A Perzsa-öbölbeli háború nyomán elszabadult olajárak végül lépésre kényszerítették a kormányt, március 26-án elfogadták azt a sürgősségi rendeletet, amely révén válsághelyzetet hirdettek, és korlátozták az ellátási láncban alkalmazható árréseket. A dolog nem ment egy kiadós politikai színjáték nélkül, amelyben a szocdemek és a farzsebükben lebzselő szakszervezetek emlékezeteset alakítottak.
A rendeletet eleve kedden készültek elfogadni, meg is hirdettek ennek érdekében egy rendkívüli kormányülést. Aztán még aznap jött a hír, hogy lefújták a kormányülést, mert nem sikerült egyeztetni minden illetékessel. Ennek a hátterében az van, hogy a szabályok szerint a törvényalkotás folyamatában konzultálni kell az ügyben érintett szakmai és civil szervezetekkel, többek között egy gazdasági és szociális tanáccsal, amelyben a munkáltatók és a szakszervezetek vesznek részt. Ezt az egyeztetést a szakszervezetek elutasították, tiszteletlenséggel és átláthatatlansággal vádolva a kormányt, illetve annak az eljárását. Egyeztetés helyett a szakszervezetiek elmentek tárgyalni a szociáldemokrata pártházba, majd a szocdemek felszólították a kormányt, hogy lépjen az üzemanyagárak krízisének megfékezése érdekében. Vagyis, a négy pártból álló kormánykoalíció legnagyobb politikai alakulata kezdte sürgetni azt a kormányt, amelyiknek ő a vezető ereje. Hogy az önszuggesztió meg egyéb varázsfogások benne vannak-e a kormányprogramban, arról nem daloltak, de szerdára sikerült elkészülni a kormányrendelet tervezetével. Ennek margójára a szakszervezetiek közzétettek egy elmarasztaló közleményt, és jó élénken felhívták rá a figyelmet, hogy a gazdasági és szociális tanács nem értett egyet a tervezettel, és nem is láttamozta azt. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a szabályok szerint ennek a tanácsnak a láttamozása csak konzultatív jellegű, tehát az a bizonyos egyeztetési folyamat valójában úgy néz ki, hogy a kormánynak ki kell kérnie a szakszervezetiek és munkáltatók véleményét, de nem köteles azt figyelembe is venni. Hogy ez mint rendszer mennyire értelmes, az más lapra tartozik, de a lényeget tekintve ezzel az elszólással a szakszervezetiek ugyanolyan műbalhét játszottak el, mint politikai gazdáik.
Az egész hepaj arra volt jó, hogy a szóban forgó rendelet elfogadása két napot húzódott. Ami az üzemanyagárak megzabolázását illeti, a történetnek állítólag nincs vége, újabb rendelkezések is jönnek, a hírek szerint az üzemanyagok adóterhét is készülnek enyhíteni. A technikai és jogi részleteket most hagyjuk meg a valódi és a fotelszakértők érvényesülési terepének, a mezei adófizetőnek épp elég fejfájást jelentenek az elszabadult árak és azok mindennapi életre gyakorolt hatása. Egy ilyen helyzetben bármely rátermett kormánynak fel kell rendesen kötnie a felkötnivalóját, hogy megbirkózzon a gazdasági helyzettel. Ha emellett még steril politikai cirkuszok is viszik az energiát, annál esélyesebb, hogy beüssön egy olyan gazdasági krízis, amilyen másfél évtizede állami fizetések és nyugdíjak levágását eredményezte. A szocik és szakszervezeti cinkosaik izzadságosan dolgoznak ezért.
