2019. március 24., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Valami gengszterest játszott a két fiúcska a pad mögött. De nem, inkább csillagok háborúját. 

Valami gengszterest játszott a két fiúcska a pad mögött. De nem, inkább csillagok háborúját. Rövidnadrágban voltak, a magasabbik pántos rövidnadrágban. Hangosabb volt társánál, és ő mondta a legtöbbször, mi történik. Nagy gesztenyefa tartott árnyékot, csak elöl, a kavicsos sétányra sütött a nap.
Szaladgáltak, helyet cseréltek, kezükkel a levegőbe rajzolták, mi történik. Aztán hirtelen és egyszerre merevedtek meg, mert a pánt nélküli rövidnadrágos igazodott a pántos rövidnadrágos mozgásához. Távolabb egy férfi a füvet nyírta. Durrogott a fűnyíró gép, ami élénkebbé tette a játékot. 
Amikor mereven és behajlított testtagokkal álltak, csak a szájuk mozgott: elmondták, mi történik épp. Ha a pánt nélküli rövidnadrágos kezdte, akkor a pántos rövidnadrágos a szavába vágott. A játék abból állt, ki tud újabbat és érdekesebbet mondani, és milyen kitalációval vívja a csatát. Mindegyik fiúnak akkora volt a hadserege, amekkorát el tudott képzelni.
Egy galamb ereszkedett alá a magasból, le akart szállni a pad mögé, de megijedt, és újra a magasba röppent. A fűnyíró gépet a gesztenyefa alá tolta a férfi, most egész közelről durrogott.
A hangos durrogás zavarta a padon ülő két nőt. Szembefordulva ültek, egyikük a pad hátán végignyújtotta a karját, rövid, fiús frizurája volt. A másik nő maga alá húzta a lábát, könyökére támaszkodott, és figyelmét a telefonja foglalta le.
A telefonnal foglalatoskodó nő hátravetette a haját, és rápillantott a fűnyíró gépet durrogtató férfira. A füvet nyíró férfi előre-hátra tologatta a fűnyíró gépet, a hirtelen irányváltásoktól a durrogás különféleképpen hallatszott.
A két fiú egyszerre ugrott fel, együtt győzték le a sötét erőt, és a győzelem édes íze rávette őket, hogy megkegyelmezzenek mindenkinek, aki addig ellenük harcolt.
A fehéren virító kavicsokon egy kislány állt a napfényben. Nem volt magasabb, mint a mellette levő szökőkút, amiből vizet lehetett inni. Ruhácskája rózsaszín, széle fodros. Fürtös, világos szőke hajában fehér hajpánt, tetején masni. A ruha rövid ujjú, és az ujjánál is fodros. A nap átsüt a fodrok közt, amitől a fodrok halványrózsaszínűvé válnak. Piciny arany fülbevalója napfénytől ragyog. Derekán a ruhát rózsaszín öv csinosítja, zoknija fehér, szandálja rózsaszín. Szeme világosszürke, majdnem halványkék, mintha nem is lenne szeme.
A galamb rászállt a szökőkútra, és kicsi, piros szemét a kislány felé forgatta. A füvet nyíró emberen vékony fényvisszaverő mellény volt, ami szembetűnőbbé tette sötétbarna tarkóját és szerteálló fekete borostáját.
A hosszú hajú nő a táskájába tette a telefonját, felállt, és odaszólt a pántos rövidnadrágot viselő fiúnak:
– Zalán! Megyünk.
– Még ne!
– Apu mindjárt hazaér.
– Megyünk a McDonald’s ba! – ujjongott a rózsaszín ruhás kislány.
A rövid hajú nő is felállt a padról, mire a galamb elröppent. A két fiú a pad elé jött, a rövid hajú nő megfogta a pánt nélküli nadrágos fiú kezét, és mindnyájan a kijárat felé indultak. A hosszú hajú nő, amikor a szökőkúthoz ért, megfogta a rózsaszín ruhás kislány kezét, a pántos rövidnadrágos fiú előreszaladt.
Amikor már vagy tíz méterre lehettek az üres padtól, a füvet nyíró ember leállította a fűnyíró gépet, ott hagyta a fa alatt, és a padhoz ment. Leült, nadrágzsebéből csomagot vett elő. Az áruházreklámmal tarkított papírt bontogatta, beleharapott az egymásra fordított két karéj kenyérbe.
 
Szombatfalvi László