A sárkány és az elefánt tánca

Kína a megújulás és a jólét ázsiai évszázadára készül, és az építkezésben partnernek invitálja nagy szárazföldi szomszédját, Indiát egy olyan időszakban, amikor újrarendeződni látszanak a földrész hatalmi viszonyai, s amikor Peking nem engedheti meg magának, hogy a feltörekvő Indiával feszült legyen a viszonya.

 

Erről árulkodik Kína térségbeli politikája, erről árulkodnak a gazdasági diplomácia lépései, s ezt erősítette meg Hszi Csin-ping kínai államelnök indiai látogatása alkalmából a vendéglátó országban publikált írásában. Ezzel párhuzamosan úgy látszik, Újdelhinek, még pontosabban Narendra Modi miniszterelnöknek nincs ellenére a felkínált „baráti jobb”. Mint nyilatkozott, India és Kína gazdasági együttműködésének fokozásával a világ népességének csaknem 35 százaléka élhet jobb minőségű életet.

Hszi Csin-ping „előreküldött” üzenetében mintegy javaslatként azt vetette fel, hogy mindkét ország, a maga előnyeit kihasználva, olyan közös fejlődési utat alakítson ki, amelyben a 

„világ gyára” és „háttérirodája” versenyképes gyártóbázist és vonzó fogyasztói piacot szül. A kínai elnök úgy látja, a két ország az ázsiai fejlődés motorjává válhatna, egyben globális partnerekként, összehangolt stratégiát követve a multipolaritás irányában haladó világ hatalmaiként léphetnének fel.

Hszi a vele tartó nyolc miniszterrel és körülbelül 130 üzletemberrel a jelek szerint le kívánja tenni a névjegyét Indiában. Sajtóértesülések szerint a háromnapos látogatás során hivatalosan szentesítendő projektek értéke százmilliárd dollár nagyságrendű lesz. Kína két ipari parkot készül megépíteni, amelyben egyenként tíz-tízezer ember kaphat majd munkát. Úgy tudni, a következő öt évben összesen tíz hasonló létesítmény megépítését tervezik indiai földön. Az elhanyagolt, korszerűsítésre szoruló vasúti közlekedés ugyancsak sok lehetőséget tartogat a kínai vállalatok számára, különösen hogy Modi állítólag úgy döntött, „beengedi” a szektorba a kínai tőkét és technológiát. (Egyes hírek szerint azonban a kínai jelzőrendszert már nem kérnék.)

Az áramellátást szolgáló fejlesztésekből és az útépítésből ugyancsak kivehetik majd részüket a kínai cégek, hat szövetségi államban a kínaiakra bíznák több mint 600 csatorna, illetve víztározó kotrását, tisztítását is, de fontos pénzügyi, kínai hitelekkel kecsegtető pénzintézeti megállapodásokra is számítani lehet.

Kína India legnagyobb kereskedelmi partnere, a kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly megközelítette a 66 milliárd dollárt, amelyből India deficitje 30 milliárd dollár körül volt. Peking és Újdelhi deklarált célja, hogy 2015-re elérjék a 10 milliárdos forgalmat.

Szakértők azt hangsúlyozzák, hogy Modi a jelekből ítélve független, vagyis a „külső nyomást figyelmen kívül hagyó”, határozott döntésekkel, 

„kizárólag India érdekeit szem előtt tartva” igyekszik közelebb kormányozni országát Kínához, a kínai gazdasághoz. Indiában a helyi média jelentései szerint ezt nem minden politikai erő és nem is minden üzleti érdekcsoport fogadja kritikátlanul, a sajtó maga pedig szintén – mondhatni hagyományosan – rendszerint a fegyveres konfliktust is magába foglaló történelmi hagyaték, a határmegállapodást szolgáló tárgyalások sikertelenségének árnyékában láttatja az aktuális történéseket.