2020. augusztus 12., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A nyárádmagyarósi katolikus közösségnek tartott aranymisével zárja az elhívás ajándékáért hálát adó, pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját ünneplő jubileumi évét Kozma Imre atya november 10-én 13 órától.

A nyárádmagyarósi katolikus közösségnek tartott aranymisével zárja az elhívás ajándékáért hálát adó, pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját ünneplő jubileumi évét Kozma Imre atya november 10-én 13 órától. A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke a Szent Imre tiszteletére szentelt kis templomban szentmisét celebrál, amelyet két évvel ezelőtt adtak át a közösségnek, amely közel száz esztendőt várt a kápolna megépülésére.

Két évvel ezelőtt vált valóra a kis létszámú nyárádmagyarósi katolikus közösség álma: kápolnaméretű templomban imádkozhatnak. A szeretetszolgálati útjai keretében Erdélybe gyakran ellátogató Kozma Imre atya 2005-ben érzett rá a helyiek lelki hontalanságára, arra, hogy közel száz esztendeje vágynak rá a katolikusok, hogy a kis faluban imádságos helyen gyűlhessenek össze. A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője látogatását tervezés, lelkes adományok és tettek követték, támogatásával 2009-ben megkezdődött a nyárádmagyarósi templom építése. A kis templom átadása és felszentelése 2011 novemberében meg is valósult Kozma Imre atya papi jelmondata jegyében, ami 1963 óta, ötven esztendeje így szól: „Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen!”

„A nemzetet nem lehet országhatárokkal körülvenni, hanem minden egyes magyar, éljen bár jelenlegi országhatárainkon kívül, a nemzethez tartozik. Egy nemzet vagyunk. Ezért a szomszédos országokban élő magyar testvéreink számára bármifajta együttműködés a lelki egységet szolgálja. Nagyban erősíti a Kárpát-medencében egy tömbben élő magyarok összetartozását” – mondta Kozma Imre atya.

A templom felszentelése után két évvel Kozma Imre atya méltóbb helyet nem is találhatott volna arra, hogy pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából az elhívás ajándékáért hálát adó, júniusban egyhetes gyalogos zarándokúttal megkezdett jubileumi, aranymisés évét zárja.

„Amióta eszmélek, tudom, hogy magyarnak lenni elhivatottság is, ami magától értetődő felelősséggel jár. Nem véletlenül születik az ember egy nemzet családjába, hanem azért, hogy a nemzeti sajátosságok felismerésével, azok tudatosításával és elsajátításával szolgálja saját nemzetét s az egész emberiség javát. S mert hívő és az Isten szolgálatába szegődött ember is vagyok, azt is tudom, hogy amikor az Úr életet ad, nemcsak feladatot rendel hozzá, hanem felülről származó segítséget is ad. Ha az ember vállalja a Teremtő által kijelölt és felismert életutat, ezt a segítséget mindvégig tapasztalja. Máltaiként s szerzetes papként is erről szól az életem” – fogalmazott a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője.

„Kétségtelen, az isteni Szónak hatalmas az ereje, de mi lesz belőle a mi emberi ajkunkon, megérinti-e az emberi szíveket? Nekünk, papoknak nagy teher az igazság kényszerítő erejével élni, és a magunk esendőségét megtapasztalni. Ez a feszültség minden embert megpróbál, a papot hivatása miatt néha sarokba szorítja. Van-e kiút ebben a helyzetben? A ránk bízott isteni igazság megmenthető-e? A kérdés, mire számított Isten, amikor meghívott minket? Arra, hogy elfogadjuk hívását, és elhisszük, hogy kegyelmi támogatásával minden gyengeségünk ellenére reményt kelt az általunk hirdetett isteni szó, amit fenntartások nélkül odaadott életünk igazol. Nehéz az igehirdető, a tanúságtévő élete egy olyan világban, amely mindent, ami valódi, cinizmussal fogad és hiteltelennek tart” – mondta hivatásáról Imre atya.