hétfő, április 23, 2018

Örv

Anyanyelv

Egy olvasónk szóvá tette, mennyire furcsállja az örvén szót, amennyiben azt névutóként használják. Példát is adott rá: „Petrásné gyanút fogott, amikor az ura még pénteken sem ment haza, noha bádogbeszerzés örvén indult el a szerdai nagyvásárba.” Vajon nem helytelen, de legalábbis erőltetett az örvén szó használata – kérdi olvasónk –, amikor itt vannak „kéznél” a miatt, végett, ürügyén, látszatával névutók, különben sem nagyon érti, miért kell egy nyilvánvaló családapai hanta miatt egy kutyatartási segédeszközt megidézni.

Az örvén mint névutó kétségkívül a ritkábbak közé tartozik. Olvasónk azonban rosszul tenné, ha kiutálná a többi, ok- és/vagy célhatározói használatú névutók családjából. Amúgy nem könnyű kézenfekvő etimológiai magyarázatot találni arra, miként alakult a kutyanyakörv ürüggyé. Tény, hogy az örvén névutó – az örve alatt „társával” egyetemben – régóta otthonra talált a magyar szókészletben.

Ami az örvet illeti, nyelvi eredetét nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, de a nyelvtörténészek úgy tartják, valószínűleg sokkal régebbi, mint az az írásos adatokból kiderül (első előfordulása 1211-ből!). Eredeti hangalakja örű lehetett, a mai v-s forma a toldalékos alakokból vonódott el. Eredetileg ’nyakba tett, nyakon hordott dísz, ékesség’ jelentésben élhetett. Jelentés-elkülönülés útján később nem csupán a nyakéket, hanem az állat nyakára kötött sávot, bőrövet is jelentette, illetőleg – a másik „ágon” – a nyakék mellett bizonyos jelvényi funkció is hozzátapadt, az örv tisztség jelölésére szolgált. Feltételezések szerint az örv fémből készült, gallérszerű tárgy is lehetett, amelynek amolyan büntetésmentességet jelző szerepe is volt: akik ilyet viseltek, azok csak korlátozott mértékben voltak felelősségre vonhatók bizonyos tetteikért. És gondoljunk csak arra, hogy a kutyanyakörvek régente általánosan szúrós szegekkel voltak ellátva, hogy a szegek megvédjék az ebet más kutyák vagy farkasok életveszélyes nyaki harapásától. Ezen a vonalon haladva már érthetőbb, hogyan kapcsolódik össze a védettség, a büntetésmentesség előjoga, illetve e (mai nézőpontból) több mint különös jogból adódó hamisság jelentése, képzete. Az örvén, örve alatt névutónk épp e hamisságra utal. Hogy tudniillik nem valóságos ok, hanem csupán ürügy, pretextus húzódik meg a tett mögött (amúgy a latin praetextus szintén egyaránt jelent ékességet és ürügyet). Ezt mutatja Bornemisza Péter Magyar Elektrájában is az alábbi sor: „mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy neked keressen helyet”.

Tanácsosnak látszik megjegyeznünk e helyen, hogy az örvény szónak nincs köze az örvhöz, bár a kettő között „rokonító” körforma ezt sugallná. Az örvény vélhetőleg jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből, még a honfoglalás előtti időből.