Emlékidézés Gergely Erika egyéni tárlatán

Furcsa, de Tamási Áron Csalóka szivárványából csendült meg bennem két rímpár, miközben Gergely Erika képeit nézegettem a marosvásárhelyi Kultúrpalota Art Nouveau galériájának felső szintjén: „Gát alatt örvény, abban van a törvény./ Kund az örvényben, megújul a törvényben.” Különös, hogy mik jönnek elő az emberből a leglehetetlenebb pillanatokban. Rég láttam Sepsiszentgyörgyön az előadást, ezek a sorok azonban elraktározódtak valahol tudatom mélyén, és néhány alkotás láttán felszínre bukkantak. Pedig ebben az akrilciklusban nincs semmi tamásis, és mégis, amint a lépcsőn fellépdelve szemben találtam magam az öt festményből álló látványos sorozattal, a versike azonnal zakatolni kezdett. Másokra biztos másképpen hatottak, de aligha hagytak bárkit is közömbösen. Vonzó színekben, nagy lendülettel megfestett, dekoratív képek, dinamizmusuknak is erős a vonzereje. Az örvény, a forgatag, ismert nemzetközi szóval a vortex jelenség vászonra telepítve is beszippantja a nézőt. Folyamatot is sugallnak a munkák, azt, hogy miképpen bomlanak összetevőikre a formák és nyernek megújult alakzatot. Főnixmadár szimbólumra is fedezhetünk fel itt utalást: a pusztulásból valami új születik.

A festőnőnek ez a legfrissebb sorozata, jubileumi tárlatán, amely az első egyéni kiállítása szülővárosában, alkotói törekvéseinek ezt a leg-újabbikát is be akarta mutatni a vásárhelyi közönségnek. Persze korábbi festményeiből is láthatunk válogatást. Olyan képet is, amivel a megyei szalonok alkalmával ismerkedhettek meg az érdeklődők, meg olyanokat is, amelyek a különböző alkotótáborokban születtek. Ezt érdemes hangsúlyozni, mert Gergely Erika is, mint általában a rajztanárok, leginkább a nyári vakációk idején tudott teljességgel elmerülni az alkotómunkában, a tanév során ritkán festhetett, hiszen még családanyai teendői is voltak. De igyekezett, és mindig volt mivel beneveznie a közös rendezvényekre. Szatmárnémetiben, amelynek közelében volt diploma szerzése után hosszabb ideig a munkahelye, jól be is illeszkedett az alkotók közösségébe, a művészetkedvelők is megismerték. Itthon, ahol a művészeti líceum készítette fel a pályára, csak a ’90-es években kapcsolódhatott be a művészéletbe. Ez magyarázza az aránylag késői bemutatkozást. Most végre bizonyítani tudta, hogy jól sáfárkodott tehetségével. És változatosan. Vannak a tájélményt könnyedén megjelenítő, hangulatos színharmóniái, az emlékeit elmélyültebben feldolgozó, álomszerű látomásai, gondoljunk csak a velencei ciklusra. Kiállított szabadon csapongó, játékos kompozíciókat, jelképhordozó, karakteres csodafákat, vidéki nosztalgiákban fogant, idéző faluképeket, például Gyergyóalfaluból, a Homoród mentéről, Bözödújfaluból. Sikeresnek tekinthető a belépő. Szeptember 6-ig látogatható a tárlat.