A Marosvásárhelyi Református Kollégium (1718–1947)

Első rész

A Rákóczi-szabadságharc leverése után Erdélyben egyre erősödik a Habsburg-abszolutizmus és a vele együtt járó ellenreformáció. Ezekben a nehéz években kezdi meg működését Marosvásárhelyen az új főiskola, a Református Kollégium. A XVIII. század első évtizedeiben az iskola oktatási, nevelési, anyagi gondjai ellenére próbál megmaradni és felzárkózni az akkori tanítás irányvonalaihoz. Az iskola patrónusai és diáksága csak nagyon nehezen talál olyan professzorokat, akik az oktatómunkát vállalják, sok esetben az iskola tanárok nélkül működik. Ilyenkor a nagyobb diákok tanítják a kisebbeket, az oktatás nem szünetel. A nevelőmunkát gátló tényezők közül nem elhanyagolhatók a tanítás, a tanulás feltételei sem. A kollégium épületei, állapotuk és befogadóképessége semmit sem változott az elmúlt száz év alatt. Az épület omladozó, a sok esetben nem biztonságos pincehelyiségekben is oktatás folyik. Ehhez társul az oktatók kevés és pontatlan fizetése. A helyi hatóságok néha évekig visszatartják a professzorok fizetését, önkényesen beleszólnak az iskola dolgaiba, tanulókat tartóztatnak le, megveretik őket. Nem elhanyagolható tényező a könyvek, tankönyvek és jegyzetek hiánya sem a kollégiumban. A Gyulafehérvárról Marosvásárhelyre menekített sárospataki könyvek, igaz, hogy hozzájárulnak a könyvtár gazdagodásához, de ez még mindig nagyon kevés. Pl. 1762–1766 között a kollégium könyvtára 1205 műből áll, az 1622-ben alapított nagyenyedi kollégium könyvtára pedig majdnem 5000 mű!

A XVIII. század közepén a marosvásárhelyi kollégiumban az oktatás korszerűsítése iránti igény fokozódásának természetes eredményeként megnő a pedagogarka szerepe, ezzel együtt a perceptoroké és a prezeseké is. Mivel az utolsó két kategória az érdemleges diákok soraiból kerül ki, ők maguk is diákok lévén, sokkal közelebb állnak a diáksághoz, mint a professzorok. Nem véletlen tehát a soraikból születő sok új kezdeményezés. Kurzusújító törekvéseiken kívül a legtöbbükben él a törekvés, hogy új tantárgyak tanítói lehessenek. Ennek következtében kezdik el tanítani a kollégiumban az aritmetikát, a geometriát és a trigonometriát. Mivel a kollégiumi oktatás fő célja a lelkészképzés marad a továbbiakban is, a matematika és a természettudományok tanítása még mindig háttérben van. 

Az 1718–1770 közötti időszakban a kollégium fenntartásának anyagi forrásai nagyrészt a partikula korszakánál már említettekkel azonosak: adományok, alapítványok, gyűjtések, dézsmák. Ezekból a bevételekből mégis sikerült a kollégium omladozó épületét javítani, új épületszárnyat építeni a mai Bolyai utcával párhuzamosan, illetve kisebb kerteket és házakat vásárolni a szemben lévő Kazinczy utcában, amelyek tanári lakásokká válnak. 1770–1800 között alig javul valamit a kollégium gazdasági, anyagi helyzete. A tanulás külső feltételei legkevésbé kedvezőek, viszont javul az oktatás minősége olyan professzoroknak köszönhetően, mint Kovásznai Tóth Sándor, Fogarasi Pap József, akik törekednek arra, hogy megreformálják a kollégiumon belüli oktatást: új tankönyveket írnak, fordítanak, korszerűbb tanítási módszereket alkalmaznak, megpróbálják csökkenteni a katedra és a pad, a professzor és a diák közötti évszázados nagy távolságot. 1775-1780 között adományokból sikerül felépíteni egy új auditóriumot és könyvtári épületet, amely az oktatási feltételek jelenős javítását eredményezi. A könyvtár könyvállományát főként adományokkal bővítik a volt diákok, tanárok. 

1786-ban kerül Marosvásárhelyre az első nyomda, amelynek jelentős szerepe lesz a kollégium szellemi életében. A nyomda 1800. május 24-én kerül a kollégium birtokába, amikor is az akkori tulajdonosa, dr. Mátyus István a végrendeletében a református kollégiumnak adományozza. 

1790-ben jogi tanszéket állítnak fel a kollégiumban, amelynek első jogi professzora Dósa Gergely, a már említett Kovásznai professzor egyik tanítványa lesz, aki maga is a kollégiumban szubszkribált. Dósa – elődeihez hasonlóan – nagy hangsúlyt fordít a tankönyvekre. Alapelve az oktatásban a korszerűség, európai szinten szeretne tanítani. Ezért Bécsből, Göttingából hozatja a tankönyveket. 1797-től Borosnyai Lukács János tanári állásba iktatásával elkezdődik a természetrajz tanítása is a kollégiumban. Mivel egy új tantárgyról volt szó, nem voltak tankönyvek. A főkonzisztórium ebből kifolyólag dönt arról, hogy pénzt utal ki az új tantárgyhoz való tankönyvek beszerzésére. Borosnyai, hogy megkönnyítse az új tantárgy tanítását, versbe foglalja a tananyagot, és a tankönyveit kinyomtatja a kollégium nyomdájában. Borosnyai a természet megfigyelésére neveli a tanulóit, herbáriumokat készíttet és egy iskolai használatú botanikus kert létrehozását tervezi. Kollégiumi hagyományokat ápol, elkezdi Marosvásárhely történetének a leírását versekben. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság egyik „tudós tagja”. 

A XVIII. század utolsó nagy lektora Antal János. Lelkész létére nem teológiát tanít, hanem zsidó, görög és latin nyelvet, egyetemes és magyar történelmet. Ő az első református püspök, aki a marosvásárhelyi kollé- giumban kezdte el a tanulmányait, itt szubszkribált, és ide tért vissza tanítani is. A sárospataki, gyulafehérvári és marosvásárhelyi kollégium egyesülésének a centenáriumán, a Vártemplomban mondott beszédében így fogalmazott a kollégiumról: „... akármilyen kicsi, szegény és hiányos is ez a Kollégyom, csakugyan igazi áldás ez a Hazának, a nemzetnek... Áldásnak nézem én ezt a Kollégyomot reád nézve is nemes szabad királyi város…”

A századforduló egy másik kiváló professzora Köteles Sámuel, akit 1799-ben hívnak meg Marosvásárhelyre tanárnak, főleg filozófiát, matematikát, statisztikát, politikát és földrajzot tanítani. Köteles Sámuel Nagyenyeden tanult, és onnan hozza magával egyik professzora, Benkő Ferenc fő erényét: a magyar nyelven tanítást. Köteles az anyanyelvű oktatás kollégiumi hagyományainak a folytatója lesz. Felismeri a szakoktatás szélesítésének, korszerűsítésének a szükségességét. A differenciált oktatás egyik hazai előfutára. Világos, érthető, a tanítványt túl nem terhelő, de a fegyelmet feszesen tartó magyarázatot kér tanárkollégáitól. Koncepciója szerint a tanárnak meg kell tanítania a diákokat a tanulás technikájára, az órákra, az iskolai tevékenységekre való készülés módjára. Önálló, gondolkodni képes embereket akar nevelni. Nem véletlen, hogy olyan nagy tanítványai, mint Bolyai János vagy Kemény Zsigmond hálával és tisztelettel emlékeztek meg róla. Különös szerepet tulajdonít a nevelésben, az emberré válásban az anyanyelvnek, és alapos megtanulásának fontosságát hangsúlyozza. A magyar nyelvű oktatás elmélyítését szolgálják nemcsak magyar nyelvű előadásai, hanem magyarul írt tankönyvei is. Az 1801-es marosvásárhelyi tanterv fő érdeme, hogy az anyanyelvi oktatást és a reál tantárgyak előretörését célozta meg, ezzel a korszak leghaladóbb tanterve volt. 1818-ban a főkonzisztórium áthelyezte Köteles Sámuelt Nagyenyedre. A marosvásárhelyi diákok nagy veszteségnek érezték Köteles eltávozását, az enyediek viszont nagy lelkesedéssel fogadták a közismert tanárt. 

 

Benedek Zsolt

(Folytatása következik)

Az oldalt szerkeszti: 

Ötvös József lelkipásztor