Rémes ez a mi világunk, önpusztító borzalmakkal teli! Dehogy! Csodálatos világunk van, óvnunk kell a pusztulástól!
Rémes ez a mi világunk, önpusztító borzalmakkal teli! Dehogy! Csodálatos világunk van, óvnunk kell a pusztulástól! Mindkét vélemény érvényes, attól függően, hogy mit és honnan nézzük. A földgolyó legnépszerűbb sajtófotó-kiállításán, a World Press Photo múlt pénteken nyílt budapesti vándortárlatán egyszerre ez is, az is eszembe jutott. A fotók nagy többsége persze az első kifakadást sugallja. A Néprajzi Múzeum pompás csarnokában bemutatott díjazott képek – amelyeket 126 ország 5034 fotóriporterének 80.408 felvétele közül válogatott ki a tekintélyes zsűri –, többnyire gondot, bajt, bánatot, drámát, tragédiát tükröznek, ezek uralták a világeseményeket az előző kiállítás óta eltelt évben is, és a nézőket is ezek képesek a
leginkább sokkolni. Gyermekek, öregek, nők, kitaszítottak, háborúktól, intoleranciától, éhínségtől, járványoktól, természeti katasztrófáktól, terrortól, diktatúráktól szenvedők, s az emberi ostobaság, önzés miatt kihalóban levő állatok, növények, erdők lesújtó látványa tölti be a fotókat. De a bolygónk, az élővilág szépségét is felleljük, főleg ha a rendezvény kísérő-kiállítását is megnézzük az emeleti díszteremben. A rendkívül tehetséges természetfotós, Máté Bence Láthatatlanul című tárlatán kivételes szépségű felvételeken csodálhatjuk meg a vadállatokat, madarakat, a kuriózumokkal telt bogárunivezumot. A fáradhatatlan magyarországi fotós 2010-ben elnyerte Az év természetfotósa címet, jelenleg a világverseny történetének ő a legeredményesebb résztvevője, mindeddig az egyetlen olyan benevező, aki az ifjúsági és a felnőttkategóriában is fődíjat szerzett. Hírnevét azzal is öregbítette, hogy megtervezte a különleges kivitelezésű detektívüveges leseket, amelyek nagy segítséget jelentenek a természetfotósoknak, örömöt szereznek az állatvilágot észrevétlenül megfigyelni vágyó turistáknak. A medvékben is nyugodtan lehet gyönyörködni egy ilyen helyen. Feltéve, ha… jut eszembe egyik minapi hír, mely szerint egy székelyföldi településen rosszakarók tönkretettek egy ilyen célra kialakított leshelyet. Van ilyen, bizony. És még mi? A World Press Photón romániai jelenséget hiába kerestem. Szerencsére olyan rendhagyó történések, amelyek a föld mindenre elszánt, megszállott, nagy fotóriportereinek az érdeklődését felkeltenék, mifelénk nemigen vannak. A mi életünket viszont a kisebb gazságok, közéleti és politikai katasztrófák is alaposan megkeseríthetik. Különben egy román fotós is szerepel a díjazottak között. Vadim Ghirda, az Associeted Press romániai tudósítója 2. díjat kapott a Korunk kérdései kategóriában. Egyedi képe olyan drámai jelenetet örökített meg, amely során egy menekülő nőt próbálnak kimenteni az áradó folyóból a görög határ közelében, Idomeninél, ott, ahol a macedónok kerítést húztak fel, hogy megakadályozzák a migránsok belépését az országba. Elég messze van ez tőlünk, de attól tartok, hogy hosszabb távon minket is elér majd a migránsáradat. Annyi az esélyünk, hogy nálunk egyelőre a kutya se akar maradni.
Egyébként, ha már említettem egy versenykategóriát, felsorolom a többit is: Emberek, Vezető hír, Hétköznapok, Sport, Természet, Hosszú távú munkák. Sorozattal és egyedi fotóval is be lehetett nevezni. Az év képe címet a török Burhan Ozbilici nyerte el. Emlékeznek, nem olyan rég a hírcsatornák kiemelt híre volt, hogy egy ankarai fotókiállítás megnyitóján egy szolgálaton kívüli török rendőrtiszt hátulról agyonlőtte az orosz nagykövetet. Majd pisztolyt tartva tovább fenyegetőzött a megriadt jelenlevők között, amíg nem végeztek vele is. A díjazott fotón az üvöltöző merénylőt látjuk, mellette a földön fekszik a diplomata. Háttérben a falon békés képek: „Oroszország török szemmel”. Irónia a tragédiában. Kellő irónia nélkül ma már semmi se szemlélhető.
