2022. október 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Élő kerítéssé összeolvadó zöld fákkal, bokrokkal, virágokkal határolt sziget közepén áll a ház, amely a szivárványról kapta a nevét. Mögötte apró kavicsokkal borított játszóhely hintákkal, csúszdával, s füves tér, ahol a gyermekek szaladgálnak. Vidáman, gondtalanul a kellemes, befogadó környezetben, amely az otthonuk.

Fotó: Bodolai Gyöngyi


Élő kerítéssé összeolvadó zöld fákkal, bokrokkal, virágokkal határolt sziget közepén áll a ház, amely a szivárványról kapta a nevét. Mögötte apró kavicsokkal borított játszóhely hintákkal, csúszdával, s füves tér, ahol a gyermekek szaladgálnak. Vidáman, gondtalanul a kellemes, befogadó környezetben, amely az otthonuk. A sziget a Szászrégentől tíz kilométernyire levő Magyarfülpösön található, annak a dombra kanyarodó utcának a közepén, amely a falu különlegesen szép fekvésű református templomához vezet. Aki csak áthalad a Maros mente és a Mezőség peremén levő falun, nem sejti, hogy ezek a rejtett szépségek be sem kerülnek a látószögébe, miközben a dimbes-dombos táj sötétzöld erdőin és virágos legelőin kalandozik el a tekintete.

Sodrásban

A Beresztelke községhez tartozó Magyarfülpös református parókiáját nem nehéz megtalálni. A kerttel körülvett ház tornácának oszlopait holland fapapucsok díszítik. Hogy miként került a fapapucs Magyarfülpösre, s a sok vidám gyermek a barátságos szórványotthonba, erről a papilak tornácán Ady István református lelkésszel beszélgetünk, akit 2012 októberében az istvánházi református templomban a szórványgondozásban élen járó lelkészek munkáját elismerő Czelder Márton-díjjal tüntetett ki a Diaszpóra Alapítvány. S ahol munkatársa, Bodor Vera tanítónő laudációjában kiemelte: a szórvány ügye olyan embereken múlik, akiknek elképzelésük van, és azt meg is tudják valósítani, akik álmodni mernek. Ady István nem szűkölködik az álmokban, s a mindig sodrásban levő emberek erejével és kitartásával tesz azért, hogy elképzelései valósággá váljanak. Így jött létre a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány a hazerwoudei reformátusokkal való együttműködésből, s így került a kulcstartóvá átváltozott fapapucs a verandára. Természetesen ez csak jelképe annak, ami e holland–magyar kapcsolatból született: a zöld szigeten felépült, látványában is szemet gyönyörködtető épület óvodával, iskolával és egy 150 férőhelyes nagyteremmel, amelynek tetőterét kényelmes, korszerű bentlakásnak építették be. Ez a birodalom 14 gyermek otthona, olyan gyermekeké, akiknek szülei a mezőségi szórványfalvakban, tanyákon, farmokon élnek, vagy egyik szülőt elveszítve félárvaságra jutottak, s a szivárványról elnevezett ház biztosítja számukra, hogy barátságos körülmények között anyanyelven tanuljanak és nevelkedjenek. Ahogy a megfogyatkozott fülpösi gyermekek számára is a szórványkollégium teremtette meg a magyar nyelvű oktatás újraindításának a lehetőségét.

Ady István 1984-től végzi a két és félszáz lelkes magyar-fülpösi gyülekezet gondozását.

– A falu központjában levő emeletes, de barátságtalan iskolában 1990-ben szűnt meg a magyar tagozat, részben a gyermekhiány, de sokkal inkább a közkedvelt tanító bácsi nyugdíjazása miatt. Később a vallásórákon jöttem rá, hogy egyre szegényebb a gyermekek szókincse, s mind hibásabban beszélnek magyarul. 1990 után érett meg a gondolat, hogy újra kell indítani a magyar tagozatot. A helybeli szülők aláírást gyűjtöttek, s hogy pótoljuk a hiányzó létszámot, Mezőörményesről hoztunk két gyermeket, akik kezdetben a parókián laktak. Nagy csalódás volt, amikor a helybeliek közül egyesek elvitték Régenbe a gyermeküket, vagy román tagozatra adták, mert úgy gondolták, hogy az osztatlan I-IV. osztályban nem elég jó a színvonal. Az iskola megtartásán gondolkozva határoztuk el, hogy bentlakást alakítunk ki, s erre a célra magánházat béreltünk. A görgényszentimrei kolléga ajánlott gyermekeket, Vajdaszentiványról is hoztunk egy szociális esetet, aztán kiderült, hogy a környező farmokon is hányódnak sokgyermekes, nehéz helyzetben levő magyar családok, akiket a hirtelen felkapaszkodott új mezőgazdasági vállalkozók alkalmaztak állatgondozásra.

A testvérgyülekezet

Az 1993-ban megkötött testvérgyülekezeti kapcsolat nyomán a hazerwoudiak segíteni akartak a falunak, s mi az anyanyelvi oktatás biztosítására kértünk támogatást, ami azóta is rendszeresen érkezik. Különösen lelkes pártfogónk, Abraham Deemoed virágkertész, aki nem sajnálja a fáradságot, hogy minden számunkra fontos eseményen jelen legyen. A Szivárvány Ház felépítésében nyújtott segítség mellett, bár a válság Hollandiában is érződik, ruhával, lábbelivel, ágyneművel látják el rendszeresen a gyermekeket. De nemcsak a hollandok, itthon is vannak támogatóink, bár a polgármesteri hivataltól sem a szolgáltatások díjára, sem a takarításra nem kapunk segítséget.

Elnézem a gyermekeket, aki pajkosan, önfeledten szaladgálnak, játszanak, s arra gondolok, hogy ez a közösség, a szivárványosan szép hely talán pótolni tudja azt, ami a családban, az otthonukban nem adatik meg számukra.

A társak

Ady István lelkész mellé a gondviselés nagyszerű társakat rendelt. Az óvodások, akik 12-en járnak a vegyes csoportba, Costan Enikő óvónővel együtt ottjártamkor kirándulni voltak. Kényelmes, kellemes, szépen berendezett teremben tanulnak, s hasonló a másik terem is, ahol az osztatlan I-IV. osztály 16 nebulóját Bodor Vera oktatja. A tanítónővel és Székely Évával beszélgetünk.

A kolozsvári egyetem szociális munkás szakán végzett pedagógus a Szivárvány Ház mindenese. Pótmamája a gyermekeknek, éjjeli felügyelő, rendben tartja a szobákat, ellátogat a családokhoz és rendszeresen írja a sikeres pályázatokat, amelyek lehetővé teszik a központ fenntartását.

A beszélgetés során pontosítják, hogy már tízéves a ház, de a tetőtér, ahol a hálók vannak, négy évvel ezelőtt készült el. Akkor bővítették a konyhát, s épült az iroda is, ahol beszélgetünk.

A már említett települések mellett Körtvélyfájáról, Marosidecsről, Unokáról, Mezőszokolból, Radnófájáról érkeztek bentlakók. Olyan településekről nem hozzák el őket, ahol minden gyermek számít az anyanyelvű oktatás megtartása érdekében. Sokan közülük szociálisan hátrányos helyzetűek, otthonukban rendkívül nehéz körülmények között élnek. A családban tapasztalt agresszivitás miatt egyesek álmatlansággal küszködnek, rémálmaik vannak. Így hát nem kis felelősség hárul Székely Éva pedagógusra, és a lelkészre is, akinek az élelemtől a tanfelszerelésig, a gyógyszertől a megfelelő méretű ruháig, cipőig mindent elő kell teremtenie. S mindezek mellett azt a légkört is, amelyben a gyermekek feloldódnak, kisimul lelkükből a gyűrődés, s felzárkóznak társaik mellé.

– Nem könnyű 16 gyermekkel foglalkozni egy osztatlan osztályban, de kis léptekkel haladunk előre – mondja Bodor Vera tanítónő, majd folytatja: vannak ügyes, jó felfogású gyermekek, közepesek, s annál egy kicsit gyengébbek is. Van kisdiák, aki kezdetben nem tudott az anyanyelvén beszélni, s olyan is, akit idős édesapja egyedül nevelt, a nevét sem tudta megmondani. A többségük ingerszegény környezetből érkezik. A szülők is a farmokon nevelkedtek egyik napról a másikra, s ezt a mintát adták tovább a gyermekeknek is. Ezek a szórványban élő gyermekek, ha nem gyűjtenénk össze őket, egytől egyig elkallódnának, s a távolság miatt talán nem is járnának iskolába. Óriási segítség Egyed Éva nyugdíjas óvónő, aki önkéntesen vállalta, hogy felkészíti őket a másnapi órákra, s öt éve vezeti a délutáni foglalkozást.

Kérdésemre, hogy a szülők szívesen engedik-e a gyermeket, elmondják, hogy ezzel nincs probléma, hiszen fizetni nem kell, a szállást, kosztot, ruhát, tanfelszerelést, a gyermekekkel való foglalkozást az alapítvány bérmentesen biztosítja. Télen megtörténik, hogy a fűtetlen lakásba mennek haza, s hétfőn éhesen, fázva érkeznek vissza.

– Bentlakóink sorsát később is követjük, ötödik osztálytól Régenbe vagy Kőhalomra mennek. Két diákunk középiskolás, egy nyolcadikos, egy pedig ötödik osztályba jár. Az első tanítványunk tizenegyedikes a kolozsvári református kollégiumban – számol be Bodor Vera.

A Szivárvány otthonban rendszeresen tartják a vallásórákat, s keresztyén értékrendre, nemzeti örökségünk, történelmünk ismeretére, az erdélyi kultúra, a népszokások, néphagyományok megismerésére, a munka, a tanulás szeretetére nevelik a gyermekeket. A Szivárvány Ház lakóit pénteken a lelkész hazaviszi, s hétfőn visszahozza. De van olyan gyermek, akit nincs aki hazavárjon, szombat-vasárnap is Fülpösön marad, s a pedagógusok vagy a lelkész családja látja vendégül. A család bevonásával, fizikai, erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem lehetne ezt a feladatot ellátni – mondják beszélgetőpartnereim.

Ez több mint munkahely

– Amit vállaltunk, egyszerű munkaként nem lehet végezni, csak hivatástudattal, teljes odaadással, szívvel-lélekkel – mondja Székely Éva. Később hozzáteszi, hogy rendszeresen pályáznak az óvoda, az iskola és a Ház fenntartása érdekében. A holland támogatás mellett a Bethlen Gábor Alaptól, a Communitas Alapítványtól és a magyar Közigazgatási Minisztérium Balassi Intézetétől sikerül a működéshez szükséges kisebb-nagyobb összeget elnyerni. A napi ötszöri étkezés biztosítására az egyházak segítik alapélelmiszerekkel, tartós élelmiszerekkel. A marosvásárhelyi Timkó pékség hetente egyszer kiflivel támogatja az alapítványt, az iskolától megkapják a kiflit és a tejet. Megható, ahogy egy régeni család, munkásemberek, rendszeresen megvacsoráztatják a gyermekeket, s olyankor személyesen szolgálják ki őket.

Mire a beszélgetés végére érünk, dél van, a korábban önfeledten játszó gyermeksereg fegyelmezetten ül az asztalnál, majd a hálaadó ima után nekilátnak a bablevesnek.

Szívesen beszélgetnek játékról, tanulásról, a kedvenc ételükről, s azt is eldicsekszik, hogy kinek milyen minta, figurák vannak a paplanlepedőjén.

A szivárvány íve

– Az utánpótlás biztosított – mondja Ady István lelkész, majd elárulja a nagy újdonságot, hisz tenni akarásával, nyugtalanságával már továbbálmodta a történetet, s jelenleg azon ügyködik, hogy a szászrégeni katolikus egyházközség bentlakását, amely tíz éve üresen áll és leromlott az állaga, felújítsa. A szászrégeni szórványkollégium megteremtené a folytonosságot, s otthont adna ötödik osztálytól a Szivárvány Házból kikerülő nagyobb diákoknak. Ezzel a régeni iskolák létszámát is gyarapítanák. A szórványkollégium felújításában régeni vállalkozók ígértek segítséget. A tervet a lelkész építészmérnök veje készítette el, s ahogy utólag elmondta, a katolikus egyházzal megkötötték a bérleti szerződést, s meg is kezdik a felújítást. Ehhez a Nordenlor biztosítja az anyagot, s öt régeni cég vállalta a munkát, amihez a világhálón is támogatókat szeretnének nyerni.

Így ír le nagyobb ívet, s köti össze a szivárvány Magyarfülpöst Szászrégennel, s ad esélyt arra, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben levő gyermekek barátságos, kényelmes környezetben anyanyelvükön folytathassák az iskolát, ami kárpótolja őket a szórványlét és a nehéz családi körülmények miatt.

Hazaindulás előtt Ady István lelkész felkísér a festőien szép fekvésű református templomhoz, amely mellett millenniumi hárs őrködik. A középkorban épült templomot, amelyet megromlott állaga miatt hajdanán I. Rákóczi György fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony pártfogásával Gáspár Miklós hozott helyre, műemlék értékű kazettás mennyezet díszítette, amelyet 1912-ben a budapesti Nemzeti Múzeumba vittek. A fából ácsolt toronysisakos haranglábat népi mesterek készítették, s őrtornácáról szép kilátás nyílik az Egres-patak völgyére. A templom fából készült portikusának faragott mintáin át a borús idő ellenére is beragyognak a reménység zöld árnyalatai, különös hangulatot árasztva a belépőre. Érdemes elmenni és megnézni, ahogy a házat is, amelyet óvodán és iskolán kívül közösségi együttlétek alkalmaira használnak, s nagyszerű hely a táborozásra is. Működtetői, lakói pedig megérdemlik a támogatást, hisz felbecsülhetetlen értékű az a feladat, amit vállaltak és őszinte lelkesedéssel végeznek nap mint nap a szórványlétet megszínesítő szivárványszigeten.