2020. február 28., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ez bizonyára ki fog derülni azokból az intézkedésekből, amelyeket az egészségügyi minisztériumnak meg kell(ene) tennie annak érdekében, hogy alkalmazható legyen a kórházi anyanyelvhasználati törvény Romániában. A két éve hatályos jogszabály ellen a PNL által benyújtott alkotmányossági óvást az alkotmánybíróság elutasította, így aztán az ombudsmani hivatal az idei február 7-i, Renate Weber kézjegyével ellátott ajánlásában a kórházi anyanyelvhasználati törvény alkalmazására szólította fel az egészségügyi tárcát. A legfontosabb és legsürgősebb a törvény alkalmazási normáinak kidolgozása lenne, ám ezekhez elengedhetetlen a kórházakban a nyelvhasználattal kapcsolatos információk gyűjtése, ezek feldolgozása, szükség esetén az egészségügyi fordítói állások meghirdetése, a fordítói tevékenység finanszírozásához szükséges pénzalapok igénylése. Az ombudsmani hivatal ajánlása erre is vonatkozik. A szaktárca szerint a nyelvhasználattal kapcsolatos információk gyűjtése a páciensektől, illetve feldolgozásuk folyamatban van. Már vagy két éve – tehetjük hozzá. A kérdés az, hogy mennyit ér egy ombudsmani ajánlás/ felszólítás, amikor éppen az a párt van kormányon, amelyik alkotmányossági óvást emelt az RMDSZ által kezdeményezett azon jogszabály ellen, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és szociális egészségügyi intézményeket azokon a településeken, amelyekben az illető kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot, vagy tagjainak száma meghaladja az ötezret. Mivel a jogszabály nem tartalmaz szankciókat, az ombudsmani felszólítás/ajánlás pedig határidőket, igencsak kérdéses, hogy mennyire veszi komolyan a szaktárca, a kórházak, szociális intézmények (idősotthonok, elhelyezési központok) az adatgyűjtést, illetve a minisztérium az alkalmazási utasítások kidolgozását. Mert a bevett gyakorlat az, hogy a normák hiányában az egyébként hatályos törvényt a közintézmények nem alkalmazzák, nehogy utólag értelmezési problémák adódjanak, és felelősséget kelljen vállalniuk. 

Az illetékeseknek tehát alkalmazási utasításokba kell foglalniuk az egészségügyi fordítói stratégiát, e szolgáltatás költségvonzatát. Addig is, a kórházak és szociális intézetek elkezdhetnék szaporán alkalmazni az anyanyelvhasználatra vonatkozó közigazgatási törvényt, úgymint a kétnyelvű feliratozást, vagy a betegek jogairól szóló tájékoztatást a beteg anyanyelvén. Ez lenne a máris megvalósítható minimum.