Megtöltötték a meséskönyvet Nyárádmagyaróson

*Végül a gyerekek megtöltötték az üresen talált meséskönyv lapjait (Fotó: Adorjáni Orsolya)

Egyszer volt, hol nem volt, a Bekecs-tetőn innen s a Kati-hegyen túl, volt egyszer (nem is olyan régen, csak a múlt hétvégén) egy Nagyapó mesefája megyei mesemondó verseny Nyárádmagyaróson.

A megyei megmérettetésre eljutott 22 diák tanítójával, szüleivel együtt egy, a régi idők hangulatát megidéző fonóba érkezett a nyárádmagyarósi kultúrotthonba múlt szombaton reggel. A szervező helyi pedagóguscsapat ötletes keretet biztosított a napnak: Kacsó Károly gondoskodott arról, hogy a gyerekeket zeneszó fogadja, majd a padlásról előkerült régi ládát próbálták együtt kinyitni, amelyben egy hatalmas meséskönyvet találtak. A könyv üres volt, a nap folyamán a gyerekek töltötték meg magyar népmeséikkel. Mind ez idő alatt Ilonka történetével gazdagodhatott mindenki, hiszen (Klinger Dalma jóvoltából) a lenszáltól a népviseletig minden munkafolyamatot megismertek a gyerekek, amely régebb szükséges volt ahhoz, hogy ruhát tudjanak szőni az asszonyok. 

A sok tartalmas, ízletes mese előadása közben egy-egy rövid szünetet is beiktattak, hogy mindenki megmozgathassa végtagjait, s a szervezők eközben énekeket tanítottak, s (Ozsváth Tünde hagyományőrző néptáncos révén) bemutatták erre a bekecsalji falura jellemző hagyományos cséptáncot, majd egy (Petres Levente munkájának köszönhetően) ízletes ebéd után a gyerekeknek lehetőségük volt kipróbálni ezt a táncot, de a szövőszéken is tanulhattak, és (György Anita és Györfi Balázs, a Bekecs Néptáncszínház táncosai irányításával) egy jó hangulatú táncházban is megpördülhettek.

A nap végére megtelt Nyárádmagyarós meséskönyve, de ezzel együtt a zsűri (Deák Helén a vajdaszentiványi, Kacsó Zsuzsánna Tünde a nyárádremetei dr. Nyulas Ferenc, Szövérfi Emese a marosvásárhelyi Serafim Duicu, Kelemen Erzsébet a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolák, Csizmadi Csilla a marosvásárhelyi művészeti líceum részéről) igen alapos feladatot kapott az előadások minősítésére és értékelésére. A sok kitűnő előadó mind-mind nyertes, de mivel továbbjutós vetélkedőről volt szó, mégis ki kellett választani a legjobbakat. Ezúttal a következők bizonyultak a legérdemesebbnek arra, hogy Maros megyét az ősszel rendezendő országos megmérettetésen képviseljék: I. díj Szakács Tamara Mária (Marosvécs, Mera Ilona tanítónő), II. díj Szoboszlai Dóra (Szováta, Király Katalin tanítónő), III. díjasok: Finna Bianka Izabella (Görgényüvegcsűr, Szőcs Annamária tanítónő) és Havas Vilhelem Tekla (Marosvásárhely, Somlay Melinda tanítónő). Dicséretben részesültek a következő mesemondók: Pál Fanni (Marosvásárhely, Molnár Erika tanítónő), Kovács Eszter (Nyárádszentimre, Szőcs Judit tanítónő), Kálosi Alice-Jesabelle (Marosvásárhely, Trif Anna-Izabella tanítónő), Cociovară Sophie (Marosludas, Bartha Éva tanítónő), Szász Balázs (Demeterfalva, Kovács Márta tanítónő) és Dénes Abigél (Gyulakuta, Varga Erika tanítónő). A Marosvásárhelyi Rádió részéről Sármási-Bocskai János adott át különdíjat a segesvári Tóth Olivér (Barabás Zsuzsa tanítónő) számára.

Nagy gratulációt érdemel minden kis második osztályos mesemondó, akiktől bátorságot, kitartást és újrakezdést is tanulhattak a felnőttek is, illetve minden felkészítő pedagógus az odaadó munkájáért.

Köszönet illeti a nyárádmagyarósi önkormányzatot, valamint a nyárádmagyarósi iskolát és a községi tantestületet a kitűnő szervezésért, a magyar szakos tanítók tanfelügyelőjét, Fejes Rékát a támogatásért, Irsai Izabella körzeti tanfelügyelőt, illetve a további támogatókat, akik hozzájárultak az esemény sikerességéhez.

A szervező nyárádmagyarósi iskola igazgatója szerint különösen fontosak az ilyen alkalmak, hiszen olyan világban élünk, ahol képernyők és gombok vesznek körül minket, és mégis, semmi nem ér fel azzal a varázslattal, amikor valaki kiáll, és azt mondja: Egyszer volt, hol nem volt…

„Aki mesét mond, az bátor, mert ki mer állni sok ember elé, varázsló, mert képes a hangjával és a tekintetével egy egész erdőt vagy egy királyi várat idevarázsolni nekünk, ugyanakkor hagyományőrző, mert tovább viszi azt a kincset, amit felmenőinktől kaptunk” – véli az intézményvezető.