A Carmina Burana sikersorozata
2026-10-05 15:00:00
- Csíky Csaba
A mű alapját adó, 13. századból származó szöveggyűjteményt egy bajorországi kolostorban találták. A Carmina Burana kifejezés jelentése a lelőhelyének nevét őrzi: beureni énekek.
Az ismeretlen vándorénekesek és diákok verseit a vágánsköltészetbe soroljuk. A versek motívumai, képei és ritmusa is nagy hatással volt a kor irodalmára és népköltészetére. A versek főként a burjánzó, fülledt tavasznak, a bornak, a szerelemnek és az erotikának hódolnak. De vannak a kötetben a világ rendezetlenségét vagy az erkölcsi romlottságot (az egyház és a papok romlottságát) bíráló darabok és szerelmi bánatot elpanaszló vagy épp a kocsmázás örömeit megéneklő dalok is.
Szövegei a pillanat boldogságát és az ifjúságot dicsőítik. Egyes költeményei az egyéni értéktudatot helyezik szembe a születési előjogokkal: az számít nemesnek, aki erkölcsös életet él.
A sokszor refrénes és rímelő versekben a középkori humor, szabadszájúság, gúnyos, szatirikus hangnem, egy-egy versben pedig a gyengéd líraiság a jellemző. Műfajilag a verseket főleg a himnuszokhoz és a (történeti, tánc- és udvarló) dalokhoz, bordalokhoz sorolhatjuk.
A verseket latin nyelven jegyezték le, de a szerzők vélhetően franciák, angolok és németek voltak. A versgyűjteményt Carl Orff német zeneszerző tette világhírű szcenikus kantátává (oratóriummá). A zene két kulcsfogalma a primitív motívumkészlet és a mágikus ismétlés. A zenei építőkövek rendkívül egyszerűek (kidolgozás, fejlesztés és polifónia nélkül), de a mágikus ismétlés, sulykolás motorizmusa hatásos. Ez a nagyon érzéki, változatos zene a maga módján nagyon is eredeti. Nagy szerepet kap a kórus; a szólókat egy szoprán, egy tenor és egy bariton énekli, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia október 1-jei előadásán Balla Sándor bariton, Cristina Grigoraş szoprán és Stefan von Korch tenor. Az előadás karmestere David Crescenzi Olaszországból. A tehetséges fiatal szoprán énekesnő lírai alkata, hangjának szépsége ideálisan alkalmas szerepére. Balla Sándor karakterteremtő készsége egyszerűen fenomenális, Stefan von Korch a zenekari szólam mellé társulva természetesen és muzikálisan énekli szólóját. Crescenzi mester valóban Mester. Vezénylésének kifejezésbeli gazdagsága igazi nagy élménnyé emelte az előadást.
