélyben

– a területi és egyéb adottságok miatt – a legalkalmasabb gazdálkodási forma a közepes méretű farmgazdaság, ahol többféle állatot tenyésztenek, és a hozzá tartozó mezőgazdasági területen – saját célra – előteremtik hozzá a takarmányt. Egy ilyen családi farmot vezet Szabédon Szikszai Róbert és sógora, Csécs József, akik a családi örökségből kiindulva fokozatosan építették fel a gazdaságukat. 

Fotó: Vajda György

– Mi már gyermekkorunkban dolgoztunk, gazdálkodtunk. Az 1989-es változások után megjelent földreformnak köszönhetően visszaadtak 10 hektár területet a családnak, ezzel kezdődött. Aztán 1996-ben megnősültem, és 2000-től komolyabban befektettünk a mezőgazdaságba sógorommal, Csécs Józseffel együtt. Először 30 hektáron termesztettünk gabonát, aztán amikor három évig nem tudtam eladni a kukoricát, le akartam mondani a gazdálkodásról. Mégsem tettem. Építettünk egy istállót, majd még egyet – mesél a kezdetekről Szikszai Róbert. 

 Jelenleg 200 hektár mezőgazdasági területük van, ebből 140 hektár szántóföld, amiben a takarmányhoz szükséges lucerna, kukorica, napraforgó és búza is megterem. A többletet értékesítik. 450 juhot, 70 szarvasmarhát, 50 sertést tartanak. 

– Lassan fejlődtünk, minden évben megtoldottuk valamivel a gazdaságot. A nyereséget befektettük. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem ebből élünk. Négy autóbontót működtetünk, ahol egy kicsit több pénz van, és télen-nyáron biztosíthatjuk az állandó jövedelmet. Ebből a nyereségből is ruháztunk be a mezőgazdaságba. Az a tapasztalatom, hogy nem lehet felemelkedni csak mezőgazdaságból, bár ilyen szinten már jövedelmező az állattenyésztés, ugyanis havonta 15.000 liter tejet adunk le a Terézia gyárnak. A juhtejből sajtot készítünk, amit a belső élelmiszerláncon keresztül értékesítetünk – mondja Szikszai Róbert. 

Majd hozzáteszi: az APIA-támogatásokat lehívják, de ezenkívül nem pályáztak. Megjárták. Az egyetlen sikeres pályázatuk a Pro Economica Alapítvány által meghirdetett gépvásárlási kiírás volt. A vállalkozó ennek kapcsán kifejtette, hajlandó lenne egy pályázatíró fizetésének a felét kifizetni, akit felkérnének – az önkormányzat támogatásával –, hogy keresse fel Mezőcsáváson és a kistérségben levő gazdákat, és ösztönözze őket, hogy használják ki ezt a pénzszerzési lehetőséget. De ez még csak ötlet.

Nem mondtak le a lehetőségről. Jövőre uniós támogatással fejőházat építenének, aminek értéke mintegy 25.000 euró. Arra is gondoltak, hogy vendégfogadót létesítenek, ahol a farmlátogatással kötnék össze a turizmust, de ez is csak távlati terv. Pedig Erdélyben ennek is lenne jövője… – mondja, majd elárulja, hogy a közéletből is kiveszi a részét. Nemrég egy terepjárót ajándékozott a helyi önkéntes tűzoltó-alakulatnak, rendszeresen támogatja a falunapokat, a különböző helyi rendezvényeket, és nemrég presbiteri feladatot is vállalt a mezőfelei református egyházban, abban a reményben, hogy gazdálkodóként, vállalkozóként és közéleti személyként hozzájárulhat a község fejlesztéséhez, a jövő építéséhez.