szerda, szeptember 20, 2017

Székely Magda: Ítélet

Leomolván az idők, mint a várak, 

napján a végső elszámoltatásnak, 

mindkét oldalon ugyanazok állnak. 

 

Egy szín alatt a jók, a rosszak, 

szorongatókon a szorongatottak 

enyhületlen egymásba rajzolódnak. 

 

Pedig törekedve hiába 

minden idom külön kiválna, 

vissza enmaga térfogatába. 

 

De nincs hely ott hiú törekedésre, 

nincs mód kitérni a kiterjedésbe, 

a bűn kényelme végleg visszavéve. 

 

Ott nincs gonosz már továbbindulóban, 

a készületlen kívülebb lelobban, 

emlékezete elmarad a porban. 

 

Ott csak a jó az, ami súlya nélkül 

felsorakozva útra kelni készül, 

a gyönge híd csak egy hívásból épül, 

 

ha majd beteljesedve 

odaátról, áradnak egyre, 

a fényből másba, fényesebbe. 

 

Tíz éve, 2007 áprilisában, 70 évesen hunyt el a Kossuth-díjas költő.