Lőrinczi Lehel orgonaestje
2025-09-29 15:00:00
- Csíky Csaba
A történelem korszakaiban mindig találunk egy-egy hangszert, melyet a kor kedvenceként dédelgetett. Ilyen dédelgetett kedvenc volt az orgona is. Többször is. A görög bölcsek az orgonaszó hallatára abbahagytak a vitájukat. Néró miatta meg a szenátust is faképnél hagyta. Carmen Silva román királyné többször is meghívta Albert Sweitzert vakációzni sinaiai kastélyába, ahol egyetlen kötelessége napi kétórai orgonálás lett volna. S mivel a köztudatban templomi hangszerként szerepel, a politika is számontartja a megszólaltatóit. Ma éppen kedvező napokra virradunk. Azért egy Marosszentgyörgyön született, felsőfokú zenei tanulmányokat folytató orgonista fiatalember még mindig figyelemre méltó. A Palota Rieger-orgonája nem először szólal meg a keze alatt. Vasárnap délutáni műsora kétarcú összeállítás, ha lehet, én azt mondanám, hogy a Nagyokkal kezdett és a Menőkkel zárt. A nagyok: Charles-Marie Widor – 5. Orgonaszimfónia, op. 42. nr 5., Liszt Ferenc, B-A-C-H, prelúdium és fúga S. 260 és J. S. Bach Trió-szonáta nr. 5. BWV 529. I. A menők: Daniel Roth Final, Te Deum, Louis Vierne, Lied, op. 31., nr. 17. és George Baker L. Envoi.
Mit tud Lőrinczi Lehel? Hogy az orgonamuzsika fenségét nem a tutti fortissimo hivatott képviselni, habár az orgonarajongók tábora sokszor még ezt kéri számon az előadótól, hogy a mű formai felépítését tisztán zenei eszközök (frazeálás, agogika, artikuláció) alkalmazásával tegyük érzékletessé. S egy tétel színezését a regiszterek és manuálok váltogatásával megoldani nem lehet. Ragyogó kéz- és lábtechnikája van. Nagyvonalúan formál és építkezik, ízlésesen regisztrál. Szép jövő áll előtte. A záróműben elrejtett Dies Iraet hazáig ízlelgettem.
