„Ötleteink és a ma látható fejlesztéseink kevésbé a jelenben, inkább a jövőben gyökereznek”

• 2013-10-07 15:47:48

• Antalfi Imola

1998 októberében baráti beszélgetés keretében, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség akkori és hajdani vezetői fogalmaztuk meg az oktatástámogató alapítvány létrehozásának az igényét.

Fotó: archív

– Tizenöt évvel ezelőtt jött létre a Studium Alapítvány. Kik voltak az alapítók, milyen volt az indulás, milyen küldetést, milyen rövid, közép- és hosszútávú célokat tűztek ki az alapítók?

– 1998 októberében baráti beszélgetés keretében, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség akkori és hajdani vezetői fogalmaztuk meg az oktatástámogató alapítvány létrehozásának az igényét. Közösségünk a fiatalok lelkesedését és tenni akarását az idősek tapasztalatával és támogatásával ötvözte. Így a fiatalok képviseletében és az ügyvitel felvállalójaként Jung és Béres tanár urakkal közösen alakítottuk ki és koccintottuk el a kuratórium összetételét.

Azóta szakmaisággal, lelkesen, hivatásként látjuk el napi teendőinket, hogy a legváltozatosabb módon segíthessük a több mint 3500, magyar felsőoktatásban tanuló diákot, valamint oktatóikat, fiatal pályakezdő művészeket és rezidens orvosokat.

Büszke vagyok, hogy a Studium Alapítvány alulról építkező kezdeményezésként jött létre, és azóta is folyamatosan integrál vagy támogat kisebb szervezeteket, társadalmi kezdeményezéseket, informális csoportokat. A Studium-modellt kolozsvári szervezetek is saját szervezeti struktúrájuk kialakításának alapjául használták fel.

– Másfél évtized alatt mit sikerült megvalósítani, ugyanakkor mi az, ami kudarcként könyvelhető el?

– 1999 nyarán egy 200 lej értékű tintasugaras nyomtató volt az egyetlen vagyontárgyunk! Azzal nyomtattam ki a majdani Tanári Lakások Szakkollégiumunk első pályázatát. Zöldmezős beruházásként indult, de büszke vagyok, hogy mára 2280 hónap lakhatási támogatást nyújtottunk 87 egyetemi oktatónak és a kollégiumunkban lakó 17 gyermek nagy részének ez volt az első otthona.

Támogattunk szakkönyvtár létrehozásával és működtetésével, ösztöndíjak lebonyolításával. Mi működtettük az első videoprojekto-rokat a városban. Erről jut eszembe, és nagyon büszke vagyok, hogy többször volt alkalmam beszélgetni az alapítványról Sütő Andrással is, aki személyesen jött kölcsönkérni videoprojektorjainkat és mindig kérdezősködött a tevékenységeinkről és megdicsérte azokat.

Nagyon nehéz lenne felsorolni az összes tevékenységünket az elmúlt 15 év folyamán, de ha valamit ki kellene emeljek a fejlett szervezeti kultúránk és magas integrálókészségünk mellett, akkor említenem kell a szakkönyvkiadónkat, országos pszichoterape-utaképzés-sorozatainkat, egészségügyi menedzserképző konferenciáinkat, de említésre méltók a Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben elkezdett otthonteremtő építkezéseink, cigány–magyar román kisszótárunk is. A Művészeti Egyetem háttérintézményével a Prospero Alapítvánnyal remek kapcsolatot ápolunk, és évek óta egyeztetünk fejlesztési stratégiáinkról. Együtt lépünk fel minden olyan esetben, amikor közös érdekérvényesítésünk révén nagyobb támogatást tudunk a város oktatási intézményeinek megszerezni. Ehhez hasonló tudatos fejlesztés a középiskola-támogatási akciónk is, amikor velük partnerségben képzeljük el marosvásárhelyi közös jövőnket. Órákat tudnék beszélni, ha bírná az újság terjedelme…

– Erőbe öltözünk! – ez az alapítvány szlogenje. Mit üzen a civil társadalomnak, politikumnak e két szó? Kikből áll a csapat, hiszen vitathatatlan: csapatmunka viszi előre az alapítványt.

– Bibliai üzenet, bátorítás. Kitartást, bátorságot, elszántságot és folyamatos fejlesztést jelent. Ötleteink és a ma látható fejlesztéseink kevésbé a jelenben, inkább a jövőben gyökereznek. A politikusok meghallgatták a véleményünket akkor is, példának okáért, amikor a mostani alpolgármesterünk tíz évvel ezelőtti tevékenységét személyesen kértek meg értékelni.

Oktatáspolitikai, egészségpolitikai és Prospero révén művészetpolitikai véleményünk határozott, figyelemre méltó és innovatív.

Megtiszteltetésnek éreztem, vállalom a meccset és ma is érzem Markó Béla tíz évvel ezelőtt mondott ünnepi beszédének üzenetét, amikor atyánkfia „argentin válogatottjának” allegóriáihoz folyamodva olyan beszédmódot idézett, amely stíluseszközei révén, a szélsőjobbtól a Kismogulig és a balszél átigazoló papírjainak felemlítésétől a Fellegvárig ma is elszántságra sarkall minket.

Civilként egy vagyunk azok közül, akik a közösségeinkért tesznek önzetlenül és nagy-nagy odaadással. A csapatmunka elengedhetetlen, azonban nem helyettesíti az egyéni, folyamatosan innováló gondos gazda magatartást, az egyéni felelősségvállalást és ügyszeretetet. Azok az alapítványok és civil szervezetek működnek, ahol sok a gondos gazda.

– Sikersztori a Studium. Mára mi változott a 15 évvel ezelőtt megfogalmazott célokat, terveket illetően, és merre tart az alapítvány?

– Az akkor megfogalmazott küldetésnyilatkozatunk és jövőképünk ma is érvényes, küldetésünknek a marosvásárhelyi állami magyar felsőoktatás segítését tekintjük. Az állami magyar tannyelvű egyetemek háttérintézmény-rendszerének kialakításával és működtetésével, a magyar tanári kar utánpótlásával és szakemberek képzésével kívánjuk az oktatás minőségének javítását elérni.

Komolyan gondoltuk és gondoljuk mindazt, amit teszünk! Több mint tíz éve romániai márkavédelemmel rendelkezünk, munkatársainkat kitüntetésekkel és érdemrenddel tüntették ki. Idén első határon túli szervezetként a Magyar Termék Nagydíj kitüntetést is átvehettük. Mindez arra kötelez bennünket, hogy még odaadóbban és alázattal végezzük feladatainkat, hogy természetes módon felmerülő kérdéseink és kételyeink bizonyítást nyerjenek a mi belső megítélésünkben.