2020. január 24., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Katolikus iskola diákszemmel

2018. augusztus 27-én újra megalakult Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum. Mindenki abban reménykedett, hogy végleg megoldódott a helyzet, és a diákok nyugodtan tanulhatnak az intézményben. Ez is így is volt  2019. november 29-ig, amikor is a Marosvásárhelyi Táblabíróság első fokon érvénytelenítette az iskola újbóli létrehozását elrendelő miniszteri rendeletet. 

Tamási Zsolt igazgató szerint az iskola működése  még nincs veszélyben, az ítélet nem jogerős.

De hogyan vélekednek a régi-új helyzetről az iskola diákjai, hogyan élik meg, hogy megint kezdődik elölről a harc? 

Szabó Zsófiát, a katolikus iskola diákszövetségének tiszteletbeli elnökét kérdeztük.

– Milyen érzés, hogy újra elővették a katolikus iskola ügyét?

– Először nagyon meglepődtünk. Erre egyáltalán nem számítottunk, azt gondoltuk, hogy ez már végleg lecsengett, és járhatunk az iskolába, amit elfogadtak az emberek. Hihetetlenül kellemetlen, hogy újra elővették az ügyet, és megvádolták az iskolát. Reménykedünk, hogy a dolog rendeződik, és abban is, hogy szép jövő vár az iskolára.

– Megijedtek a diákok ettől a helyzettől?

– Szerencsére a félelem nem jellemző az iskola diákjaira. Az előző 2-3 évben sokan közülünk meg voltak ijedve, de most már, a személyes meglátásom szerint, inkább unjuk ezt a sok huzavonát. Ahelyett, hogy félnénk,  még jobban összekovácsolódik a társaság, és ez kimondottan pozitív, hogy a bajban is erős tud maradni a diákság.

– Vannak olyan diákok, akik  iskolaváltáson gondolkodnak?

– Nem hallottam, nem  tudok ilyen esetről, és szerintem ilyen diák nincs is. Amikor ezt az iskolát választották – gondolok elsősorban a kilencedikesekre –, tudták, hogy múltja van az iskolának, és büszkén választották  a tanintézményt, amely kiállt azért, hogy létrejöhessen, és van már egy komoly hírneve. Szerintem senkinek nem fordul meg a fejében, hogy bezárják az iskolát, és emiatt kénytelen lesz váltani.

– A tanároknak mennyire szegte kedvét ez a helyzet?

– Nem jellemző ez a tanárokra sem. Ha van is ilyen, az egyáltalán nem látszik rajtuk, ugyanúgy folytatódik az oktatás, sőt, a félév végén még nagyobb lendülettel. Úgy gondolom, hogy a tanárok és a diákok között is nagyobb lett az összetartás, megbeszéljük a dolgokat, a tanár–diák kommunikáció egyre jobb, egyre magasabb szintre kerül. Összességében elmondható, hogy a helyzettől függetlenül próbálunk tevékenykedni.

– Milyen lenne az ideális helyzet? Amikor elmondható, hogy mindenki teljesen nyugodt, hiszen szerintem most van valamennyi feszültség mindkét félben.

– A megoldás végtelenül egyszerű: ha többet nem perelnék be az iskolát, és nem kerülnének ilyen nevetséges ügyek a bíróság elé. Ha jól tudom, ezekkel a törvényekkel létrehoztak ortodox iskolát is, nemcsak a katolikus líceumot. Nem értem, hogy kit zavar az, hogy egy ilyen iskolában tanulunk. Úgy vélem, hogy ezzel akarnak „cirkuszt és kenyeret” adni a népnek, valamint ez egy elterelés, hogy nyugodtan tudjanak kormányozni, és ez eléggé kiábrándító. Jobb lenne, ha inkább azon dolgoznának, hogy az oktatás szintjét emeljék, és nem azon, hogy milyen úton lehet iskolákat bezáratni.

– Kire lehet támaszkodni a jelenlegi helyzetben?

– Istenre, az ügyvédekre, az emberek ítélőképességére és igazából bárkire, aki támogatja ezt az ügyet és kiáll az iskola mellett, az olyan egyszerű emberektől, mint a diákok és szülők,  egészen az olyan hatalmas emberekig, akik döntéseket, törvényeket hoznak. Mivel egyházi iskoláról beszélünk, és mindenki bízik Istenben.

– Kimaradt egy évfolyam az iskola életéből. Ez mennyire érintette a diákságot?

– Igen, kimaradt egy évfolyam. Ők most 10.-esek lennének. Látszik a hiány, és érezzük is, hogy kevesebben vagyunk. Jövőre nagyon fiatalon fogják átvenni a mostani kilencedikesek a diáktanácsot, nem tudom, hogy a szalagavatót jövőre kik szervezik, egy évben nem lesz ballagás, tavaly nem volt gólyabál. Mindenképpen  érezzük a hiányt, hiszen három osztályról beszélünk, mert a 11. évfolyam sem teljes, ott is csak egy osztály van a kettőből. Ők is más iskolákból érkeztek, ennek köszönhetően született meg az az egy osztály is.

Ahogy mondtam, ez mindenképpen egy hiány, amit megvontak tőlünk is és azoktól is, akik ebbe az iskolába iratkoztak volna. Olyan, mintha elloptak volna valamit, ami járt volna egy közösségnek.

– Senki nem szeretne belegondolni, de mi lesz, ha megszűnik az iskola?

– Ebbe tényleg nem szeretne senki belegondolni, sőt ezen nem is szoktunk gondolkozni. Nem is tudom elképzelni, hogy addig fajuljon a helyzet, hogy ne legyen katolikus iskola Marosvásárhelyen. Nem is szeretném tudni, hogy mi fog történni, ha megszűnik, azonban hiszek abban, hogy ez nem fog bekövetkezni.

– Miben tud segíteni a diáktanács, hogy oldja a hangulatot az iskolában?

– A diáktanács rengeteg tevékenységet szervez, és ami kimagaslóan jó, hogy a tanárok támogatják a diákságot. Például kéthetente a nagyszüneteket meghosszabbítják, hogy legyenek olyan rendezvények, ahol a diákok szocializálódnak egymás között. Elég széles a paletta, ami a rendezvényeket illeti,  az egyik legkiemelkedőbb  a tanár–diák beszélgetés volt, amikor megbeszéltük, hogy kell-e iskolarádió, valamint külföldi kirándulás, és lesz rádió is és kirándulás is.

Nagyon jó, hogy ezeket a megmozdulásokat a tanárok is támogatják, és azt remélik, hogy ezzel oldódik az a kis feszültség, ami jelenleg van, valamint ezeknek köszönhetően egy sokkal jobb iskolai közösség alakul ki. Ez a cél pedig egyre közelebb van.