Pacemaker-készülék inkontinenciára

Gyorsan megvalósuló újdonságok az urológiában

A funkcionális urológia időszerű kérdéseiről szeptemberben tartott tizedik marosvásárhelyi tudományos tanácskozás vendége volt dr. Majoros Attila, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának docense, aki urodinamikával, vizelettartási és -ürítési zavarok kivizsgálásával és kezelésével, nőgyógyászati urológiával foglalkozik, és dr. Romics Miklós tanársegéd (szintén az említett klinikáról), akinek szakterülete az inkontinencia, az ideggyógyászati és a funkcionális urológia, valamint a neuromoduláció. 

Érdeklődésünkre elmondta, hogy mindezek mellett az első magyar kismedencei fájdalom-munkacsoport alapítói közé tartozik.

– Dr. Romics Miklós családneve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen édesapja, prof. dr. Romics Imre emeritus egyetemi tanár – aki 15 éven át vezette a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáját, a prosztatarákkal foglalkozott, és arról írt könyvet –, városunkban is tartott előadást. Közismert tény, hogy a gyermek általában két út közül választ: vagy a szülőkével ellentétes pályán indul el, vagy követi őket. Ön az utóbbi csoportba tartozik; miért döntött úgy, hogy szülei példáját követi?

– Szerintem orvosnak lenni nagyon jó, és nem ismerek olyan kollégát, aki azt mondaná, hogy ha újrakezdené, újra nem ugyanezt választaná. Én is így gondolom, nemcsak azért, mert egy nagyon pozitív tevékenység a világ szemében, hanem azért is, mert folyamatos kihívást jelent. Rengeteg új dologgal szembesülünk nap mint nap, rendkívül innovatív a tevékenységünk. Főleg az urológia, a kontinenciaterápia terén olyan újítások történtek az utóbbi tíz évben, amit megtapasztalva nem is lehet elképzelni, hogy mi következhet a következő húszban. Nagyon érdekes a tevékenységünk, új dolgokat lehet gyakran kipróbálni, és valami újat tenni mind a neuromoduláció, mind az új műtétek, új eszközök terén, ugyanis folyamatosan változó szakma a miénk. 

– Másodszor említette a neuromodulációt, megkérem, mondja el, mit fed ezt a megnevezés. 

– Körülbelül úgy néz ki, mint a pacemaker, a szívritmus-szabályzó készülék, amelyet a bőr alá ültetnek, és elektródáit a szívbe vezetik. Vannak betegségek, amikor a hólyag egyszerűen nem tudja, hogy mitévő legyen. Vagy túl hamar akarja kiadni magából a vizeletet, és emiatt inkontinens lesz az egyén, vagy egyáltalán nem húzódik össze, és ezért nem tud kiürülni. Az eszközt, ami a hólyag működését szabályozza, a fenékbőr alá ültetjük be, és a keresztcsont lyukain vezetjük a hólyag melletti idegekhez. Ezeket éri el, és stimulálja elektromos impulzusokkal. A páciens nem érzi, de az eszköz folyamatosan dolgozik, és aki eddig nem tudott vizelni, annak sikerülni fog, és az, aki eddig akkor is pisilt, amikor nem akart, kontinenssé válik. Az eszköz használható kismedencei fájdalom szindrómában és különböző szexuális zavarokban is, mondhatni, hogy eléggé széles a javallata.

– Van-e tudomása arról, hogy Romániában hozzáférhető-e?

– Tudomásom szerint sajnos még nem elérhető, esetleg egy-két helyen. Azonban ahogy még „tegnap” nem volt robotsebészet sem Magyarországon, és ma már van, úgy gondolom, hogy rövid idő kérdése, hogy itt is minden újdonság elérhető lesz.

– Mi lehet az oka? Nagyon bonyolult a műtét, vagy nagyon drága a készülék? 

– Nagyon drága, és a román egészségbiztosítás még nem fizeti, mert nincs benne a vonatkozó jogszabályban. Valószínűleg nem kopogtattak eleget a minisztériumban. Mi Magyarországon kopogtattunk, és az egészségbiztosító pénztár fizeti is a jogosultaknak. 

– Mennyibe kerül? 

– Körülbelül 30.000 euróba kerül a teljes beavatkozás. Aki megkapja rá a jóváhagyást és a pénzt, annak beültetjük. 

– A beültetéshez végig kell járni minden lehetséges utat?

– Természetesen megpróbálunk először nem gyógyszeres úton segíteni, legyen az bármilyen vizelési probléma, majd gyógyszerrel, és csak azután következhet a műtét. A neuromoduláció is egy műtéti megoldásnak számít. Természetesen nem úgy járunk el, hogy aki vizelési problémával fordul hozzánk, arra ránézünk, és azonnal a legdrágább és legmegterhelőbb műtétet javasoljuk. Mindig a kevésbé invazívtól megyünk a bonyolultabb eljárás felé. A legtöbb vizelési problémás beteget meg tudjuk gyógyítani gyógyszerrel, medencefenéki tornával vagy kis műtéttel, és annak a néhánynak, akinek ez nem elegendő, azoknak tudunk ilyen beavatkozást javasolni. 

– Hogyan zajlik a műtét? A vélemények szerint a pacemaker behelyezése ma már nem annyira bonyolult, mint korábban. 

– Nem maga a behelyezés, a követés és a beállítás bonyolult. Akinek sok betege van beültetett modulátorral, annak az orvosnak nincsenek unalmas percei. Gyakran érkeznek páciensek a panasszal, hogy nem működik, rosszul működik, lemerült, ki kell cserélni. 

– Tegyük fel, hogy minden rendben van, mennyi az élettartama egy készüléknek?

– Attól függően, hogy milyen erős impulzusokat kell leadnia, 5–15 év az élettartama a készüléket gyártó cégek ígérete szerint.

– Az inkontinencia körülbelül hány százalékét érinti a magyarországi lakosságnak?

– Felnőtt nőknek a 30-35 százalékát, tehát minden harmadik nőt, férfiaknál kicsit ritkább, minden ötödiket érinti, de ahogy idősödnek, az életkorral párhuzamosan egyre gyakoribb lesz. Bár népbetegségről van szó, annyira tabut jelent, hogy sokan nem szívesen beszélnek róla. A leggyakrabban megpróbálják a betétek vásárlásával megoldani, és valós számukhoz képest kevesen jönnek el kontinenciarendelésre.

– Miért választotta az urológiának ezt a területét?

– Uroonkológiával kezdtem foglalkozni, de ma már sokkal érdekesebbnek tartom a funkcionális urológiát és a kontinenciakezelést. 

A mentorom, dr. Majoros Attila docens hívott az inkontinencia-munkacsoportba, és büszkén mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt. Azóta én is tagja vagyok, sőt egyre inkább aktív és dinamikus tagja ennek a csapatnak.

– Az édesapja, aki onkourológus, hogyan viszonyult a választásához? 

– Biztosan örült, egyébként szólt volna. Nyilván elmondhatom, hogy túl keveset dolgoztunk mi együtt. Amíg ő nagy operációkra és onkológiai sebészetre szakosodott, én inkontinenciát, hüvelyi előeséseket és egyéb, úgynevezett funkcionális urológiai műtéteket végzek.

– Akit esetleg érdekel, hogy lehet eljutni önökhöz?

– Rákeresnek interneten a nevünkre. Megkereshetnek a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján és más helyeken is, ahol dolgozunk Budapesten. 

– Melyik a leggyakoribb műtéttípus?

– Nők esetében a köhögésre, tüsszentésre történő vizeletvesztés esetében a húgycső alá egy szalagot szoktunk behelyezni (ún. transzobturátor szalag vagy „TOT”), amitől megáll a vizeletvesztés. Férfiaknál köhögésre történő vizeletvesztésnél, ami jellemzően prosztataműtétek után alakul ki, művi záróizom-behelyezéseket végzünk. Ezek olyan eszközök, amelyeknek egy gombja a herezacskóban van, a páciens megnyomja a gombot, azután a húgycső köré helyezett művi záróizom elernyed, és ki tudja pisilni magát. Kívülről nem látszik semmi, minden a bőr alatt van. A késztetéses, tehát hirtelen megjelenő ingerek mentén kialakult vizeletvesztés fennállása esetén a leggyakoribb „műtét” a botoxkezelés, amikor a hólyagba adott botoxszal bizonyos mértékben lebénítjuk az izmokat, hogy kimaradjanak a hirtelen hólyag-összehúzódások. A másik a neuromoduláció, azaz a hólyagpacemaker.

– Hol, kitől tanulta ezeket az eljárásokat?

– Mindent, amit ma tudok, dr. Majoros Attila docenstől tanultam, a sebészetben édesapám is nagy tanárom volt. 

– További sikeres gyógyító munkát kívánva köszönöm a beszélgetést!