Báli emlékek, két vonattal

Száguldó életünk ma már síneken kattogó, avagy aszfalton guruló kerekeken rohan! És szigorú menetrendek figyelik. Magunk is számontartjuk és ügyeljük minden percét!

Gyurka ma is szívesen sétálgat a majd ötvenéves emlékei között. A klinikán dolgozott akkor, fiatalosan, sokat. Munkáját szerette, a gyógyítás kedvére volt. Betegei gondjait-bajait átérezte. Meg tanulnivalója is akadt, bőven! 

Könyvtárakban szakirodalmat kutatott, újításokkal is bíbelődött. És tűrnie kellett a klinikát eluraló álnok, etikátlan viszonyokat! Udvarlásra valahogy kevesebb ideje maradt.

Akkor, harmincévesen eszmélt arra, hogy családdal és gyermekekkel kellene bővülni. Erre biztatta a nemrég átvett üres lakása is. Lánnyal ugyan járt már kitartóbban. Volt, hogy szerelmesen is! De a konkrét gondolatok azért elkerülték. A szüleinél élt, ma szinglinek mondanánk. Lányismerősei tették ugyan próbára, többször is, de tartós kapcsolatba valahogy nem keveredett! Élte a szinglik mindennapjait. Úgy tűnik, a hölgytársasággal válogatós volt. 

Így azután tudatosan ment el a végzősök búcsúbáljára. A teremben számbavette a sok, vidáman szórakozó medikát. Hosszabban a lánykoszorú díszén, Erzsébeten akadt meg a szeme. Amikor pillantásuk összeért, a lány ajkain leheletnyi mosoly rebbent át! Odalépett most és bemutatkozott. A nevét ő Bizsinek mondta. Nem volt fiú kísérője. Gyönyörűnek és jóságosnak találta. Miközben társalogtak, majd minden kedves mondatához egy-egy bájos mosoly is járt! Kecses tartásával, visszafogott gesztusaival és igényességével teljesen elbűvölte Gyurkát. Ott, azonnal. Rokonszenvesnek ismerte meg, műveltnek, olvasottnak! Viselkedése elárulta, úgymond nem akárhonnan ereszthették el!

Gyurka szeretett táncolni. Leginkább a jó ritmusérzékű, ügyes lányokkal. Minden bizonnyal Bizsivel is jól és könnyen táncoltak. No de éppen erről mégsem maradt emléke. Figyelmét a lány egyénisége, lelke ragadta meg és foglalta le. Teljesen. Személyét természetesnek és egyben roppant érdekesnek értékelte. Beszélhettek bármiről, tanáraikról, a diákélet elhíresült anekdotáiról, humoros egyetemi történetekről! Értelmes beszédtéma is könnyen jött, de a részleteket az idő feledtette már! Arra azért jól emlékszik, hogy a lány érdeklődő, figyelmes társalgó volt, és ma már úgy rémlik, végig magázódtak. 

Az idő röpült, együttlétük nagyon boldogan telt. A bál végén Gyurka felajánlotta persze, hogy autójával hazakíséri. Ezzel kis kitérőre is sor kerülhetett, a közeli Somostetőre. A széles Maros-völggyel szemközt álltak meg. A még alvó város és a közeli falvak hajnali fényeit csodálták. Csillagképeket és a sarkcsillagot keresgélték a felhőtlen égbolton. Elmélyülten csókolóztak már, mire teljesen rájuk virradt. Indultak végül Bizsi lakásához, a Bolyai tér kétemeletes házához. A kapu előtt is édes csókokat cseréltek, amikor Gyurka szelíd kéréssel jött: beszélgessenek még, legyenek ismét együtt! Még délután! Vagy este! Nagyszerű lesz!…

Hoppá! Óriási csavar következett! Mindeddig a lány részéről Gyurka nem észlelt tartózkodást. Sőt, belevaló csókjai is a mély vonzódását sejtették. De a találkát valahogy még sem fogadta, és ezt semmivel sem indokolta. Fontos dolga lehetett, esetleg vizsgára készült. Talán pihennie kellett, de fáradtságra nem akart hivatkozni. Lehet, hogy a fiú ragaszkodását tesztelte, így egy másik találkozót sem rögzítettek! Kiderült azután, hogy a kapcsolatukat tekintve ez súlyos hiba volt! Szinte azonnal, még a nap délutánján!…

Folytatom! Bizsi mindvégig kedves volt, Gyurka a teljes szimpátiáját érezte! Azt a kevés bizalmatlanságát nem tisztázták, sajnos. Gyurka zöldfülű udvarlóként fogadta el. De utóbb már igencsak bántotta, hogy ez a hirtelen lett, csodálatos találkozás csak úgy el is illant! És az emléke erre a rövidke báli tanleckére zsugorodott!

Jókor talállak, Gyuri! Látod ott a manók vén bölcsét? Igen, azt az ősz, szakállas öreget. Figyelj csak, eligazít mindjárt!

– Ugye most udvarolni kezdtél, fiam? Hát jól jegyezd meg, ha ilyenkor értetlenül szalad el mellőled egy kedves lány, az valójában csíp téged, s csak az ösztönei diktálta fogócskázásra hí! Azonnal iramodj utána, öleld át, és indítsad is a vallomásod! 

A gazdag báli élmények és az életébe berobbant változás megzavarhatta és óvatossá tehette Bizsit! A vészféket is eléggé bizonytalanul húzta meg. És leszálltak így az első állomáson! Pedig sorsvonatuk robogott már, javában! Az is lehet, hogy csak óvakodott az alig megismert fiútól. Csakhogy ezt a hajnali próbatételt azután egy kusza, bonyolult nap kavarta meg. Alaposan!

Ugyanis Gyurkának éppen délután, váratlanul érkezett, immár egy újabb, ezúttal helyjegyes gyorsa, a házasságát hozó kapcsolattal. Roppant hamar szállt fel ő erre a vonatra! És akkor hirtelen be sem ugrott neki, hogy vészfék tulajdonképpen ezen a szerelvényen is volt!

Aludt egyet Gyurka, majd intézett valamit. Mindjárt a Bulevárdon Marikával találkozott, kit a két évvel korábbi ONT-kirándulásról ismert. Utcán, koncerten mindig üdvözölték egymást. Vasárnap lévén, a Cementlapokhoz hívta, társuljon egy autómosáshoz!… Társult! Fürdőruhát is hozott. Sütött a nap, de a gát fölötti víz úszásra alkalmatlannak tűnt. Foglalkoztak az autóval és beszélgettek. Elég sokat. A másnapi találkán jöttek össze. Az eljegyzésük két hónappal később volt.

Bizsi körorvosként vidékre került. Hamar megtudhatta, hogy Gyurka azért „tűnt el”, mert „foglalt lett”. Pár év múlva ment férjhez, két ügyes gyermeket nevelt fel. Mindkét fia jól tanult, orvosként, illetve mérnökként végeztek. Betegei és munkatársa is szeretettel és hálásan emlegették. Idővel súlyos betegségből gyógyult ki, de 25 év után már egy gonoszabb kór kínozta meg! És rabolta el!…

Gyurka beszámolt arról, hogy emlékei általában kevés részlettel, csak egyetlen, vagy kellemes, vagy kellemetlen értékeléssel gyűlnek. Azok a báliak azonban, sok-sok év után is, részletesek és csillogóak maradtak!… Az élmények erejétől! 

Valahogy remélte mind, hogy a történteket jó barátként, hideg fejjel, majd csak átbeszélheti Bizsivel. De nem találkoztak. Igaz, évekig nem kereste, még kérdezni is alig mert felőle. Ambivalensen tartott attól, hogy egy találkozás talán mindkettőjüket megbolygatja és fájdalmat okozhat! 15 év múlva családjával vándorolt ki Magyarországra. Később azt hallotta, Bizsi is kivándorolt, messze Ausztráliába, édesanyjához. Mostanra tudta meg, ott csak látogatóban volt, továbbra is Vásárhelyen élt. S mint utóbb kiderült, éppen abban az utcában, ahova a barátjához Gyurka évente látogatott haza…

A Budapestre induló vonatához futott egyszer, késésben volt! Az állomás előtti téren hirtelen Bizsi szólította meg a járdáról, úgy 8-10 méterről. Szeme megcsillant, és nagyra nyílt! Gyurka a második pillanatban ismerte fel, főleg a hangjáról és a mozdulatairól. Arca és alakja negyven év után sem változott. Hirtelen arra gondolt, Bizsi is hazalátogató, mint ő! Azóta is igencsak bántja, hogy a hárommondatnyi beszélgetés során, a meglepetés bénultságában nem lépett melléje, nem ölelte át és nem kérdezte meg címét, telefonszámát! Kapcsolatukban a sors így másodszor is zordnak bizonyult! Lehetek bölcs utólag? Kérlek, rendes légy mindig, zsebedben tarts névjegykártyát! És persze fotókat is, unokáidról!

Bizsi lelke elköltözött nemrég. Gyurkának így véglegessé vált a kérdőjel: akkor régen mi akadályozta, mi blokkolhatta a lányt, hogy nem nyílhatott meg? És kilépett hirtelen a pár órája indult, csodálatos kapcsolatukból! Az okokat, a gondjait szerette volna megismerni. Tőle, a saját értékelésében! Másrészt Gyurka későn, a manók bölcsétől értette meg, hogy ő még nagyobbat vétett, amikor – függetlenül bármitől –, nem rohant Bizsi után, ott rögtön! És képzeljék, akkor most kérdőjel sem gyötörné!

Talán az olvasó találhat még fogást azon a kérdőjelen! De kérem, már ne is az okokat, csak a teendőket mérlegelje! Mert nézze csak át tanleckénk feladat-megoldásait! Ott, az elsők között találja majd azt a bölcs, fogócskás változatot!

Hatvan, 2017 májusa.

Gündisch György