2019. szeptember 24., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sikerült rendesen felkavarni a kedélyeket az idei iskolai tanévnyitó előtt azzal a friss rendelettel, mely szerint jövőre „csak” szakiskolába engednék továbbmenni azokat a diákokat, akik nem érik el az átmenő osztályzatot a kisérettségin. De bukásról nem csak a minisztérium esetében beszélhetünk, mint azt a diákszervezetek sugallják.

Ez a rendelet csak egy kis része kellene legyen egy jóval összetettebb lépéssorozatnak, aminek a révén egy komoly oktatási rendszer kellene működjön az országban, olyan, amelyik figyelembe veszi a diákok képességeit és készségeit, de ezeket össze is hangolja a társadalom és a gazdaság kívánalmaival. Ehelyett az utóbbi három évtizedben láttunk már egy nagyobb osztálylétszámnyi minisztert és egyéb szakembert a döntéshozói székekben, a parlament szinte mindegyik pártja irányította már az oktatásügyet, de ebben a stratégiai fontosságú ágazatban is ugyanolyan káosz uralkodik, mint sok egyéb területen. Mert ez van mindenhol, ahol esztelenül mímelik a munkát.

Egy korrekt oktatási rendszernek képesnek kellene lennie arra, hogy a családokkal karöltve a diákokat felkészítse az életre. Ennek nem csak abból kéne állnia, hogy mindenféle ismerettel töltsék meg a lurkók fejét, hanem valahol ebben a rendszerben kellene őket elindítani egy életpályán a felsőoktatás vagy a szakmatanulás irányába.

És ami a szakoktatást illeti, azt akár egy, a nappalija falát tudományos Nobel-díjakkal kitapétázó miniszternek sem szabadna annyira lenézni, hogy azt csak a gyengéknek merje karrierútként ajánlani. Egy társadalom összetett rendszer, amelynek éppen olyan hasznos tagja egy villanyszerelő is, mint akár egy hétdiplomás csúcsmenedzser. Ugyanis utóbbi munka helyett a sötétben vakarózik, ha előbbi nem tartja karban megfelelően az irodaházában a villanyhálózatot. Egymásra vannak utalva ahhoz, hogy minden rendben menjen, még akkor is, ha természetesen más-más nagyságrendű erkölcsi és anyagi elismerésben is részesülnek.

Tovább csak a gazdaság szemszögéből nézve a szakoktatást, ez nem csak tanügyi kérdés. Jobb helyeken az oktatási illetékesek összedolgoznak a szakmai kamarákkal, sőt, a munkájukat előre ésszel tervező vállalkozókkal is, hogy az iskolapadokból nagyjából annyi és olyan képzettségű szakember jöjjön ki, amennyit a munkáltatók alkalmazni tudnak. Néhány éve ennek a lapnak a hasábjain is boncolgattuk a kérdést, és világosan kiderült, hogy nálunk sem lenne különösebb akadálya a Nyugaton jól ismert szakoktatási modell alkalmazásának. Pár elszigetelt kezdeményezésről is tudni már, de a hadseregnyi politikusnak, akik négyévente sorban állnak a szavazatainkért, ez nem volt olyan fontos kérdés, hogy törvényileg szabályozzák. Ki is tántorgott pár millió ember kenyeret keresni e remek karrierutakat kínáló szép hazából.