Mezőbergenyei falunapok

Színes, szórakoztató, fiatalos hangulatú falunapokat tartottak Mezőbergenyében a hét végén. Mintha idén jobban összeállt volna a műsor, vagy talán az évről évre jobb, színvonalasabb folyamat állomásaként minősíthetjük az eseményt, melynek szervezését idén is a Kincsásó Egyesület vállalta fel.

Fotó: Mezey Sarolta

Színes, szórakoztató, fiatalos hangulatú falunapokat tartottak Mezőbergenyében a hét végén. Mintha idén jobban összeállt volna a műsor, vagy talán az évről évre jobb, színvonalasabb folyamat állomásaként minősíthetjük az eseményt, melynek szervezését idén is a Kincsásó Egyesület vállalta fel. A két napba annyi minden belefért, hogy a teljesség igénye nélkül vázoljuk fel azokat a momentumokat, amelyek leginkább megragadták a figyelmünket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a többi nem volt jó vagy szórakoztató, csupán adott keretbe nem lehet mindent belezsúfolni.

Fotókiállítás és régihangszer-bemutató

A szombati napot két fontos eseményre fókuszáljuk. Az első a természetfotó-kiállítás, amelyet az EKE fotósainak közreműködésével szerveztek a református egyház diakóniai központjában. A rendkívül szép képekből álló tárlatot Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész nyitotta meg, aki maga is elismeréssel szólt a képekről. Nem csoda, hogy a tárlatlátogatók percekig időztek egy-egy kép előtt, volt, aki ki is mondta: – Lélegzetelállító! – annyira hűen rögzítették a tájat, jelenséget. A kiállítók között ott találjuk Józsa Botondot, Péterffy Anna-Erzsébetet, Böjthe-Beyer Barnát, Zrínyi István Miklóst, Vita Zoltánt, Foit Mónikát, Pánczél Tibort, Kuszálik Annát, Sidó Istvánt és Bélfenyéri Gábort. Aki teheti, a napok lejárta után is nézze meg a tárlatot!

A másik esemény a régi hangszerek bemutatója, amelynek főszereplője Köllő Miklós csomafalvi hangszergyűjtő és hangszerkészítő volt, aki valamennyi hangszerének nemcsak az eredetét, történetét ismertette, hanem meg is szólaltatta azokat. Ez is egyedi és különleges pontja volt a rendezvényeknek. Ugyancsak szombat délután tartották a nagykorúsítási ünnepséget, a helyi iskolások szereplését. Ezt követően a könnyűzene-kedvelők koncerten szórakozhattak, este pedig táncba, hagyományos bálba hívták a bálozni vágyókat.

Istentisztelet és szórakozás a javából

Vasárnap ünnepi istentisztelettel kezdődtek a rendezvények, igét hirdetett Domahidi Béla református lelkész. Prédikációjában a közösségi élet megélésének fontosságát helyezte előtérbe, hangsúlyozva, hogy a közösségi érzést egyre inkább a közömbösség váltja fel, ami tönkreteheti adott közösség jövőjét. Az ünnepi istentiszteleten köszöntötték a kisgyőri testvértelepülés Kékedi László Vilmos polgármester vezette küldöttségét is.

A délutáni program késve, de lendületesen indult. A helybeliek a mezőbergenyei ifjak néptánc-előadását várták a legjobban, s nem csalódtak, mert a táncosok kitettek magukért. Táncoktatóik: Ferenczi Erika és Csatlós Csaba elsőként a nyárádmenti, majd mezőségi táncokkal „szerepeltették” őket. Sikerrel. Mellettük fellépett még a szentkirályi Vadrózsa együttes, a helybeli Junii satului és a szentkirályi Mugurel. A Napsugár együttest is várta a közönség, hiszen ebben a csoportban is vannak bergenyei táncosok, akik a „hazai” közönség előtt még lelkesebben járták.

A 33 éves gyergyóalfalui citera-együttes két népdalcsokorral lepte meg a közönséget. Személy szerint azt fájlalom, hogy a közönség nem kapcsolódott be az éneklésbe, talán azért, mert nem volt elég az a hangerő, amivel kihangosították muzsikájukat.

A népi együttesek után könnyűzenére váltottak. Kellemes meglepetésként a Domahidi Kata fellépését emelnénk ki, aki azelőtt a néptánccsoportban járta a táncot. Őt mindenki a komoly zenei tehetségéről ismerte eddig, könnyűzenei előadóként első alkalommal lépett színpadra. Mint kiderült, a könnyűzene műfajában is rendkívül tehetséges. Zorán-dallal kezdett (Kell ott fenn egy ország…), s ezzel a lírai dallal be is lopta magát a hallgatóság szívébe. Az est során fellépett még Abodi Nagy Blanka, s végül az Edda frontembere, Pataki Attila, aki fergeteges bulit csapott.

– A szervezés nem kis erőfeszítésbe került, de megérte – összegzett Nagy Árpád, a munka dandárját vállaló főszervező.