Szegénységében gazdag…
2013-10-21 15:40:08
- Kaáli Nagy Botond
Kettős évforduló jegyében szerveztek irodalmi-színháztörténeti-színházi estet vasárnap délután a Kultúrpalota kistermében. Az épület fennállásának századik évfordulóját ünneplő, 2013-as rendezvénysorozat keretében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a vásárhelyi állandó színtársulat egyik alapítójára, báró Kemény Jánosra emlékezett a megjelent szépszámú közönséggel egyetemben.
Kettős évforduló jegyében szerveztek irodalmi-színháztörténeti-színházi estet vasárnap délután a Kultúrpalota kistermében. Az épület fennállásának századik évfordulóját ünneplő, 2013-as rendezvénysorozat keretében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a vásárhelyi állandó színtársulat egyik alapítójára, báró Kemény Jánosra emlékezett a megjelent szépszámú közönséggel egyetemben. A marosvécsi vár ura, a helikoni találkozók szervezője és házigazdája, a nagylelkű mecénás, a kolozsvári és marosvásárhelyi színtársulatok alapítója és finanszírozója, az író és drámaíró – akit az ötvenes években a kommunista diktatúra ellehetetlenített, mészégetői sorba taszított, aki körül összezárt mind Vásárhely, mind Marosvécs lakossága, és aki mindvégig emelt fővel, optimistán szemlélte sorsát – 110 éve született. E jeles évforduló adott okot a megemlékezésre.
Este hét órától a Kultúrpalota kistermében filmvetítéssel kezdődött az ünnepség, ekkor az Oláh Kata által rendezett, Kemény János életének szakaszait aprólékos alapossággal bemutató portréfilmet láthatták az egybegyűltek, majd Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója tartotta meg vetített képes, számos eredeti dokumentumot is bemutató előadását, amelyben – Kemény János kapcsán – szó esett a korszak (a negyvenes évektől kezdődő diktatúra) jellegzetességeiről, politikai viszonyairól, a marosvásárhelyi színházalapításról, a Kemény és Tompa közötti kapcsolatról.
– Az előadásomat megelőző kutatásaim során megpróbáltam megkeresni azokat a folyamatokat, amelyek a korszakot mozgatták. Erről a korról még nem íródtak, nem jelentek meg könyvek, hiányoznak az alapos, tudományos jelleggel dokumentált magyar színháztörténeti írások, portrésorozatok. Nincs Harag-, Kemény-, Tompa-portrékötetünk például. A negyvenes években alapított Székely Színházat is kontextusba kell tennünk. 1946-ban a népi demokrácia hozza el az első állami magyar intézményt, a Székely Színházat. A templomon kívül az egyetlen helyet, ahol sok emberhez egyszerre lehet magyarul szólni. Kemény János Kolozsvár után Marosvásárhelyre jött színházat csinálni. A Tompa Miklós verzióját ismerjük ezekről az évekről, de azóta sok olyan dokumentum került elő, ami mást mutat. Kemény János egy előkerült feljegyzésében több mint harminc oldalon írja le, hogy az alapítandó színház hogyan fog működni – és a Székely Színház ezen útmutatások alapján alakult meg. Az igazgatót intézőnek nevezték el, és a fennmaradt dokumentumok igazolják: az intéző Kemény János volt, a rendező pedig Tompa Miklós. Kemény hívta haza Kovács Györgyöt, és ma sem lehet jobban színházat kitalálni, mint a báró korabeli költségvetésével. A háború után a színház társadalmi beágyazódása változott meg, a rendszer ideológiai intézménnyé próbálta átváltoztatni. A színészeket reggeltől estig kínozták jelentések íratásával, gyárak kultúrköreinek ellenőriztetésével. Nagyon kegyetlen idők voltak, nem csoda, hogy ez a rendszer kivetette magából Kemény Jánost. Megkerült a felmondólevél is, amelyen tisztán látszik Tompa Miklós aláírása. '52 szeptemberében Sztálin parancsára létrejött a Magyar Autonóm Tartomány, ami román részről óriási purifikációs folyamatot indított el. Kemény János is ennek esett áldozatul, mert – mint a jelentésben írják – „Nem tud lépést tartani a forradalmi szellemmel.” Mészégetőnek alkalmazták. De a város összezárt körülötte, falaznak neki, a helyiek megvédik, a marosvécsiek gyakran visznek neki és családjának elemózsiát. Az általa alapított színház fennállásának tizedik évfordulójára nem hívják meg. És utána sem, soha többet. Tompa Miklós és Kemény János viszonya – e téma az, amely rengeteg kérdést vet fel és további kutatásra vár – mondta előadása során Gáspárik Attila, majd az est zárómomentumaként a Tompa Miklós Társulat művészei – Kilyén László, Meszesi Oszkár, Gecse Ramóna, B. Fülöp Erzsébet, Tollas Gábor, László Zsuzsa és Bartha László Zsolt – felolvasószínházi keretek között, ősbemutatóként Kemény János kiadatlan, Mester című drámáját adták elő. A produkciót László Csaba rendezte.
Kemény János jellemét, tartását, életszemléletét és humanizmusát a portréfilm utolsó sorai nagyszerűen összefoglalják: gazdagságában is szegény, szegénységében is gazdag tudott maradni.
