Mint vörös hagymában a proletár öntudat

Azt mondják: a filozófia legfontosabb feladata, hogy kérdéseket keressen a meglévő válaszokra. 

Nos, ha a válasz győzelem, akkor mi itt a kérdés? 

Hiszen a győzelem olyan, mint a költői hasonlat. Ha szép (és melyik győzelem nem szép?), az sem baj, ha férfiasan izzadságszagú.

A hét végén, a Szász Albert Sportlíceum tornacsarnokában megrendezett évad- és évnyitó PRESSING PREMIER CUP (PPC) elnevezésű focitorna a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) PRESSing focicsapatának mégsem izzadság-, hanem inkább győzelemszagú volt. 

Jó, na. Főleg az első mérkőzés második félidejétől kezdődően. Mert az első félidőben a derék sajtós labdakergetők annyira tisztelték a játék öt- és hatszögekből összevarrt (kevesen tudják: ez is magyar találmány) gömb alakú tárgyát, hogy misztikus távolságtartásukkal szinte hozzá sem értek. Egyetlen lövés kivételével, ám az is inkább arra volt jó, hogy a Góbi-Altáj Huntuj csúcsát (4374 méter) bemérje, minthogy az ellenfél kapuját veszélyeztesse. 

Viszont ezzel súlyosbítva idén is bizonyosságot nyert, hogy az ambíció sokszor többet jelent a technikai tudásnál, a makacs küzdeni akarás pedig felülírhatja a legkorszerűbb taktikai sémákat is. 

Mert lehet jól vagy rosszul játszani, de lélektelenül soha! 

A lényeg az, hogy látsszon a játékos játékán: minden pillanatban megszakad a csapatért (ugye, igazam van, Czimbalmos II?), küzd, nem hagyja magát, mert a játék lényege: ha mozog, rúgd meg. Ha nem mozog, akkor is rúgd meg. Hogy megmozduljon. Az eredmény? Hát persze, hogy a… gól, gól, gól! Mert „itt minden erről szól”. Mint a PRESSing csapatinduló refrénje: „Hajrá, fiúk, ti sajtós gyerekek,/ Lőjetek sok gólt, ismét győzzetek!”.

És ez most bejött. 

Nem egyszer. Sokszor. Mert a kettőnél több az már a boldog halmazállapotú sok. És ezen mit sem változtat az, hogy a boldogság csupán egy kondicionálási képesség, amely az érzékelési folyamatok segítségével a lehető legnagyobb érzelmi kisülést teszi lehetővé.

És mi „sült ki” az idei PRESSing kupán?

Hát az, hogy a gyerekcipős 2017-ben is a „sajtós gyerekek” a legjobbak (tavaly is ők voltak).

Tessék nyugodtan részrehajlással vádolni. 

Az irigyek úgyis azt mondják: azért szervez egy csapat saját nevével fémjelzett kupát, hogy az eredmény kócsagtoll legyen a kalapján. Ám aki ilyent mond, éppúgy nem tudja, mi a különbség a szándék és a hozzáállás között, mint a véletlen és az üvegtál között, ahol a véletlen lehet fatál is.

Nyálas közhely az is, hogy az élet az energia elpazarlásának legbonyolultabb módja, de így egyszerűbb megérteni, hogy a fiúk ezúttal nem spóroltak saját energiakészleteikkel, és megfogadták a PRESSing-induló buzdítását: „Mindent bele! – a legjobb megoldás”.

Hofi ezt úgy mondta: Fiúk! Futni kell! 

A vízilabdában ez sokkal egyszerűbb: a laposvas azért fullad meg, mert nem tud úszni.

Hogy a PRESSing idén sem „fulladt vízbe”, hanem „Hosszú Katinká-s teljesítménnyel”, mint pókerben a royal flös, úgymond mindent vitt, az elsősorban Czimbalmos Ferenc (hagyományosan középhátvéd) kapusteljesítményének köszönhető.

A nyájas olvasó, aki figyelemmel kíséri – immár több mint öt éve – a PRESSing csip-csup kalandjait a bűvös pöttyössel, tudja, hogy Szucher Ervin szövet s égi kapitány úgy hozzánőtt a sajtósok kapujához, mint Columbo hadnagyhoz a gyűrött ballonkabát. Csakhogy Eugčne Pottier már a nemzetközi munkásmozgalom 1871-ben megírt himnuszában megjövendölte, hogy „a Föld fog sarkából kidőlni” hamarább, minthogy a szövet s égi helyét a kapufák közt bárki is elfoglalja.

Most, a szövet s égi-nek egy kellemetlen sérülés okán, mégis sürgősen cserét kellett találnia. Ez viszont Cimbi I személyében olyan jól sikerült, hogy komolyan gondolkodóba ejtette önmagát a szövet s égi, aki első lépésként gyorsan lemondott nagy tervéről, hogy a 71-szeres francia labdarúgó-válogatott és a Real Madrid egykori kiválóságát, Claude Makélélét, aki ötéves kihagyás után a MÚRE PRESSing nevű csapatában szerette volna újrakezdeni pályáját, már a tavasztól szerződtesse. Most inkább kétségbeesetten egy kapustréner után keresgél, legutóbb Manuel Neuert, a Bayern München és a német válogatott kiválóságát környékezte meg, hogy adná kölcsön saját kapustrénerét, mert Ervin konok kitartással vissza szeretné küzdeni magát a PRESSing kapujába.

De vissza a kupaküzdelmekhez. 

Idén a PRESSing mellett újabb három csapat – MSE apukák, TanáROCK, EMNT – lépett pályára a kupa megszerzéséért. A motiváció mindenik csapatban kellő adrenalint hozott a pályára, ennek következtében időnként látványos játékot és kimagasló egyéni teljesítményeket is láthattunk, annak ellenére, hogy Fortuna istenasszony nem mindenkire mosolygott egyformán. Leginkább kegyvesztettek ezúttal a TanáROCK voltak, akiknek egy meccset sem sikerült megnyerniük, rajtuk még a kispadról beálló Mátéfi István bolyais igazgató sem tudott segíteni. Az összességében sportszerű rendezvényen mindössze egy-két Emese (MSE) apuka mutatta meg fiának, hogyan nem szabad a játékvezetőhöz meg az ellenfél lábához viszonyulni. Az viszont lélekemelő látvány volt, amint az MSE (a város első sportklubja, s egyben a Székelyföldi Labdarúgó-akadémia marosvásárhelyi alközpontja) legfiatalabbjai milyen odaadással szurkoltak a lurkók előtt fölöttébb bizonyítani akaró apukáknak.

Ami még a krónikás noteszébe feljegyzésre került, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnál teljes vérfrissítés zajlott, a pressinges Enyedi Csaba pedig ezen a tornán egyszerre volt első és utolsó (merthogy fáradhatatlan csatárunk a TanáROCK csapatában is játszott). Vitathatatlan, hogy a nap hősei a Czimbalmos testvérek voltak, Ferkó a kapuban, el is nyerte a legjobb kapus címet, mindössze egyetlen gólt kapott, Csaba pedig a csatársorban rúgta halomra a gólokat, amivel kiérdemelte a legeredményesebb játékosnak járó elismerést. Szóval: a PRESSing részéről magabiztos kapusteljesítmény, szinte áttörhetetlen hátvédsor, ötletes építkezés, elöl meg a szokásosnál több mozgás. Ez volt a sajtós kupagyőzelem három Michelin-csillagos receptje, súlyosbítva a kihagyott ziccerek számával, ami ezúttal olyan kevés volt, mint vörös hagymában a proletár öntudat. Így a kitűnő publicista, Demény Péter is megmutathatta, hogy nemcsak védelemben, hanem a támadásban is nagyot tud alkotni, ám ennek ellenére, vagy épp ezzel súlyosbítva mégsem ő lett a torna legjobb játékosa, hanem Szabó István (EMNT).

Végül pedig íme, az eredmények: TanáRock – MSE apukák 2-4, PRESSing – EMNT 0-0; TanáRock – PRESSing 0-3, MSE apukák – EMNT 0-3; TanáRock – EMNT 1-3, MSE apukák – PRESSing 1-6.

A még mindég nagyon fiatal Ráduly Bence játékvezető tavalyhoz képest immár nagyobb magabiztossággal vezette a mérkőzéseket, amiben segíthette az, hogy a lelátón ott ült Cseh Gábor, a megyei játékvezetői testület egyik vezető személyisége, aki az EMNT-hez való szoros kötődése ellenére sem engedett meg a síp ifjú lovagjának semmi részrehajlást.