Valós és képzeletbeli között

Stockholmi találkozás Jaeger Tibor grafikussal

Az ember csodalátni megy a nagyvilágba, aztán amikor ott van, mindig annak örül a legjobban, ami valamiképpen összekapcsolja az otthonával. Pár hete Stockholmban is úgy kerestem fel megannyi kivételes látnivalót, hogy közben ki ne maradjon az a tárlatnyitó, amelyen Jaeger Tibor lépett újabb grafikáival közönség elé. Idejében ott is voltunk a hatalmas területen fekvő világváros Kogas nevű centrumában, ahol a Galleri Lyktan látta vendégül 2025. szeptember 6. és 24. között a grafikus Valós és képzeletbeli között című egyéni kiállítását. Nyilván kölcsönös volt a viszontlátás öröme, neki is sokat számít, ha alkotói pályája egy ilyen állomásán otthoni művészeti író is jelen van.

– Stockholmban mostanáig nemigen volt kiállításom – mondotta, amikor leültünk beszélgetni. – A bevándorlók itt nehezen tudnak labdába rúgni. Ki kellett építenem egy bizonyos nemzetközi hírnevet ahhoz, hogy elfogadjanak. A honlapomon látottak alapján, a nagy biennálékon való szerepléseim nyomán galériákba már be tudok jutni, de egy nagyobb egyéni tárlatot megrendezni még mindig nehéz, több szempontból is. Itt, nem messze a lakhelyemtől, a galériában székelő kulturális egyesület fogadott szívélyesen. A mostani megnyitóra persze a stockholmi magyarság néhány jeles képviselője is eljött, jó ismerősök, barátok, de a legnagyobb elégtétel mégiscsak az, hogy szülővárosom, Marosvásárhely is képviselteti magát. Igaz, ti nem hivatalosan kerültetek ide, de nem olyan rég a honi művészközösséget is reprezentálva állított ki ebben a teremben Mana Bucur keramikusművész és a festő, grafikus Biró Kálmán Enikő. 

Jaeger Tibort néhány éve már megismerhették a marosvásárhelyi művészetkedvelők. Rég elment az országból. Magyarországi, angliai, finnországi hosszabb-rövidebb tartózkodás után telepedett le Svédországban, és igyekezett művészetét is elfogadtatni, megszerettetni az itteniekkel. Erre az utóbbi években lett mind nagyobb esélye, mióta rendszeresen benevez a nagy, nemzetközi grafikai rendezvényekre. A Székelyföldi Grafikai Biennálén a kezdetektől szerepeltek munkái. Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban is sikeresen pályázott ilyen részvételekre. 2025-ben a jereváni, illetve a várnai nemzetközi grafikai seregszemlékre fogadták be alkotásait. Marosvásárhelyen 2019-ben és 2022-ben mutatkozhatott be átfogó egyéni tárlaton. A Múzsa mindkét kiállítását bemutatta az olvasóknak, művészetét Gáspár Sándor elemezte, méltatta. A mostani stockholmi anyagban ugyanaz a – Vásárhelyen is felmutatott – valós és képzeletbeli világ közti lebegés gondolkodtatja el a nézőt, amely kritikus szemléletével vázol fel egy jobbulásra hivatott, változásokra érett, különös univerzumot.

– Az itt most kiállított legrégebbi munkám 2023-as keltezésű. A válogatott anyag kicsit színesebb, mint a korábbi, annyi a változás. Ez a műfajom a pandémia idején alakult ki, Vásárhelyre is ebből vittem legutóbb. Abban nagyon sok volt a fekete és a szürke. Itt alátétben megjelennek a színek is. A vörös, a sárga például, de azért a fekete, szürke dominál. A technika maradt: szitanyomat és vegyes technika. Lényegében digitális megoldás szitával. A munkák köznapi momentumból, jelenségből indulnak ki, egy embert vagy embercsoportot kiragadok, és teljesen új környezetbe helyezem át. Tehát átértelmezem a szituációt. De talán pontosabb, ha szándékaimat azzal a vallomással szemléltetem, amit a tavalyi budapesti tárlatomhoz társítottam a Faludi Galériában, a Párbeszéd Házában: „Számomra nagyon izgalmas téma az ember. Grafikáim a társadalmi kontextusukból kiragadott emberek körül mozognak. A környezetükből kiragadva, azok – valós egzisztenciájukat megváltoztatva – szürreális vagy olykor groteszk hangot kapnak értelmezésemben. Látszólag semleges élethelyzetek átértelmezése történik… Miként mondani szoktam, ezek a papír négy oldala közé behatárolt, bekeretezett gondolatok. Az emberi szabadsággal, méltósággal és hittel kapcsolatos tűnődéseim, nézeteim, amelyek a grafika útján öltenek formát.” Mint a grafikában általában, ezekben is jól érzékelhető a társadalomkritika, dominál az aktualitás. De letagadhatatlan az irodalmi indíttatás is. Erre bizonyos munkák címe is utal.

– Így van. A Visszatérés című képem például Vári Attila Volt egyszer egy város című könyvéhez kötődik. Neki is volt egy városa, nekem is, az sajnos a valóságban már nem létezik. Pilinszky-idézet is felismerhető: „Milyen felemás érzések közt élünk…”, vagy „A pokol hetedik köre”… Megihletett Dürrenmatt műve is, az Angyal szállt le Babilonba. A kritikát szürreálissá tettem. Van, ahol az idézeteket átértelmezem, vagy kissé átigazítom, a kontextust módosítva adok új értelmet az üzenetnek. A kritikai élek így még inkább kiéleződnek. De a konkrét arcokat elkerülöm, a „hőseim” nem felismerhetők. Ez is egyfajta üzenet. Olyan világban élünk, ahol nem vállaljuk az arcunkat. Nem vállalunk felelősséget magunkért. Én azt látom, hogy az emberek megjelentetnek magukról mindenfélét a Facebookon, az Instagramon stb., hogy ez vagyok én, de annak semmi köze a valósághoz. Az ehhez hasonló gondolatok jegyében fogant képeket és újabbakat is viszek majd Vásárhelyre, ha a jövőre tervezett kiállításom összejön.