Az iskola csak tanít, vagy nevel is?

,,(…) nem gondoltam, hogy komolyan veszik, amit csinálok. 

Magamból indultam ki…” (VII.-es tanuló)

Feltételezzük, hogy van egy iskola Marosvásárhelyen. Természetesen több is, de ez különösen figyelemreméltó. Van az iskolának vezetője, vezetőtanácsa, tanári kara stb., ahogy szokott ez lenni. És tanulók. Kicsik és nagyok. Elméleti és szakoktatás. Derűsen daloló oklevelek, tucatszám. És fegyelmi gondok, ahogy mindenhol vannak. De hogyan kezeljük ezeket?

Innovatív módon, hogy nehogy a hagyományos, örök emberi értékrendhez való ragaszkodás vádjával illessenek! Nehogy azt gondolják, hogy nem vagyunk elég befogadóak, vagy hozzájárulunk az iskola osztálylétszámainak csökkenéséhez! Ne ijedjen meg a külvilág, hogy konzervatívan rendet, fegyelmet szeretnénk, ha ez már a szülők egy részének nem fontos! Hát hogy szólhatnánk bele a változó világ rendjébe, a tanuló életébe iskolaként? Minek az iskolának iskolakinézet, erkölcsi tartás, méltóság? Ez mind divatjamúlt. 

Előfordulnak eme képzelt iskolában a szabálysértések különböző árnyalatai a szóbeli agressziótól a testi bántalmazásig. De vannak kiváló eredmények! Ennyi elég. Mi azonban kételkedünk abban, hogy a szabálysértéseket sorozatosan elkövetők érik el a nagy eredményeket. (A kételyeinkkel maradunk.) 

Képzeljük el az intézményvezető innovatív hozzáállását: számunkra az eredmények a fontosak, a diplomák beszélnek. Nem számít, hogy szivarfüst gomolyog ki a kapualjból, nem számít a kirívó öltözet, a fej különböző részeiből kiálló fémdarabok, kilométerekre virító smink, hiszen a szülő ezt mind elfogadja, így engedi iskolába a gyermekét (vagy ki tudja…), mit tehetnénk akkor mi? Minek legyen akkor az iskolának szabályrendszere, vagy ha mégis porosodik valahol, minek kellene aszerint együttműködni? Küzdjön a tanár, mindenki a maga szigetén kedve szerint, nem szükséges az egységes hozzáállás, hiszen meg lehet nézni a weboldalon, az eredmények csodálatosak. 

Minek gondolkodjunk alapvető emberi értékeken, ne beszéljünk keresztény értékekről! (Jó az iszlám is!) A tolerancia a legfontosabb. És ha akad különböző osztályokban egy-egy falkavezér, aki rettegésben tartja, zsarolja a többieket, minek foglalkozni vele? Majd megfigyelés alatt tartjuk. Elég, ha szünetek idején a takarítónő néha benéz az osztályokba, lezárni a tüzet. Elég, ha a falkavezér szülei esetleg támogatják anyagilag az iskolát, persze nem annyira, hogy a vakolat ne hulljon a fejünkre. Törhet szemüveg, szék, koppanhat fej a földhöz, később daganatosodhat (az már iskolán kívül lesz, miért vállalnánk a felelősséget?), öntözhetnek táskákat tejjel, borulhat bútorzat, tapadhat szendvicsre fal, por… egye a balek, ha otthonról csomagolnak neki ósdi módon. 

Legyünk nyitottak, ha Nyitott az intézmény! Bejuthat az épületeibe magát mutogató férfi, de ne aggódjunk, erőszak nem történt, tapasztalatszerzés csupán. Legyenek sokoldalúan képzettek a tanulók. Aztán sokszínű ismereteikkel ocsmányul szidalmazhatnak, csúfolhatnak tanárt, szülőt, Istent, nevezhetik egymást árulónak, ha valaki közülük segítségért kiált, vagy azt mondja: ELÉG! Szakadhat nadrág s lelkek darabokra, mit számít mindez ebben a lúzer társadalomban?

Kis kihágások ezek, játszanak a szegény gyerekek. Nem számít, ha kisbetűvel írnak személyneveket, hogy a kell csak ke! Vannak nagyszerű eredmények. És hát kamaszok, ifjak! Útkeresők! Ne szabjunk határokat, csak enyhén, finoman, nehogy felháborítsuk a családokat húsvét előtt! Ne mutassunk utat, majd rátalálnak maguktól valamilyenre! 

És kétszeres, háromszoros erőfeszítéssel e magasztos hangulatban, a meginnovált értékrenddel bíró iskolában érjen el tanár, diák eredményeket. Megtapsoljuk őket!

A sokszínűség teszi szebbé a világot, mit számít az, hogy a sötét színek válnak uralkodóvá!

Gratuláljunk e képzelt iskolának a sok szép eredményért, és azoknak a tanároknak, szülőknek, akik valóban fel merik vállalni a küzdelmet az alapvető emberi, erkölcsi tartásért az oklevélszerzés mellett.

Lehet, rádöbbennek némelyek, hogy néha nem elég csak magunkból kiindulni, még ebben az önteremtő, posztposztmodern korban sem!

Fábián Olga