Bernády György könyvei, ex librisei

Ismét kapható a marosvásárhelyi Bernády Házban a Bernády, a városépítő címmel megjelent monográfia. A kötetet, amelyet tartalmilag Pál-Antal Sándor koordinált, és nyolc szerző – Fodor János, György V. Imola, Józsa András, László Loránd, Nagy Miklós Kund, Pál-Antal Sándor, Pál Judit és Sebestyén Mihály – tanulmányaiból, illetve gazdag kép- és dokumentumanyagból állt össze, augusztus 18-án a Szászrégeni Magyar Napokon is bemutatták. 

A radnótfáji református kistemplomban összegyűlt népes közönség előtt a hiánypótló kiadvány létrehozói közül Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, Nagy Miklós Kund, a könyv egyik szerkesztője és Sebestyén Mihály történész elevenítette fel az egykori polgármester, politikus, közéleti személyiség alakját, egyéniségét. A jó hangulatú estet Géczi Amália egyetemi hallgató zongorajátéka színesítette. Bernády György irodalmi munkásságát, szellemi arculatát a kötetben N. M. K. rajzolta ki. Dolgozatából mellékletünkben a városatya hagyatékában megőrzött könyvekre, ex librisekre vonatkozó részt közöljük az alábbiakban.  

»Írásai révén karakteres kép rajzolódik ki Bernády Györgyről. Ezt azonban a szellemiségére utaló más tényezőkkel is lehet árnyalni, gazdagítani, finomítani. Beszédesek lehetnek például az érdeklődési körét, ízlését tükröző olvasmányai. De ma már ezt nehéz behatárolni, nem tudjuk, miket és mennyit olvasott, és a meglévő könyveiből is kockázatos különösebb következtetéseket levonni. Életmódját, napirendjét ismerve viszont kijelenthető: kora reggel kezdődő és este tizenegy óra körül záruló sűrű programja, élénk társasági élete aligha tette lehetővé, hogy a sajtó mellett hosszabb időt fordítson könyvolvasásra. Az irodalom különösebben nem érdekelte. De tájékozott volt, kiművelt főkkel szívesen találkozott, ha alkalom adódott, kedvére volt a velük folytatott eszmecsere. Voltak író, tollforgató barátai. A Kemény Zsigmond Társaság választmánya 1909. május 6-án fogadta tagjai sorába az éppen Bernády által Marosvásárhelyhez kötött, és hét évig itt élő építész, iparművész barátjával, Toroczkai Wigand Edével együtt. A KZST egyik legtermékenyebb, legsikeresebb korszaka éppen ezután következik be, hiszen a polgármester a város szellemi modernizálását is szorgalmazta, és – amint Dávid Gyula is jelzi – „Bernádynak magának személyesen is része van abban, hogy kitűnő középiskolai tanárok egész sora kerül ekkoriban Marosvásárhelyre: Antalffy Endre, Berde Mária, Büchler Pál, Farczády Elek, Kabdebó Erna, Nagy Emma, illetve a Zeneiskolát egészen megújító Metz Albert, László Árpád, Simor Jenő, Zsizsmann Rezső. Nevükkel jórészt a következő évtizedekben találkozunk majd a Kemény Zsigmond Társaságban, mégpedig előkelő helyen.” 

„Irigylésre méltó összeget költött könyvekre – jelzi Marosi Barna.  – Könyvtárát vagyont érő mahagóniszekrényekben tárolta, metszett belga üveg mögött. Megvásárlás után könyveit általában bőrbe köttette újra (...) Íróasztalával szembeni egyik könyvszekrénye belga üvegét kicseréltette: régi patikájának maratott üvegét illesztette oda Dr. Bernády György gyógyszertára az Aranyszarvashoz fölirattal”. Hagyatéka révén mindez a marosvásárhelyi református egyház birtokába, a vártemplomi egyházközség gondozásába került, majd 2007-től az egyházközösség jóvoltából a Kultúrpalotában felavatott Bernády-emlékszobában a nagyközönség számára is elérhetővé vált. 

A bútorzatával, berendezésével a polgármester egykori otthoni dolgozószobáját, illetve városi irodáját idéző teremben impozáns, sötét könyvszekrényekben találhatók a kötetek: a 2013-as leltározó bizottság kimutatása szerint 1116 kiadvány. Látványként is lenyűgöző, amint a fekete, üveges szekrényekben egymás mellett, fölött sorakoznak a díszes, színes könyvek, ritka sorozatok. Gazdájuk szemét gyakran megörvendeztethették. Az íróasztal mögött faltól falig érnek a hatalmas, tagolt könyvszekrények, felső részükön aranybetűs feliratok, a Himnusz, illetve a Szózat kezdő sora: „Isten, áldd meg a magyart” és „Hazádnak rendületlenül”. Hitvallásszerű idézetválasztás. Közbül – mint a Bernády-éra megvalósításait megörökítő városi márványtáblákon – a név: Dr. Bernády György könyvespolcza. Szemben az ötosztatú, tolóajtós szekrényen a gyógyszertári üveglap felett ez olvasható: 

„ A betű megöl, a lélek pedig megelevenít...” A Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. fejezetének egy sokatmondó töredéke. A könyvtulajdonos bibliai kötődését hivatott jelezni. 

Noha az életrajzíró szerint a legtöbb kötet érintetlen, és úgy gondolja, hogy tulajdonosuk nem olvasta a műveket, kijelentésének igazát csak részben fogadhatjuk el. Átböngészve a könyvállományt, megállapítható, hogy nagy hányadát Bernády saját kézjegyével látta el, majdnem mindenik kötetben ott van a jól ismert aláírása. Sok könyvben a polgármester ex librise is benne van. Az Erdélyi Szépmíves Céh három grafikai variánsa váltakozik az így jelölt kötetek belső oldalán. Legismertebb a Debreczeny László-féle könyves kisgrafika, egyénítve a következő felirattal: „Ez a könyv Bernády György dr. számára készült, aki az Erdélyi Szépmíves Céh tagja”. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy bizonyos kiadványokat a birtokosuk fel sem lapozott. Vannak olyan kötetek a gyűjteményben, amelyekhez mintha soha hozzá sem nyúltak volna, de számos olyan is akad, amelyeket észrevehetően megviselt a gyakori forgatás. Feltételezhető, hogy Bernády házi könyvtárának összetételét azok a foglalatosságok határozták meg, amelyek főszerepet játszottak az életében. De természetesen nagy hatással volt a könyvvásárlásaira a világnézete, a neveltetése, ismeretségi köre, a kordivat és még sok egyéb. Szempont lehetett az is, hogy külalakra is elegáns, tetszetős kiadványok nyűgözzék le a látogatót. A polgármester, aki köztudottan önérzetes, hiú ember volt, azt akarta, hogy a könyveiből is érzékelni lehessen egyénisége kisugárzását. Adott a látszatra, de joggal lehetett büszke értékes, szép könyvgyűjteményére.«