szombat, május 27, 2017

Keresztes Gyula-laudáció

Nejével, Magdolnával, a hűséges társsal, aki a kezdetektől szellemi partnere, segítője, ösztönzője és munkáinak első elbírálója ma is.

Keresztes Gyula mindannyiunk példaképe.

Egyrészt titkon – még ha ellenkeznénk is – szeretnénk megélni a kilencven esztendőt. Ő 1921. augusztus hetedikén született Marosvásárhelyen. Ezzel az ünnepi köszöntő rendezvénnyel az EMKE hagyományainak megfelelően a közművelődést szolgáló életpályát méltatjuk, az elmúlt évtizedeket tiszteljük.

Másrészt azt szeretnénk, hogy ha nem is mér ki nekünk a sors olyan hosszú életet, legalább hatvan-hetven évesen olyan testi, lelki és szellemi frissességgel rendelkezzünk, mint Gyula bácsi. Már a reggeli órákban mozgékonyan jár-kel a városban, vasárnaponként megszokott helyén ül a templomban, és továbbra is alkot, miközben évek óta támogatókat keres legújabb könyve megjelentetésére. És végre sikerült, hiszen a ma bemutatásra kerülő kötet olyan egyetemes értékeket képvisel, amelyek végül is megkerülhetetlenek.

No, azért is tiszteljük az ünnepeltet, mert amit elért az életben, azt valós munkával, személyes hozzáállással tette, tekintélyt kikövetelő személyisége gyümölcsének tekinthető. Mind 1989 előtti, mind 1989 utáni munkássága nem külső, hanem belső hatalom eredménye.

A sors úgy hozta, hogy éppen „magyar időben” volt egyetemista, tanulmányait az akkori fővárosban a Magyar kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Mű-egyetemen) végezte és fejezte be 1944-ben. 1946-1950 között Budapesten dolgozott építészmérnöki irodákban, majd a fővárosi tervezőintézetnél, de hazatért Marosvásárhelyre. Szakmai és családi életét idehaza alapozta meg, mondhatni „Kós Károly-i” helytállással.

Kós Károlyhoz nemcsak az a párhuzamos életút rokonítja, miszerint az építészet egyetemes értékeinek budapesti kamatoztatása helyett a kisebbségi sorsot, annak bánatait és örömeit választották mindketten, hanem nyilvánvalóan a szakma is. Továbbá az írás, a magyar nyelv művelésének a szeretete, a közösség szolgálata. A nagy elődnek szenteli két fontos írását is: Az építész Kós Károly, illetve Kós Károly egyetemessége.

Hazatértét követően tervező, a Vártemplom restaurálását vezeti, az Építészeti Technikum tanára, 1955-58 között Marosvásárhely főépítésze, majd nyugdíjazásáig a Maros Megyei Tervezőintézet főtervezője. A hatvanas évek elején a Maros Magyar Autonóm Tartomány területén számba veszi a műemlékeket, felméri, tanulmányozza, tervezi a helyreállítási munkálatokat, majd ezek eredményeként öt könyvet jelentet meg és számos más könyvben társszerzőként van jelen.

Önálló könyvei: Maros megyei kastélyok és udvarházak (1996), Vásárhelyen vásár tartatik (1996), Marosvásárhely régi épületei (1998), Marosvásárhely szecessziós épületei (2000), Maros megye középkori templomai (2011).

Több helyi, országos és külföldi szaklapban ismerteti műemlékeinket, közöl a műemlékvédelem és a művészetek tárgyköréből. Mintegy négyszáz cikke jelent meg.

Az újjáalakulást követően az EMKE tagja lesz, a kilencvenes években aktívan részt vesz a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tevékenységében, valamint a Református Kollégium Öregdiákok Baráti Körében. Hosszú és eredményes nyugdíjas évei során továbbra is műemlék jellegű munkát végez, sok egyháznak ad szakmai tanácsot helyreállítási munkáknál.

Munkássága elismeréseként több ízben is kitüntetik: 1997 – Marosvásárhely díszpolgára, 2001 – A város neves személyisége cím a Marosvásárhelyi Rádiótól, 2003 – a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány emlékplakettje, 2006 – a Református Kollégium Bolyai Farkas-emlékplakettje, valamint az Európai Bolyai Társaság elismerő oklevele.

Az EMKE Maros megyei szervezete ezúton méltatja Keresztes Gyula életpályáját, kiemelten a műemlékvédelem terén kifejtett szakmai és közérdekű tevékenységét, és közelgő születésnapja alkalmából további jó egészséget, testi-lelki-szellemi jólétet kíván neki.

Köszönjük, Gyula bácsi, hogy mindenkoron követendő példa maradtál, hogy helytállásból, szülőföld-szeretetből és -ismeretből, pontos munkából, hívő emberi méltóságból és szeretetből örök érvényű útravalót adtál nemzedékek számára!

 

Elhangzott a református Vártemplom diakóniai központjában, a 90 éves jeles építészmérnököt köszöntő EMKE-rendezvényen 2011. május 26-án, a Marosvásárhelyi Napok alkalmából.

 

Dr. Ábrám Zoltán