2019. december 8., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nemcsak a közéletben, a valóságban is folyamatosan gyűl körülöttünk a szemét. Különösen ősszel, amikor a fák levelei hullani kezdenek, egészen addig, amíg egy igazi fagyos éjszaka könyörtelenül a földre nem parancsolja valamennyit. Bár Marosvásárhely központjában folyamatosan apró levelű, keveset „szemetelő” díszfákkal helyettesítik a nyáron árnyat adó, lombos fákat, amelyek életük során a város szennyezett levegőjét tisztították, vannak még utcák, ahol megmaradtak az igaziak, gazdag levélzettel. Ami ősz végén folyamatosan hull, s akinek „szerencséje van”, egy-egy szeles napon a szomszéd járdáról és az úttestről is a háza elé hordja a szél. Régivágású városlakóként, mielőtt a szemeteskocsi jönne, az ember összesepri a leveleket, és beleteszi a zsákba, a háztartási hulladékra. Igen ám, csakhogy mielőtt feldobnák az autóra, a Salubriserv szemfüles dolgozója kibontja a zsákot, és arra hivatkozva, hogy falevél van benne, otthagyja a járda szélén. Majd jön egy autó a parkolónak kikiáltott szűk belvárosi utcában, ráhajt a zsákra, ami szétszakad, és mire a tulajdonos hazamegy, ott díszeleg a háza előtt a heti hulladék. Mert az a szabály, hogy nem viszik el a lakók által összesepert levelet, lévén szerves hulladékról szó, amit az őszi nagytakarításkor kellett volna elszállítsanak. Csakhogy sok negyedben már lejárt, és a fák levele a természet törvényeihez, és nem a polgármesteri hivatal által megszabott időponthoz igazodik. Igaz, vannak buzgó városlakók is, akik a meghirdetett időre a zöld lombozatot is csonkig lefűrészelik. Ilyenkor úsznak át emlékeim között a gyermekkorban tanult vers sorai arról, hogy miért nem szabad bántani a fákat.

A finnyás „szemetesek” gesztusáról pedig az jut eszembe, hogy a száraz leveleknél sokkal több konyhai szerves hulladék található a zsákokban, amihez képest néhány falevél se nem oszt, se nem szoroz a hulladék minőségét illetően. A szelektív hulladékgyűjtés viszont továbbra is megoldatlan megyeközpontunkban, ahonnan régen eltűntek a színes konténerekből álló gyűjtőszigetek, az áruházaknál működő gyűjtőpontok, holott sok család örömmel vitte oda a külön zsákokba gyűjtött papír-, üveg- és fémhulladékot. Az úgynevezett konyhamalacról sem hallani felénk, ami a lefolyónyílásba épített örlőszerkezettel felszecskázza a konyhai hulladékot, amely a csatornahálózatba kerülne, és szerves hulladékként a víztisztító állomásokon fognák fel és hasznosítanák. 

Régen várjuk, hogy az uniós előírásokhoz igazodva, megnyugtatóan rendeződjön a hulladékbegyűjtés Marosvásárhelyen is, ahol két ajánlattevő közül kell kiválasszák a megfelelőt, hogy 2020-ban egy tisztább városban élhessünk, miután az idei év a hulladékkezelés és újrahasznosítás szempontjából a legsötétebb időszaka volt „kies” megyeközpontunknak.