A református Schola Particula

„…s ha az ősi Református Kollégium nem adott volna semmi mást Erdélynek s a nagyvilágnak, csak a két Bolyait, az einsteini világkép alapjait, a nem euklideszi geometriát, akkor is tisztelettel kellene előtte fejet hajtanunk.” (Dr. Csiha Kálmán református püspök)

460 évvel ezelőtt, a reformáció hajnalán születik Marosvásárhelyen a Református Kollégium, a reneszánsz, a humanizmus iskolakoncepciójára építve. Már 1556-ban a Kolozsváron tartott országgyűlésen elhatározzák, hogy Marosvásárhelyen a Ferenc-rendiek elhagyott otthonában iskolát alapítanak, azonban a határozat végrehajtására csak egy évvel később kerül sor, amikor is Izabella királyné átengedi a marosvásárhelyi klastromot. Ugyanebben az évben már jövedelmet is biztosít a királyné az iskola számára, de ez nem fedezi az iskola fenntartását. Annak ellenére, hogy fennállásának első éveiben az intézmény még nem különösen tekintélyes, iskolamesterei már ekkor beírják nevüket a magyar művelődéstörténetbe. Az iskola első három rektora a wittenbergi egyetemen végzett, igen művelt ember. Az első ismert iskolamester Tordai Ádám, az 1569-i váradi hitviták tevékeny résztvevője. Laskói Csókás Péter már sokkal ismertebb személyiség. Valamennyi tantárgyat valószínűleg egymaga tanított, mintegy tíz nyelven beszélt, előadásait nyomtatásban is megjelentette 1581-ben Brassóban, Valentin Wagner segítségével Speculum exilii (Száműzetésnek tükre) címmel. Leg-jelentősebb alkotása a Calepinus-féle tizenegy nyelvű szótár (1585) magyar szókészletének összeállítása. Elsőként szerez polgárjogot a magyar nyelvnek az európai nyelvek között. Laskói Csókás Péterben a partikula szellemiségének egyik megalapozóját kell tekinteni. 

1593-ban a partikula rektora Baranyai Decsi Czimor János lesz, akit európai értelemben korának egyik legműveltebb emberének tartottak. Mivel 9 évig áll az iskola élén, ő lesz az első rektor, akinek megfelelő időszak áll a rendelkezésére, hogy műveltségét, tudományos tevékenységét az iskola, a város javára gyümölcsöztesse. Megjegyzendő az iskola élén eltöltött évek számát illetően, hogy ez már nagy teljesítménynek számított, hiszen az iskola első 161 évében a rektorok 45%-a csak egy évet, 64%-a legfeljebb 1–3 évet bírt ki az iskola élén. Az iskola első 35 igazgatója közül 23 cserélte fel a tanári hivatást a papi státusra, ami arra utal, hogy az utóbbi hivatás nagyobb társadalmi tekintéllyel és jobb javadalmazással járhatott.

A XVI. századi iskola épülete a vártemplom melletti épületben működött. Mai helyére azután került, hogy Basta hadai a XVII. század elején feldúlták a várat, aminek következtében az iskola kénytelen volt átköltözni a szomszédos dombra.

Baranyai Decsi Czimor János halála után (1601) húsz évig csak nagyon keveset lehet tudni az iskola életéről. 1615-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem évi jövedelmet biztosít az iskolának, sőt végrendeletében külön kitér a marosvásárhelyi partikula tanárainak és diákjainak a jövőjére. 1620-ban az iskola rektori székébe Böjthi Veres Gáspár kerül, aki Bethlen Gábor történetírója volt. Az őt követő három évtizedből ismét kevés adat maradt fenn az iskola életéből. 1650-ben Csulai György püspök ajándékként egy „anyakönyvet” ad a partikulának. A könyv tartalmazza az iskola első anyakönyvét 1653-tól 1715-ig, a rektorok, osztálytanítók, szeniorok, kontraszkribák nevét, az iskola törvényeit, az osztályok felsorolását, a tanrendeket, az iskolának adományozott, illetve az egy tételben vásárolt könyvek katalógusát 1650-től 1689-ig. Ennek az anyakönyvnek köszönhetően a XVII. századból a partikula 24 rektorát ismerjük, valamennyi képzett, tudós férfi. A legtöbbjük külföldi egyetemeken végzett, de ebben a korszakban kerül az iskola élére az első olyan rektor, aki tanulmányait a marosvásárhelyi iskolában kezdte Abafáji P. András (1661) személyében. Az akkori zavaros időkben négy hónapon át rektora az iskolának, mivel a török támadás miatt az iskola szétoszlik, és a tanítás nyolc hónapon át szünetel, amikor az új rektornak, Apáczai tanítványának, Fogarasi Mátyásnak sikerül ismét elindítania az oktatást. Az ő vezetése határkő a partikula történetében. Mint Apáczai egyik legkedveltebb tanítványa, győzelemre juttatja a marosvásárhelyi iskolában nagy mesterének szellemiségét. Újjászervezi a partikula egész oktatási-nevelési rendszerét. Megvalósítja a maros-

vásárhelyi skólában a szervezett osztályonkénti tanítást. Beköszöntő beszédében már megfogalmazza, hogy egyedül nem képes tanítani az iskola valamennyi tanulóját, ezért segédekre, kollaborátorokra van szüksége, akiket saját maga képez ki. Mindezen intézkedések következtében jut el oda az iskola, hogy idővel az értelmes tanulók tanítják a kisebbeknek a különböző tantárgyakat, mint például a latint, etimológiát, szintaxist, poézist, retorikát, hébert, görögöt. Fogarasi rektorsága idejéből maradtak fenn az első írásos emlékek a partikula osztálybeosztásáról. Innen tudjuk, hogy négy osztállyal működik az iskola: 1. rudimenta, 2. etimológia, 3. szintaktika és poétika, 4. retorika, logika és teológia. Fogarasi idejéből marad ránk az iskola első órarendje is: a tanítás kezdése, befejezése, a délelőtti-délutáni tevékenységek időbeli elosztása osztályonként. Megtudjuk azt, hogy a rudimenta és az etimológia osztályokban a tanítás reggel 7 órakor kezdődött, a poétika osztályokban a téli napokban akár reggel 5 órakor, a felsőbb osztályokban pedig 8 órakor. A heti óraszám a diákoknak 34-36 óra volt. 

Fogarasi munkásságának köszönhetően az iskola diákságának a létszáma fokozatosan növekedik. Ezt bizonyítják azok a tények, hogy utódai közül egy rektor sem tud lemondani a kollaborátorokról, sőt egyesek nagyszámú csapattal dolgoznak. 

A XVII. század végéig az iskola ún. schola particula volt, azaz alá volt rendelve egy nagyobb, rangosabbnak tekintett kollégiumnak, amely hol a kolozsvári, hol a gyulafehérvári volt, s amely előírta számára a megtanítandó tananyagot, s kinevezte tanárait. A partikula törvényeit nagyon alaposan kidolgozták, a hétköznapi élet és a társadalmi érintkezés minden alkalmára előírták a diák kötelességeit és a törvényt áthágók büntetéseit. A törvények ismeretéhez és betartásához kapcsolódik a subscribálás, ami egy olyan diákszokás volt, amely évszázadokig fennmaradt református kollégiumaink életében. A hatodik osztály végén a vizsgát sikerrel kiállók ünnepélyes keretek között írták be nevüket az iskola ősi anyakönyvébe, az intézmény törvényeinek aláírása által azok megtartására kötelezve magukat. A subscribált diákokat az „úr” megszólítás illette meg, joguk volt dohányozni és sétapálcát hordani. A subscribálási jegyzőkönyvek majdnem teljességgel megmaradtak, azért is fontosak, mert feltüntetik az iskola diákjainak születési évét, helyét és származását. 

A Rákóczi-szabadságharc eseményei sem kerülték el a partikula életét. A diákok közül többen is Rákóczi zászlaja alá állnak. 1707-ben Kis-Éri György második rektori tevékenységének kezdetén majdnem üres iskolát talál: 9 diák! Hétévi rektorsága alatt 47 tanulót sikerül toboroznia, annak ellenére, hogy egyedül küzd mindenért. Egyik barátjának írt levelében a következőket panaszolja: „…csaknem egyedül szolgálok, mert a város urai még egy ujjni fát, egy szem búzát, egy csepp bort nem adtak!”. A nehézségeket még tetőzi az 1709-es pestisjárvány, amikor az iskolát kénytelenek bezárni, a tanulókat elmenekítik a városból. Kis-Éri György nevéhez fűződik a partikula könyvtárának első rendszeres címtára is. 1766-ig ez a címtár a könyvtár egyetlen katalógusa, és 200 könyvet számlál össze. 

A partikula rektorainak neve Köpeczi Mihállyal zárul. 1718-től kezdődően egy új korszak kezdődik az iskola életében.

*

Szemelvények a partikula törvényeiből

I.

Ezen tanulótársaságunk minden polgárától és alapítványosától épp úgy, mint az idegenektől komolyan megkívánjuk, hogy mindenek előtt istennek tartozó kegyességre emlékezvén, mindig és mindenütt úgy intézzék életöket és cselekedetüket, hogy isten tiszteletét és dicsőségét mindig magok előtt tartsák: „Mindeneket az isten dicsőségére miveljenek” 1. Kor. X. 31. és: „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy dicsőítsék a ti mennyei atyátokat.” Mat. V. 16.

II.

Isten és emberek iránti kötelességét pedig ki-ki az egyházi ünnepélyes gyűlésen – egyházi szertartásokon – az egyházban tartani szokott szent beszédek, zsoltárok és istenes énekek éneklése, reggeli és estvéli könyörgések, temetésre járások, nyilvános előadások (leckék) alkalmával nyilvánítsa, mindezen gyűlések célja Isten dicsősége és dicsőítése lévén.

V.

De külső társalgásunk is pályánknak megfelelő legyen, azaz jámbor, tiszteletre méltó, szerény és szeplőtlen mindenütt, főként pedig városon, hol erkölcsünknek és társalgásunknak annyi bírálója van, amennyi szemlélője. Arra tehát mindenki szorgalmasan vigyázzon, hogy könnyelmű, haszontalan szavakkal és tagjártatásokkal magát és rendjét mások előtt meg ne gyalázza. Különösen pedig a tanulásra rendelt órákon, mind a reggelieken, mind a délutániakon az iskola küszöbén ki ne menjen, a városon szanaszét ne kószáljon, a piacon ne sétálgasson, hogy lássák: magánházakhoz ne járogasson, kiváltképpen pedig az éjjeli órákon az iskola falain kívül ne kóboroljon: hogy a rosszra való alkalom kikerülésével becsületünk meg legyen óva a gyanútól, s tanulásunk sikeresebben haladhasson előre.

 

 

Erdélyben a magyar felekezeti okatásnak történelmi jelentősége és évszázados hagyománya volt. Az első iskolákat az egyházak alapították, és sokáig kizárólag ők foglalkoztak tanítással. Az állami oktatás csupán 1873 után kezdődött meg, de az állami iskoláknak ekkor is csak kisegítő szerepük volt a felekezeti oktatás mellett. 1919 után a felekezeti iskolák kiemelkedő szerepet játszottak az anyanyelvi oktatásban, hiszen Erdély különböző nemzetiségű lakossága vallás szerint is jellegzetesen elkülönült egymástól. Így az egyházi iskolák nem csupán magas oktatási színvonaluk miatt voltak fontosak, ők képezték a nemzeti nevelés bázisát is. (Hetven év, Budapest, 1990)

 

Benedek Zsolt

Összeállította: Ötvös József lelkipásztor