2019. február 18., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„A budapesti Nemzeti Színház csűrszínházi fellépését követően még augusztusban hívtak fel telefonon, és arra kértek, hogy vállaljam el „beugróként” Nikita szerepét Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában. ”


Az idén a Csűrszínházi Napokon a budapesti Nemzeti Színház Tamási Áron Vitéz lélek című darabjával vendégszerepelt. Ezt követően kérték fel Szélyes Ferencet, a Csűrszínházi Egyesület elnökét, a rendezvény főszervezőjét, hogy vegye át Reviczky Gábortól a Nikita szerepét. Azóta a soproni Petőfi Sándor Színháztól is kapott felkérést. Erről beszélgettünk az „idegenlégiós” színművésszel. 
– A budapesti Nemzeti Színház csűrszínházi fellépését követően még augusztusban hívtak fel telefonon, és arra kértek, hogy vállaljam el „beugróként” Nikita szerepét Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában. Nagyon meglepődtem, de örültem is a felkérésnek, mivel egy színész életpályájának a csúcsát jelentheti az, ha a budapesti Nemzeti Színházban játszhat. Azonnal elvállaltam, elküldték a szövegpéldányt és az előadás filmjét is. Három hét alatt megtanultam a szerepet, s így szeptemberben már játszottam is Zentán. Utána még egyszer Salgótarjánban léptünk fel, és azóta minden hónapban egyszer műsorra tűzi Budapesten a Nemzeti Színház a Vitéz lélek című darabot. Közben szeptember végén itthon voltam, ekkor már új szerepet kínáltak fel a Szilágy Andor Tóth Ilonka című, az 1956-os budapesti eseményeket felelevenítő, Vidnyánszky Attila által rendezett előadásban. Váratlanul ért, és három nap gondolkodási időt kértem. Végül elvállaltam ezt a szerepet is, és szeptember 26-án Budapesten megkezdődtek számomra is a próbák. 
– Hogyan fogadtak a budapestiek? 
– Nagy izgalommal utaztam Pestre. Két hete már próbáltak a kollégák, így menet közben kapcsolódtam be a munkába. Úgy fogadtak, mintha több éve közéjük tartoztam volna, egyáltalán nem éreztették velem, hogy új, vidékről, Erdélyből érkezett színész vagyok. Könnyű volt a beilleszkedés, mert egy elég nagy csapat jött el Mikházára, ahol megismerkedhettünk egymással, látták, hogy a színművészet mellett mivel foglalkozom. Nehéz volt megszokni viszont annak a hatalmas intézménynek a mindennapi sürgés-forgását. A hatemeletes épület minden szintjén valamilyen előadáson dolgoznak. Olyan volt, mintha egy gyárba csöppentem volna be, ahol nagyon sok színész, háttérmunkás dolgozik folyamatosan. Eddig nem is ismerhettem meg mind a színészkollégákat, de még a személyzetet sem, mert gyakorlatilag csak azokkal kerültem közvetlenebb kapcsolatba, akikkel a produkciókban együtt dolgozunk. 
– A Tamási Áron darabja ismerős az erdélyi magyar színházlátogatók számára, a Tóth Ilonka új. Miről szól, és kit alakítasz ebben? 
– Tóth Ilona az 1956-os forradalom vitatott alakja, akiket egyesek hősként, mártírként tisztelnek, mások köztörvényes bűnözőnek tartják. Sajnos ez az attitűd jellemző a mai magyarországi társadalomra. A forradalomban vállalt szerepéért perbe fogják, és én a védőügyvédjét, dr. Kardos János ügyvéd szerepét játszom, aki különleges figurája az 1956-os eseményeknek. Már azelőtt is a figyelem középpontjába került, hiszen „ellenzéki” ügyvédként a második világháború után olyan „háborús bűnösöket” is védett, mint Szombathelyi Ferenc vezérezredest, a magyar hadsereg vezérkari főnökét, akit többek között a doni veszteségért is felelősségre vontak és kivégeztek, Francia Kiss Mihályt, Esterházy Pált, Ordass Lajost, Túroczy Zoltánt. Tóth Ilona védelmét is elvállalta, sajnos őt sem sikerült megmentenie. A Kádár-kormány alatt felajánlották neki, hogy legyen az ügyvédi kamara országos szövetségének az elnöke. S bár szakmailag nagyra becsülték, egészségi állapotára hivatkozva visszautasította a felkérést. Szívinfarktusban hunyt el, valójában a kommunista korszak áldozata lett. Az előadást 2016. október 20-án, a jubileumi évforduló gálaestjén Varsóban mutatta be a Nemzeti Színház – az ’56-os események úgy kezdődtek, hogy Budapesten, a Bem-szobornál a fiatalok szolidaritásukat fejezték ki a varsói megmozdulásokkal, majd ebből nőtte ki magát a tiltakozás forradalommá és szabadságharccá. Azt is tudni kell, hogy a forradalom kitörése után a lengyelek voltak azok, akik elsőkként segéllyel, pénzzel és rengeteg vérrel segítették a budapesti „sorstársakat”. 
– Miként sikerült beilleszkedni ennek a „gyárnak” a gépezetébe? 
– Nagy izgalommal utaztam fel Budapestre, hiszen ez egy óriási kihívás még egy tapasztalt színész számára is. Szerencsére a kollégák közvetlenségükkel, barátságukkal támogattak, segítettek. S bár mindig van egyfajta megfelelési kényszer, azért igyekeztem úgy felfogni a munkát, mint egy színészi feladatot, amelyet jól meg kell oldani. A munka elején voltunk, nem vevődtek észre az esetleges botlásaim, bizonytalanságaim, a szöveget együtt tanultuk, értelmeztük. A próbákon jelen volt a szerző, Szilágyi Andor is, és az történt, hogy szinte naponta változott a darab, azt hiszem, hogy ötször kaptam teljesen új szöveget. Nagyszerű élmény volt a bemutató, és a varsói fogadtatás után önbizalmat kaptam. Kétnapi próbával kijavítottuk a varsói előadás alatt észrevett hibákat, és október 25-én Budapesten is közönség elé vittük a darabot, ahol kedvezően fogadták a nézők, bár Tóth Ilona személye még most is megosztja a közvéleményt, és ez egy kicsit beárnyékolja az előadás sikerét. De eddig telt házzal játsszuk, és legtöbbször felállva tapsolnak a nézők. 
– Nemcsak Budapesten, hanem Sopronban is szerepet vállaltál. 
– Nagyon régi a Csűrszínházi Egyesület kapcsolata a soproni Petőfi Sándor Színházzal, hiszen művészei többször is eljöttek Mikházára. Szerződést kötöttem az intézménnyel, így három darabban is kapok szerepet, és egyelőre 2018 januárjáig a soproni színházban lépek fel. Természetesen Budapesten is játszom, mivel mindkét fővárosi előadást 2017-ben is műsoron tartja a Nemzeti Színház. 
– Ezek szerint az elkövetkezendő időszakban inkább Magyarországon leszel? 
– Egyelőre májusig, hiszen elkezdődnek Sopronban is a próbafolyamatok, de úgy vállaltam el a vendégszereplést, hogy nyáron itthon lehessek, és ez azt jelenti, hogy a csűrszínházi rendezvényeket is – itthoni segítőtársaimmal – meg tudjuk szervezni. December végére elkészül a 2017-es idény programja, ezután már csak az olyan szervezési munkák vannak hátra, amelyeket Magyarországról az itthoniak segítségével lebonyolíthatok. Az idén a Csűrszínházban színre vitt Eric-Emmanuel Schmitt-darabot, a Rejtélyes viszonyokat jegeljük, de amint itthon vagyok, felújítjuk. Reméljük, hogy elvihetjük majd a darabot Budapestre, Sopronba és Bécsbe is. 
– Mikor láthatunk legközelebb itthon színpadon?
– A budapesti Nemzeti Színháznak szándékában áll erdélyi turnén is előadni Tamási Áron Vitéz lélek című darabját. Azt tervezik, hogy Marosvásárhelyen, Farkaslakán, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában is lesz egy-egy előadás. Szeretném, ha a Tóth Ilonka című produkció is eljönne Erdélybe, hiszen itt is nagyon sok áldozata volt az ’56-os eseményeknek. Ezenkívül a soproniakkal készül egy olyan előadás, amelyben szerepet kapok, és valószínű, hogy ezt a Csűrszínházban is bemutatjuk. 




Kapcsolódó cikkek: