VIII. Szovátai Tavaszi Kórusfesztivál

Kórusunk, a szovátai Intermezzo kamarakórus 2009-ben szervezte meg először a Szovátai Tavaszi Kórusfesztivált, amelyet idén 8. alkalommal április 23-án tartunk. 

Mottónk Leopold Mozart kijelentése, amely szerint „Az énekes zene a hangszeres zene örök ideálja”. Ennek az axiómának értelmében élt a zseniális Wolfgang Amadeus Mozart és eme örök igazság indította útjára ezt a hagyományteremtő kórusfesztivált, egy álmot megelevenítő rendezvényt, amelynek többszörösen is fontos céljai vannak. „Mi zengi túl a bérceket? Mi éli túl az éveket? – a kórusmuzsika” – mondja Erdélyi János, és igazi lokálpatriótákhoz híven, Szovátát turisztikai nevezetessége mellett kulturális szinten, avagy a zene terén is méltó helyre szeretnénk emelni.

A kórusművészet és ezen belül a kórusfesztivál masszív tömeget mozgat, különböző helységek művészeti követei a kórustagok, akik a legközvetlenebb hordozói egy olyan üzenetnek, amelyet nagy elődeink, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc idejében felismertek és már 1867-ben kamatoztattak. Ettől a dátumtól kezdve Budapest után a többi város elöljárói is igyekeztek a „megfogha-tatlan tárgyiasságú” üzenetet kihasználni és városaik javára fordítani. Ezek mögé szeretnénk felsorakoztatni Szovátát is.

Hálával tartozunk nemzetünk nagyjának, Kodály Zoltánnak, hogy a kórusmuzsikát olyan szintre emelte Magyarországon, amiből mi, erdélyiek ma is táplálkozunk, és amiért ilyen fesztiválokat szervezünk. Kodály arra buzdít bennünket, műkedvelőket, hogy vegyes karokká tömörüljünk és énekeljünk, „hiszen az eredmény lelki emelkedettség, boldogabb, igazabb, jobb emberek”.

A tízezres kis városunkban, ahol a mi kórusunk is csak 20-as létszámú, évente minden tavasszal, immár nyolc éve, sor kerül a fesztiválra.

Sikerült létrehozni, életre kelteni, megvalósítani álmainkat, Széchenyi István szerint „a legjobb ötlet is csak egy lehetőség, ha nem teszünk érte”. Tettünk és továbbfejlesztettük minősítő fesztivállá, meghíva a KÓTA minősítő bizottságát, és ennek eredményeként már 11 erdélyi kórus mérethette meg tudását. 

Istennek hála már nem tudnak meggátolni a határok abban, hogy egy nemzethez tartozva azonos kultúrát képviseljünk és megpróbáljunk felzárkózni az anyaországi zenei fejlettségi szintre. 

 Hogy hány kórus fordult meg itt ez idő alatt, és hozzávetőleg hány mű hangzott itt el? Kb. 50 kórus, hét fúvószenekar, kb. 2000 ember, 300 mű, hét közös mű. Minden évben 3-4 anyaországi, felvidéki, délvidéki kórus vesz részt eme találkozón. Ha mindezt csak számoknak tekintenénk, akkor is jelentősnek bizonyulna, de mi azt is tudjuk, hogy mindenik műnek üzenete van, nemzetünk üzenetét hordozza, történelmünk hősiességét vési be emlékezetünkbe, vagy más népek ritmusával ismertet meg. Néha könyörög értünk, máskor meg hálát ad a Fennvalónak.

Minden évben igyekeztünk évfordulós zeneszerző művével fémjelezni fesztiválunkat. Tavaly, nagy örömünkre, saját fesztiválművet szerzett nekünk nagytiszteletű zeneszerzőnk, Csíky Boldizsár, a Két népdalfeldolgozásával, idén pedig Makkai Gyöngyvér A csúcs közel című, erre az alkalomra írt művét énekli az összkar.

Mindez nem jöhetett volna létre a Nemzeti Kulturális Alap segítsége nélkül, a Communitas Alapítvány támogatása és Szováta város önkormányzata nélkül, de a sok-sok szovátai szponzor nélkül sem, amiért hálás köszönet mindenkinek. 

Szeretnénk, ha fesztiválunk híre eljutna a Kárpát-medence minden magyar kórusához, és a különböző vidékekről érkező énekkarok közt művészi és baráti kapcsolatok jönnének létre.

Fülöp Judit karnagy