2019. július 23., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Olvasom, hogy japán tudósoknak

sikerült kifejleszteniük – a hadiipari megrendeléseknek is eleget téve – egy olyan robotrepülőgépet, amely egy közönséges karórában is elfér. Felcsillant a szemem, hiszen akkor itt a nagy lehetőség: bárki feltűnés nélkül besétálhat bárhová, karján e miniatűr ketyerével, és információkat szerezhet, titkos légifelvételeket készíthet a szomszéd kenyérpirítójáról, kávéautomatájáról vagy Icuka matekdolgozatáról a hetedik cében, az iskolapadból rárepülhet ellenséges bandákra, és kihallgathatja, hogyan akarják meghódítani a játszóteret és a Marsot, vagy az idei világkupát. Zsebdrónnal pedig akár meg is vakarhatja feltűnés nélkül a hátát.

Mint közismert, az utóbbi fél évszázadban a kicsinyités folyamatának lehettünk tanúi a gépiparban, az elektronikában és a fizetésekben, nyugdíjakban, valamint egyéb juttatásokban és kegydíjakban. A kicsinyités terén soha nem látott, hallott és tapasztalt mélységeket és csúcsokat lehetett elérni. Van miniszoknya és miniszámítógép, tévé és mini minimax gyufaláng eloltására. Van minibár és van minimálbér. Ez utóbbi már egyenesen népbetegség a munkadók körében, ettől azonban a bérezettek szoktak rosszul lenni, sőt egyre rosszabbul élni.

A minibárban ülnek a minisörözők és -wiskizők; kiszolgálnak a minicsaposok. Minimális a fogyasztás és az árak. Minirúdon vonaglanak a minitáncosnők, és minimális öltözetben hagyják megcsodálni a miniidomaikat.

Létezik hasonnevű tévécsatorna románul és magyarul, mint a hordozható tűzoltókészülék (Minimax), amelynek kinyitásával a gyermeki fantázia felkelthető és megfékezhető egyaránt. A kiskorú és fogékony gyermeki lélek megismerheti ennek révén a Barbie babák rózsaszínű erőszakszervezetét, vetélkedését és lovas kultúráját, a virágröptetést, miáltal az ízlésrombolás hathatós eszközei vannak bevetve.

A kicsinyítés elérte az egyéni és kollektív teljesítményeket is. Az ellenfelek rendszeresen és nagy műgonddal igyekeznek miniatürizálni a másik megmoccanásait, kiemelkedéseit, rekordjait, erőfeszítéseit. Az erőbedobást azonban még nem sikerült parányi méretűvé csökkenteni, az ellenfelek ellenállása egyenesen arányos a ráfordított minienergiával.

És akkor még semmit sem szóltam a miniatűr lakásokról, amelyekben eltörpülnek az igények, vágyak és a mozgás, kiságyakban alszanak, kiskonyhákban főznek, papírvékonyított falakon át élvezik hasonló törpítettek testzajait. 

A kicsinyités és miniatűrgyártás, -teremtés és folyamat/tendencia rendszerint a kultúrát érinti és az egészségügyet. Erre szokták a világ összes költségvetési szakemberei (minisztériumok és kormányzatok) a legspeciálisabb erőfeszítéseiket koncentrálni. Hogyan s miként lehet ezt úgy eljelentékteleníteni költségszinten és összegszerűen, hogy ne terhelje az egyéb felesleges kiadások, a népesség szemében mégis úgy tűnjön, hogy gondoskodás történt szellemiekben és testápolásban, kórházfejlesztésben, betegellátásban.

A kultúra iránti érzék visszafogása, csökkentése, miniatürizálása már az iskolában megtörténik. Erre valók az érdektelen, teljesítményt fékező, az extrakíváncsiskodást, tudásszomjat megtiltó tanárok, akiknek a tankönyv szent betűihez való ragaszkodása által sikerül teljesen miniatürizálni a gyermek érdeklődését a tantárgy tárgya iránt, s magukból a törekvő, lelkes tanulókból robotnövendékeket képezni.

Olvastam azt is, hogy a miniatürizálás révén az optikusok, maga az optikai ipar és kereskedelem egyre tetemesebb bevételekre tesz szert, hiszen egyre inkább fogynak a szemüvegek, nagyítók, különleges infra-, ultralencsék és mikroszkópok, teleszkópok, horoszkópok. (Ez utóbbiak révén könnyen megjósolható, hogy a miniatűrgyűjtők hány éves korban rendelhetik meg az első okulárét.) Egykor a szemüveges minitudós csúfolkodás tárgyát képezte az iskolákban, ma az, akinek nincs szemüvege, eleve gyanús, akinek pedig nincsen miniokostelója vagy miniatűr robotrepülőgépe, azzal nem is érdemes minicsúszdázni.