2020. április 2., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az áldozat nem volt hiábavaló

Vasárnap délben Búzásbesenyő központjában szobrot avattak Pajka Károlynak, az 1989. december 21-i események áldozatának. Pajka Károly az egykori Metalotehnica vállalat dolgozójaként több falustársával 1989. december 21-én kora délután csatlakozott a marosvásárhelyi tüntetőkhöz, akikkel a főtérre vonultak. Estig a téren tüntettek, szembenézve a karhatalom által kirendelt rendőri és katonasági sorfallal. Kevéssel kilenc óra előtt a katonák a tüntetők közé lőttek. Pajka Károly a fegyverropogásra egy villanyoszlop mögé húzódott, s ekkor egy a páncélozott katonaszállító járműből (TAB) leadott lövedék mellkason találta. 

Pajka Károly mellszobrát a központi kis parkban állították fel, nem messze a római katolikus templomtól és attól az oszloptól, amelyre korábban felkerült a falu szülöttének kőbe gravírozott portréja. A szobrot Barabás István búzásbesenyői fiatal alkotó készítette, és az önkormányzat segítségével állították fel. Kedei Előd iskolaigazgató rövid köszöntőjét követően Szakács Zoltán zenetanár, karnagy Koncz Zsuzsa Ég és föld között című dalát adta elő, majd Simon István polgármester és Pajka Károly két fia, Attila és Zoltán leleplezték a szobrot. 

Fotó: Vajda György


Simon István, Kerelőszentpál polgármestere – román és magyar nyelven – személyes vallomással kezdte beszédét. Elmondta, hogy 28 községbelivel együtt ő is azok között volt, akik 1989. december 21-én Pajka Károllyal együtt a marosvásárhelyi főtérre vonultak. Mellette volt, amikor a golyó leterítette. Aki tehette, a mai Mureş Mall alapjának kiásott gödörbe menekült. Csak másnap, december 22-én tértek haza, a községi kultúrotthonban levették a diktátor portréját, és elégették. Volt olyan, aki félt, hogy a rendszer nem változik meg. De sikerült. Kivívtuk a szabadságot, nem élünk sötétben, hazugságban, együtt dolgozhatunk egy jobb világért. „Akkor Marosvásárhelyen, a főtéren azt kiáltottuk: egységet! (unitate!). Ha továbbra is békességben, egységben akarjuk építeni a jövőt, akkor erre az egységre, összetartozásra van szükségünk és arra, hogy kölcsönös tiszteletben, békességben és egyetértésben éljünk. Sajnos egy pajtásunk sorsa megpecsételődött a tüntetésen. Aki akkor akarta a változást, ott volt Marosvásárhelyen, a téren. Nem gondoltunk arra, hogy a hadsereg fegyvert használ ellenünk. Ma sem derült ki, hogy ki lőtt, ki a hibás, hogy annyian haltak meg. A szabadságért vonultunk ki Marosvásárhely főterére. Ma, 30 év után úgy érzem, hogy érdemes volt küzdenünk. És ez a magyaroknak is sokat jelentett: magyarul beszélhetünk szabadon, megtarthatjuk ünnepeinket. Közösen tudunk dolgozni, a szabadság megérte az áldozatot” – mondta többek között az elöljáró. 

A következőkben Novák Csaba Zoltán szenátor szólt a jelenlevőkhöz. Az RMDSZ képviselője többek között azt mondta, 1989 előtt féltünk beszélgetni egymással, féltünk az igazat kimondani. 

– Pajka Károly úgy döntött, hogy kimegy az utcára, és ez az életébe került. Hős lett. A hős az, akinek van hite, aki képes legyőzni a félelmét. Azokat, akik december 21-én kimentek az utcára egy jobb és szebb élet reményében, méltán nevezhetjük hősöknek. Pajka Károly tettét, üzenetét a halál nem győzte le. Harminc évvel az események után mellszobor őrzi emlékét falujában. Megérte-e vagy sem? – tehetnénk fel a kérdést. Nélküle, a tüntetők nélkül nem állnánk itt. Mert mi lett volna, ha nem mentek volna ki az utcára a temesváriak, a marosvásárhelyiek, nem lett volna változás? Az 1980-as évek végén az erdélyi magyarság 100 éves kisebbségi létének legnehezebb időszakát élte át, és alig néhány éven belül oda jutott volna, ahova a zsidók vagy a szászok. Hogy nem lett így, ezeknek a hősöknek köszönhető. Számunkra, akik tovább vállaljuk mindezt, megéri ma is harcolni közösségünkért – hangsúlyozta beszédében a szenátor. 

A felszólalásokat követően Kedei Előd tanár felolvasta Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd Demjén Ferenc Szabadság vándorai című dala után Simon Levente református lelkipásztor, Vasile Gherman ortodox pap és Czikó László római katolikus plébános rövid megemlékező imát mondtak, az utóbbi pedig megáldotta a szobrot. 

Máté Péter Ez itt az én hazám című dala után a Pajka család, a kerelőszentpáli tanács és a polgármesteri hivatal, az RMDSZ megyei és helyi szervezete, valamint az egyházak képviseletében megkoszorúzták a szobrot. Az eseményen a falubeliek mellett Pajka Károly fiain, menyein és unokáin kívül részt vett az édesanyja, Ilona és özvegye, Rozália is. A rendezvényt nemzeti imánk zárta.