vasárnap, augusztus 20, 2017

A kamaszkor fő törekvése: menőnek lenni!

A kamasz homlokára ki kellene írni: átépítés miatt átmenetileg zárva – fogalmaz találóan dr. Vekerdy Tamás, hiszen a serdülőkor viharos időszaka általában alaposan megnyirbálja nemcsak a gyerek lelkivilágát, hanem a családi kapcsolatokat is. A kamasz lázadni kezd, a szülő bármit tesz, az kizárt, hogy jó legyen, a szülő pedig tehetetlenül áll a történtek előtt, nem érti, hová lett az ő szófogadó, tisztelettudó kislánya, -fia. Hogy mi játszódik le ebben az időszakban a serdülő lelkében, illetve hogyan segítheti át ezen az érzelmi viharon a szülő, arról Cosma Istvánt, a Caritas családsegítő szolgálatának a pszichológusát kérdeztük.
– Melyek azok a lélektani változások, amelyek a kamaszban lejátszódnak?
– A kamaszkor valójában egy nagy kihívás a kamaszoknak, de a szülőknek is, mert ez az a pont, amikor a kamaszok felteszik maguknak a kérdést, mi történik velem, és ugyanez a kérdés fogalmazódik meg a szülőben is: mi történik a gyerekemmel, hogyan tud a család alkalmazkodni ehhez az új helyzethez? Azt kell tudni a kamaszkorról, hogy ez a testi-lelki változásoknak a kora és meghatározó a későbbi életre nézve, emiatt nagyon fontos, hogy miként rendeződnek a kamaszkori krízisek, nehézségek.
– Melyek ezek a krízisek?
– Az első krízishelyzetet a testi változások jelentik, amelyeken a kamasz keresztülmegy: a nemi fejlődés szempontjából a test elkezd növekedni és gyakran a fiatalok arról mesélnek, hogy nagyon furcsa számukra, nehezen tudnak ezzel az új testképpel megbarátkozni. Ezelőtt két hónappal a kedvenc cipő esetleg még jó volt, de most már szorít és a serdülő áll és csodálkozik, mi történik vele? Vagy megjelennek a pattanások az arcán, ami szintén komoly kihívás nekik, problémát jelent, hogy hogy mennek ki így az utcára, mit fognak szólni mások. Emellett ott vannak a hormonális változások is, megkérdőjelezik, vajon minden rendben van-e velük, a megváltozott hang például ilyen mély fog-e maradni? Ha elkezd hirtelen nyúlni a kamasz, megijed, ilyen magas lesz, vagy ha alacsonyabb marad a társainál, akkor meg az a baj, miért nem olyan magas, mint az osztálytársai? Ezek viszont természetes dolgok, és egy folyamatot indítanak el a kamasz lelkében, amikor megnövekszik a szorongási szint, ott van a félelem, hogy meddig fog tartani mindez. De nemcsak a szorongással, hanem az érzelmi viharokkal is szembe kell nézniük, mesélnek arról, hogy egyik pillanatban jól érzik magukat, a másik pillanatban pedig hirtelen eszükbe jut valami és negatív érzések kerítik hatalmukba, elkezdenek szorongani, vagy dühösek lesznek, látszólag minden ok nélkül. Ezek a változások kedvezőtlenül érintik a családi rendszert.
Az identitás fejlődése szempontjából a kamaszkor egy meghatározó időszak, feltevődik, ki is vagyok én, melyek az én értékeim, milyen szeretnék lenni, milyen jövőbeli terveim vannak, ha vannak-e egyáltalán, a szülők, ha közel állnak a gyerekhez, akkor miért vannak ilyen közel, baj, hogy nem hagynak neki szabad teret. Ha pedig nincsenek közel, akkor vajon egyáltalán szeretik-e? Tehát rengeteg ambivalens érzés jellemzi ezt a korszakot és sok esetben a fiatalok nehezen tudják ezeket kezelni.
– Ez az a kor, amikor fokozott jelentőséget tulajdonítanak a külvilágtól érkező visszajelzéseknek?
– Igen, ilyenkor alakul ki az életfilozófiája, az foglalkoztatja, hogy eléggé szép-e, csinos-e, és ebben rendkívül fontosak a külvilágtól érkező visszajelzések. Valójában egész életünk során fontosságot tulajdonítunk a külvilág visszajelzéseinek, ám ebben a korban alakul ki az önértékelés, önbecsülés, ilyenkor bármilyen visszajelzést nagyon sokszor túlságosan is komolyan vesznek és ezek meghatározhatják, hogy milyen irányban halad majd a személyiségfejlődésük. Mi történik? A kortárscsoportok fontossága jelentősen megnövekszik, ugyanolyanok szeretnének lenni, mint az osztálytársaik, barátaik, azt gondolják, sokkal nagyobb a súlya annak, amit a kortársak mondanak, mint ami a szülők részéről hangzik el. Hiába mondja a szülő, hogy ez egy nagyon szép, jó meleg téli cipő, mert ha a havernek ez a cipő kevésbé tetszik, bizonyára nem fogja felvenni, mert úgy érzi, „ciki”, kinevetik érte. Egy adott ponton pedig elkezdik az életüket ezen külvilágtól érkező visszajelzések alapján berendezni. Ezenkívül ott a médiának a hatása is, és mivel a személyiségük fejlődik, modelleket keresnek, és megnézik, mi az, ami menő. A tévé, a sztárvilág pedig válaszol ezekre a kérdésekre, megmutatja, milyennek is kellene lenni, hogy valaki menő fiatal legyen, hogyan kell viselkedni, öltözködni. De sajnos ezek csak külsőségek.
– Észrevehető, hogy a kamaszkor küszöbe egyre lennebb tolódik, a lányok már 11–12 éves korban kezdenek kihívóbban öltözködni, a szórakozóhelyek tele vannak ilyen korú fiatalokkal…
– Fontos menőnek lenni és gyakran ezt a menőséget külső dolgokra alapozva építik be az életükbe. Érdekes dolgokat sorolnak fel a fiatalok, amikor arról beszélgetünk, mitől érzik magukat menőnek: például, hogy bizonyos szórakozóhelyekre járnak, hogy vannak barátaik, hogy egy bizonyos márkájú nadrágot viselnek, esetleg trendi a hajviseletük, vagy hogy hány óráig maradhatnak ki. A menőség ebben az időszakban a külső értékekre, a látványra összpontosul. A személyiségfejlődésről is azt gondolnánk, hogy ilyen külsőségekre épül, hiszen ez az időszak, amikor a serdülők elkezdik saját értékrendjüket felépíteni. Ezért az is fontos, hogy milyen visszajelzéseket kapnak a felnőtt társadalomtól is. Szorongásaik közepette ők valójában azt várják, hogy ne oktassák ki őket a felnőttek, hanem lehetőségeket kínáljanak számukra, amelyek közül ők választhatnak. Kérdéseikre kapjanak választ és majd ők maguk kezdik el ezeket a válaszokat az életükbe beépíteni.
– Sok szülő arra panaszkodik, hogy gyereke begubózik saját világába, nem hajlandó mesélni, megnyílni a szülő előtt.
– Igen, mivel ez az időszak, amikor a serdülő elkezd leválni a szülőktől. Hogy mit jelent ez? Már nincsenek annyira szimbiotikus kapcsolatban, mint azelőtt gyerekként, hanem csomó mindent már megtanult tőlük és most ő elindul a saját útján új tapasztalatokat szerezni másoktól is, mint a szülei, elvárja, hogy szülei megértsék, szüksége van a barátokra, kortárscsoportokra. És gyakran a szülők megijednek ettől, szorongani kezdenek, hogyan tovább. Az a gond, hogy ilyenkor sok esetben a szülő és gyerek közötti kommunikáció az igazán érdeklődő, felhőtlen beszélgetések helyett már csak szabályokról, keretekről fog szólni, arról hogy hány órakor jöttél haza, ezt kell csinálnod és olyan címen, hogy a javát akarják, próbálják ráerőltetni saját akaratukat. Hangoztatják, hogy te nem ilyen voltál, a szófogadó gyereküket mintha kicseréltek volna. Mindez pedig a fiatalban ellenállást vált ki. Elkezdi feszegetni a saját határait, hogy meddig mehet el a szülőknél. Sok tini magába zárkózik, begubózik a szobájába, oda másoknak nem szabad belépni, bömböl a zene, nem mesél arról, mi történik vele, és a szülő természetesen megijed, tehetetlennek érzi magát. Ezért fontos, hogy a szülő ezeket a beszélgetéseket ne erőltesse, hanem csak engedjen teret annak, hogy ha a gyerek akar kérdezni, kérdezhessen, anélkül, hogy attól kellene tartania, valamiféle megtorláshoz vezet mindez. Fontos a szülőknek tudatosítani, hogy a serdülőt bizony ebben az új helyzetben kudarcok is érik, amelyekkel neki harcolnia kell.
– A szülők gyakran tehetetlenül állnak a kérdés előtt: tiltani vagy utána engedni?
– Természetesen ebben a korban rendkívül fontosak a keretek, a szabályok. Volt helyzet, amikor a fiatal jól érzékelte az állapotot, hogy otthon, ha fekete az is baj, ha pedig fehér, az is. A fiatalnak valójában az a legfontosabb, hogy tudja, elmehet, próbálgathatja a szárnyait, de a családhoz mindig visszatérhet, a szülei elfogadják őt olyannak, amilyen, szeretik és biztonságban van, a szülei mindig elérhetőek számára. Megtapasztalhat dolgokat, de vannak keretek, szabályok, és ezek biztonságot adnak számára. Megtörténhet, hogy ha a keretek nagyon merevek, akkor éppen az ellenkező hatást érik el, azaz eltávolítják a gyereket a szülőtől, de ha ezek át vannak beszélve, megmagyarázzák a gyereknek, bizonyos korlátokra miért van éppen szükség, biztonságot adnak számára. És nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy ezekhez a keretekhez, szabályokhoz a fiatal már gyerekkorában szokjon hozzá. Ha a szülő serdülőkorban kezd el szabályokat felállítani, azt nagyon nehezen tudja majd érvényesíteni. Ha kisebb korban hozzászokott a gyerek ahhoz, hogy van egy napirend, egy rendszer a család életében, ami rá is vonatkozik, például közös étkezések, illetve hogy szabad neki kifejezni az érzéseit, az óriási segítséget jelent majd serdülőkorban.
– Manapság egyre többször tapasztaljuk, hogy egészen zsenge korban alkoholhoz, cigarettához nyúlnak, agresszívek egymással szemben a kamaszok, megalázzák a gyengébbeket…
– Sajnos ebben az érzékeny korban, amikor ilyen jellegű testi-lelki változásokon mennek keresztül, a mai világban oly könnyen elérhetők számukra ezek a káros anyagok. De akár azért is kipróbálják, mert úgy gondolják, ettől menőbbek lesznek. Az ilyen jellegű szerektől, mint az alkohol, könnyű drogok, szorongásoldók, jobban érzik magukat, bátrabbak lesznek. A görcsösségüket tudják oldani, és kevésbé figyelnek ezeknek a következményeire. Sok esetben a szülő nem tudja pontosan, mi is a természetes, és mi nem a serdülőkorban, így ha észlelnek is bizonyos aggasztó jeleket, nem tudják felmérni, valójában mekkora a baj. Viszont nagyon oda kell figyelni ezekre a jelekre, mert a függőségek kialakulása gyakran ebben a korban kezdődik el, hiszen vulnerábilisabbak, és a felelősségérzetük is csak kialakulóban van. Sok serdülőnél például megjelenik a depresszió, amikor úgy érzi, nem menő, és kinézik a kortársai, nem kap pozitív visszajelzéseket, ami nagyon el tudja keseríteni. Fejlődésünk során rendkívül fontos a családi kapcsolatok milyensége, erőssége, a szülők által mutatott példa, a gyerek ugyanis figyeli, hogy bizonyos problémákat hogyan oldanak meg a szülei. Gyerekkorban a család az elsődleges szocializációs közeg, akkor kell megfelelően megalapozni az érzelmi biztonságot, mert kamaszkorban fordul a kocka, a kortárscsoportok válnak az elsődleges fontosságú hatássá. Ezért nagy a jelentősége annak, hogy addig mit kapnak otthonról.
Az egymással szemben tanúsított agresszivitás érzése kapcsán úgy gondolom, a testi-lelki változások miatt ott van a szorongás érzése, és ez gyakran az agresszivitás, a düh szintjét is növelheti a kamaszokban. Azt gondolják, attól menők, ha megengedik maguknak, hogy sarokba szorítsák, megalázzák és uralkodjanak az általuk gyengébbnek vélt társaikon, így próbálnak kompenzálni bizonyos frusztrációkat, változó érzések okozta szorongást. Viszont az ebből származó elégtétel egy felszínes biztonságérzetet nyújt.