Kutyanyelv 30.
2026-07-03 10:00:00
- Bölöni Domokos
NAGYON ZÁRT LÁNC
Ha vasárnap – és ha látogató okvetetlenkedik –, az ismétlődő csengetést jobb, ha meg sem hallod.
Veszélybe sodorhatja a délutánodat: settenkedik egy (többnyire) fiatal ember, sima modorú, talpig udvarias, a közönséges halandótól mindössze hatalmas szatyra különbözteti meg, amelyről nehéz megállapítani, hogy félig tele vagy háromnegyedéig random üres.
Szerényen megérdeklődi, nem zavar-e.
Mit válaszolnál, nem mondhatod, hogy de bizony nagyon is zavar, hiszen íme, vendégeinkkel beszélgetnénk kötetlenül, bizalmasan, ahogyan rokonok, barátok szokták egymás között stb. Persze nem ezt mondod, hanem … „háát, öö, dehogyis zavar…”, sőt a kedves keresztanyád cserveni csizmája, hogy az a falra mászó mándruckélgyóóó…
– Ha nem zavarok…, de igazán nem zavarok? – biztosítja be magát a fiatalember, mire a hölgyek kórusa is megpendül, ők dúsan rezonálnak, annyira kíváncsiak, mi lehet abban a szatyorban, s hát a fenébe (tényleg, őrmester néni), végül is lehet benne valami.
– Akkor hát engedelmükkel megkezdeném a… khm…, bemutatót – köhinti a fiú, és halkan, mert közben lehalkítottátok a tévét –, behízelgően magyarázni kezd.
Bizarr dolgok állnak így össze. Fél szemmel a képernyőt figyeled, hiszen az is érdekel, illetve az érdekel inkább – dehát nem tehetsz immár semmit; minek voltál oly pipogya, hogy nem fakadtál ki már a kezdetén: „Uram, elnézést, de vasárnap van, és ilyenkor…” stb.
Vendégeid nagy része figyelemmel hallgatja a vigécet, tetszik a rögtönzöttnek álcázott árubemutató, a srác hanghordozásán is átüt az anyaországi kiképzés, halkan rád kérdez, te meg rávágod a megfelelő választ, illetve dehogyis te vágod rá, a hölgyek megelőznek, már csak nekik szól a duma – hiszen tudva vagyon: a családi költségvetés origója a kedves háziasszony.
A kérdve kifejtő módszer beválik, a fiatalember nyugodtan prelegál, érzékletesen szemléltet – nemsokára a te képedre is rákerül valami fedő kenőcs. Amelyről nemsokára kiderül, nem is az.
Hanem környezetkímélő mosogatópor.
És így lassan-lassan megismerkedsz a szolgálati szatyor titkaival, kitárulkozik előttetek egy ember, egy önzetlen lélek és az ő nagyszerű foglalatosságai.
Az általános folttisztító minden pecsétet kivesz, ha nem vagy eléggé ügyetlen. Rögtön be is mutatódik, sűrű setét kávét kapsz a nadrágodra, hogy legyen mit talanítani.
Egy liternyi ilyen eszenciából kétszáz liternyi oldószer nyerhető közönséges víz hozzáadásával, és nem kerül többe a…
Jaj, de erről most még semmit. Nem az ár lényeg, meglátod majd, hogy mi.
Egy liternyi illatos mosogatószerből tíz liter rendes mosogatóoldatot kapsz, a zománcot nem sérti, kézfinomító hatású, arcodra is kenheted (kaptál belőle), fogmosásra is alkalmas (na, azt azért mégsem!)… Összesen hét és fél ezer edényt tisztíthatsz meg vele! Mi több! Hidegen is feloldja a zsírt, mostani viszonyaink közepette ez nagyon lényeges, hiszen az ég sem tudja, mikor jön meleg víz, s mikor csak jégeső.
(A saccolás úgy okés, ha így gondolkozol: meleg víz általában nincs, és ha mégis, az a szerencsés kivétel, amely erősíti a szabályt. Fogadj szót alkalmi pszichiáterednek: légy derűlátó…)
Aztán itt a kárpit- és szőnyegtisztító. Egy liternyi koncentrátumból nyolc liternyi oldat higítható, az eljárás a lehető legegyszerűbb: porszívózás után könnyedén rávisszük a habot, ez felszippantja a szennyet, s az fent megszárad.
Ekkor ismét ráuszítjuk a porszívót, és máris olyan a kárpitod, szőnyeged, amilyen még lánykorában sem volt!
Következik a fogkrém. Egy nagyobbacska tubusból az öttagú család három hónapig tarthatja karban örlő szerkezeteit – kellemes mentol illatú, a kefére elég, ha borsszemnyit nyomunk belőle.
Tökéletes! De máris itt a hónaljszappan, izzadság ellen. A cég szakértői okosan kalkuláltak: a szappan semleges illatú, nem tolakodik a hónod alá, hiszen, ha valami kedvenc spréd is volna, akkor ezek ketten kenterbe vernék egymást!…
Tökéletesen megszünteti az izzadást, már tudniillik a normális izzadmányosságot. Egészséges izzadóknak ajánlott tehát!
Persze ez mind semmi a bőrradírhoz képest. A bőrradír ugyanis pórustalanít, ránctalanít, bársonyossá teszi a bőrt, felkenése után negyedórával már le lehet, s kell is mosni – mert ha pl. tovább hagyjuk, annyira érzékennyé válik a bőrünk (úgy leradírozza a nem odavaló dolgokat), hogy a szabadba lépve azonnal érzékenykedni kezdünk.
Ebből háromféle bőrre kínál megfelelőt a vigéc: zsíros, száraz, illetve túlérzékeny arcra.
Hát ha ebből sem, akkor semmiből!…
Dehát sok minden van itt még: tizenkétféle illatszer, aztán szemránctalanító (szarkaláb-eltüntető), és van kocsiblokkmosó, -fényező (szilikonos) szer –, és el ne felejtsem: szájspré!
Egyik székelyföldi nagyközségben, ahol a nép (a negyven fokos mókuslé erejét csitító) helyi borvízzel kel és fekszik, mindenki rendelt a csodapermetből – nem csak a fiatalok –, ugyanis ettől a speciális gyógyitaltól, no, nem túl tolakodóan, de úgy mégis, némileg szagosabb fokozatra vált a lehelet…
Ami, ugye, még a világvégi tanyabokrokban is totál ciki.
Persze aki egy kicsit is ad magára, és nem kimondottan remete, vagyis társadalmi életet él, az feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy kellemes illat áramoljon beszélője felől az ügyfél vagy a partner orra iránt, a fesztelen purpárl vagy egyéb hasznos foglalatosság közepette.
Nem bírtam tovább! Valami hülye indokkal csizmát húztam, kabátot vettem, sapkát fel, és opré, papó!, ki a blokkból, meg sem álltam – hol is, ki tudná azt ma már… Még emlékszem, hogy amikor először telefonáltam, mégpedig a főtérről, a vendégek még ott voltak, és a feleségem megkérdezte: a szolgálati nejlonszatyrot nem vittem-e magammal, hogy vennék valami kólát.
A vigéc ott van-e még? Hát persze, most a legérdekesebb, a körömtisztításnál tartanak. Elgondolkodtam. Istenem, Uram. Az általános folttisztító, mint utólag mégis megtudtam, potom húszezer, a kárpit- és szőnyegtisztító tizenötezer, a családi fogkrém tíz-tizenegyezer, a paliszappan hat-hétezer.
Ezt még valahogyan kibírnám. De már a bőrradírt nem. Az ugyanis harmincezer, a szájspray is kb. ugyanannyi, az illatszer pedig hatvanezer körüli.
A modern házaló nem ad el helyben semmit. A hálózatuk zárt láncként működik, felveszi a megrendelést, van egy árjegyzéke, abból kiókumulálja, mi mennyi, és megmondja a végösszeget.
Azután kocsiba ül, és át a szomszédba, a nagybani lerakathoz. Ott vételezi az árut, vagyis áthozza.
És hazahozza nekem. Az összegben természetesen benne van a saját fáradsága is, különben miért csinálná.
Van olyan állandó ügyfele, mondta, aki már kizárólag csak őnála vásárol. Azazhogy tőle. Jó lesz tehát bukszához mérni az igényeket, és fokozatosan belejönni, akár egy szenvedélypartiba.
Ha nem válik be valamelyik készítmény, szer, oldat stb., természetesen visszaveszik, és megtérítik az árát…
Az esti filmet egy kvázi üresen kongó nagykocsmában néztem meg. Utána ismét telefonáltam, az ügynök még ott volt.
A vendégekből már csak a sógorom bírta, ő is úgy, hogy elaludt a néma Duna előtt, felesége pedig éppen egy ágyéksprayt próbált ki diszkréten, az ablakfüggöny mögött. Így nem láthatták… bentről.
Éjfélkor felültem egy vonatra. Ludasról megint hazatelefonáltam, a zártláncos még mindig ott volt, a sógorék hazamentek. Tovább utaztam. Kocsárdon felültem egy gyorsra, és a borsi vám előtt még egyszer próbálkoztam.
– Mit csináljak a kólával? – kérdeztem a feleségemet.
A vigéc válaszolt: – Dörzsölje be vele.
– Hol? – kérdeztem meglepetten.
– Ott, tudja.
És azonnal hozzátette.
– De nemcsak ott.
Csalódottan tettem le a kagylót, és nagyon sajnáltam magam.
Ekkor lépett hozzám egy fiatalember.
– Tessék: agykimerültség, stressz, kiborultság ellen… Olcsón adom.
És tényleg. Épp olyan „anyag”, mint az én vigécem tisztítószere.
Mit tehettem?
Bedörzsöltem vele. Ott, ahová ajánlotta.
