Tavaly eső áztatta Marosvásárhely június végi ünnepét, idén hőhullámok alatt próbált lélegezni a piros betűs napokban a város. Talán a kánikulának is szerepe volt abban, hogy a két évvel ezelőtt még látványos várbeli szombat délelőtti „gyermekinvázió” – a múlt évhez hasonlóan – ismét elmaradt. Jó pár kisgyermekes család azért mégsem hagyta ki a városnapok népszerű helyszínét, ahol kisvonat, trambulin, két ugrálóvár, arcfestés és kézműves-foglalkozás is várta a kicsiket.
Ottjártunkkor három apróság – egy kislány és két fiúcska – virágot szedett az üvegpiramis közelében, és közben azt is megbeszélték, hogy a „díszlet” előkészítése után kinél lesz a „mikrofon” a „koncertesdi” alatt. Néhány méterre tőlük fiatal lányok piknikeztek a fűben, kissé odébb egy édesanya gumiköteles trambulinon ugrándozó csemetéjét biztatta: „még erősebben, ugorj fel a holdig!”.
– Mi lenne, ha leülnénk ide? – vetette fel egy óvodáskorú leányka édesanyjának és kistestvérének, aztán le is telepedett egy üresen álló standhoz, amelynek plakátjairól Radu Iațcu képzőművész Yeseuri galériájának rendezvényéről, A szomszédok kecskéi című – a Facebook szerint péntek délutánra időzített, a városnapok programjában azonban nem szereplő – eszmecseréről, pontosabban a város jelenére és jövőjére rákérdező tematikáról lehetett utólag is tájékozódni.
Alkotni vagy átváltozni?
Szinte velünk egy időben érkezett a várudvarra Schiller Klaudia, egy rendezvényszervező cég tulajdonosa, aki tavaly óriásbuborékkal, akadálypályával, arcfestéssel és kézműves-tevékenységekkel csalogatta asztalához az aprónépet. Mivel szervezői utasításra idén nem lehetett díjmentes foglalkozásokat hozni, a múlt évinél kisebb kínálattal csatlakozott a városnapi felhozatalhoz, arc- és gipszfigurafestéssel várta a gyerekeket.
– Úgy gondolom, ebben a hőségben inkább a kézműveskedést választják majd, a kifestett arc ugyanis ilyenkor nem a legkényelmesebb „viselet” – válaszolta kérdésünkre a fiatal vállalkozó, majd egymás után pakolta ki a szebbnél szebb gipszformákat – kincsesdobozt, mécses- és ceruzatartót –, amelyek egytől egyig a férje alkotásai. Schiller Klaudiától azt is megtudtuk, hogy 20 lejért varázsolja mesehőssé vagy kedvenc állattá a mégis arcfestést kérő gyerekeket, a gipszfigurák pedig 15–20 lejért festhetők meg és vihetők haza.
Pár lépésre az említett standtól már javában működött a konkurencia, ottjártunkkor Laura Szőcs magánvállalkozó épp egy négyéves fiúcskát változtatott egy népszerű rajzfilmhőssé, Spidey-vá.
– 2017 óta minden évben itt szoktam lenni a városnapokon. Az arcfestés mellett egyebek mellett csillámporos tetoválást is lehet tőlem kérni, és a homokfestés is kipróbálható. Ez utóbbi tevékenység a felnőttek körében is nagyon népszerű – mondta a vállalkozó, majd azt is megjegyezte, hogy idén jóval kevesebb a mozgás a várudvaron, mint tavaly. Kérésünkre arról is tájékoztatott, hogy az arcfestésért 20–30 lejt kér, az alkotás összetettsége szerint.
E sorok írójának halványuló emlékei szerint néhány évvel ezelőtt több civil szervezet gazdagította ingyenes tevékenységekkel a Marosvásárhelyi Napok gyermekprogramjait. Ezúttal minden élményért fizetni kellett, sok családot talán éppen ez tartott távol.
Akiknek nincs okuk panaszra
A Rózsák terén péntek délutántól vasárnap estig kínálták szebbnél szebb vagy éppen finomabbnál finomabb portékáikat a kézművesvásár árusai. Bőrből készült alkotások, ölelni való kötött játékok, fadíszek és használati tárgyak, sajtok, különféle mézek vetekedtek sok egyéb mellett az arra járók figyelméért, a nagy melegben azonban aligha volt vonzóbb árucikk a friss poharas üdítőnél, amelyet a magyarkirályfalvi Bartha Attila és felesége, Erika kínált. Asztalukon gyümölcslevek, szörpök és méhészeti termékek sorakoztak, valamennyi saját készítésű termék az otthoni gyümölcsösből, illetve a méhészetből. Bartha Attila készségesen mutatta meg az idei újdonságokat: az alma, cékla és gyömbér találkoztatásából született szörpöt, valamint azt, amelyiknél az említett első két alapanyag mellett a zeller a harmadik összetevő. Méhészeti termékeik között egyebek mellett akác-, repce- és vegyes virágmézet, továbbá havasi és ritkaságnak számító harmatmézet lehetett találni, e két termék előállításához Borszéken és Gyergyótölgyesen vándoroltatták méheiket. A vállalkozótól azt is megtudtuk, hogy míg 2025 a tavaszi fagyok miatt az elmúlt negyedszázad legnehezebb éve volt a méhészek számára, az idei az elmúlt esztendők legjobbjának tekinthető.
A Bartha család tavaly vett részt először a városnapi vásáron, akkor is elégedettek voltak a kereslettel, és ezúttal sem volt okuk panaszra, tapasztalatuk szerint ugyanis a vásárhelyi termékszemle forgalma sokkal jobb volt, mint az idei más vásároké. Természetes alapanyagú poharas üdítőt a múlt évben is kínáltak, idén azonban bővítették a felhozatalt, vásárlóik háromféle – szedres–fekete ribizlis, bodzás, valamint málnás–szedres–almás hűsítő finomságból választhattak.
„Nekünk ez pihenés”
A szalmakalapokat és szalmából font használati tárgyakat áruló jobbágytelki Bakó Reginával tavaly is beszélgettünk. Ezúttal falustársa, Orbán Veronka is jelen volt, akinek szalmadíszeit, köztük néhány keresztet egy évvel ezelőtt is megcsodálhattunk.
– Hároméves koromban kezdtem a kalapfonást, először két fonattal, aztán hárommal, néggyel, öttel, héttel, tizeneggyel. Gyermekkorunkban mindig biztattak a felnőttek, hogy minél többet csináljunk, mert megfizetik, aztán eladják a „szemétvári zsidónak”. Huszonöt, ötven baninak is hogy örvendtünk, mi, gyermekek! – mesélte Orbán Veronka, aki 1998 óta készít szalmadíszeket.
Bakó Regina a kalapok mellett szalmából készített alátéteket, gyümölcs- és cukorkatartót, valamint táskákat is hozott. Veronkával együtt egyetértettek abban, hogy számukra tavaly is gyenge volt a vásári forgalom, idén is az, örülnek, ha egy nap alatt sikerül száz lejre árulni. De nem is a piaci haszon az ittlétük fő oka.
– Nekünk ez pihenés, üdülés, ezért évről évre eljövünk – fogalmazta meg a közös motivációt Bakó Regina.
Amit a fiatalok és az idősek is keresnek
A marosvásárhelyi Görgényi Panna-Borbála textilből készült, ötletes övtáskáit, neszesszerjeit, hátizsákjait, szatyrait, könyvborítóit, valamint szintén saját készítésű, szebbnél szebb ékszereit a kézműves lánya, Szarka Iringó kínálta a vásárban megfordulóknak.
– Édesanyám több mint tíz éve varrja a táskákat és a hasonló termékeket. Legjobban a szatyrok mennek, erre az idősebb és a fiatal korosztály is vevő, de a könyvborítóknak is van keletjük – tudtuk meg Iringótól, aki azt is hozzátette: pénteken egész jó volt a vásári forgalom, és reméli, hogy szombat délutánra vagy estefele újra beindul a menet, főleg a főtéri koncertek vonzhatnak be sok potenciális vásárlót.
Apa–fia-koncertélmény és az angyalkás nyaklánc
A kisgyermekes családok egyik kedvelt lazítózónája az Enescu utca volt, szombat délelőtt és a déli órákban több babakocsi is pihent az asztalok mellett. Az esti koncert színpadjától nem messze két kisgyermek elmélyülten színezett egy kinyomtatott rajzot, egy másik asztalnál pedig egy kiskutya várta türelmesen, hogy a gazdi kisziesztázza magát.
A „Chill-szigetről” a Rózsák terére visszatérve régi ismerőssel, Dénesi Ildikó népi iparművésszel, mézeskalács-készítővel és családjával találkoztunk. Arra kértük, meséljen idei városünnepi élményeikről.
– Már pénteken sikerült valamennyire belekóstolnunk a pezsgésbe. A hetedik életévében lévő fiam, Robi tegnap az édesapjával élete első esti koncertjén vett részt, a Blahalouisianát hallgatták meg. A négyéves lányomnak, Tímeának ez még korai tapasztalat lett volna, de az előbb neki is volt része örömben, az egyik kézműves ugyanis egy angyalkás lánccal ajándékozta meg – újságolta Ildikó, majd azt is elmondta, hogy a várba vasárnap (sz. m.: tegnap) délután mennek fel, a barátnője kislánya ugyanis a Boróka néptáncegyüttesben táncol, és meg szeretnék nézni a fellépését.
Ildikó párja, Gáspár Ákos is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Az említett koncert nemcsak a kisfia számára volt jó élmény – árulta el –, ő is élvezte, akusztikailag azonban észlelt „szépséghibákat”, és meglátása szerint ez főként a kiöregedett főtéri hangszóróknak tulajdonítható, amelyeket jó lenne kicserélni.
Összeállításunkban nem tértünk ki az esti órákban benépesedő Színház téri borsétányra és az esti koncertek hangulatára sem. Ezeket e cikk írójának meglátása szerint „élőben” érdemes megtapasztalni, hiszen mindenkinek valami mást adnak. Lehet, hogy egy előre megszervezett együttlét örömét vagy egy váratlan találkozás izgalmát, esetleg egyszerűen csak a vásárhelyiség szabadságát. Mert az is létező fogalom, még akkor is, ha sokszor köddé válni látszik a hétköznapok egymásutánjában. Néha egy várudvari tűzshow kell az előcsalogatásához, máskor annál is kevesebb.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
