hétfő, október 23, 2017

Markó Béla: TÁJKÉP SAKKTÁBLÁVAL

(Eperjesi Noémi képeire)
Eperjesi Noémi grafikája

Mint egy mélyen alvó kígyót

vagy egy döglött saskeselyű karmait,

óvatosan le kell fejteni a gyökereket

a mozdulatlanul heverő töltőtollról, 

aztán végig kell locsolni fekete tintával

a háztetők közt itt-ott felbukkanó faágakat,

be kell csavarni a villanyégőt

a felhőkből lelógó foglalatba,

és meg kell várni, amíg kisüt a nap,

de amikor elindulsz otthonról,

ne felejtsd el behúzni a villámzárat

az itt is, ott is megrepedezett falon,

bár legbelül egy meztelen nő 

határozott körvonalain 

úgyis elakad a képzelet,

a kulcs a csillagokkal felékesített

lábtörlő alatt marad most már sokáig,

utána pedig felpillanthatsz az égre,

vajon kialudt-e a sűrű gyapjúszálakból

meg piros szívizomrostokból

összefont, különös holdsarló,

majd ahogy végighaladsz a járdán,

söpörd le bepárásodott szemgolyódról

a rátapadt tenyérnyi faleveleket,

mert feltétlenül látnod kell

a szélfújta lángot a gyertyán

a folyton szembejövő cipőfűzők,

lámpaernyők és kalapok között,

mielőtt eljutsz a szétnyitott sakktábláig,

amelyen harminckét éjszaka

és harminckét villogó fehér fog

mutatja neked az évszakok váltakozását,

fényes pókháló feszül fölötte,

meg-megrezzen zsákmányra várva,

valahol láthatatlanul ott van a festő,

aki üres papírlapot terít rád,

és egy grafitceruza tompa végét

addig húzogatja a letakart tájon,

amíg lassan-lassan kirajzolódik

Isten ide-oda indázó csontváza,

jól látható, amint a makulátlan csontokon

finoman remegnek a sötét szempillák,

hiszen most már egyetlenegy ecsetvonástól is

beindulhat a hatalmas szerkezet,

és akkor hosszan nézzük az ablakból

a szemközti domboldalt, figyeld csak, drágám,

a tegnap még egészen biztosan nem volt ott

az a lépcső a vízmosásban,

de ahogy öregszik az ember,

egyre több újdonságot fedez fel 

saját testén reggel a tükörben,

először még fél a változástól,

később már tudja, hogy ezek a ráncok,

anyajegyek vagy árnyékok a bőrön

nem az eljövendő halál,

hanem a nap mint nap

kiteljesedő élet bizonyítékai,

nappalaid mind fehérebbek,

éjszakáid mind feketébbek,

és ezt a játszmát nem fogod elveszíteni,

mivel a fehérek vagy a feketék

mindenképpen győzni fognak,

de a legrosszabb esetben is

kiegyeznek egy döntetlenben.