2021. december 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kovács Szabolcs néptáncos kapta az Enyedi Zsolt-díjat

Az élő kultúrával való találkozás vágya hozta péntek délután a Kultúrpalotába a különböző korosztályú marosvásárhelyieket. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete több helyi és megyei partnerintézménnyel együttműködve állított színpadra színes, pörgős, lélekszólongató műsort Kölcsey Himnuszának 198. születésnapján. 

A Maros megyei EMKE magyar kultúra napi rendezvényén – amit a Maros Megyei Múzeummal, a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával, a Maros Művészegyüttessel, a Marx József Fotóklubbal, a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ-szel, valamint az RMDSZ ifjúsági szervezetével, a MIET-tel közösen hívott életre –, a járványellenes szabályozásnak megfelelő telt ház alakult ki, a nagyterem egyharmadának betöltése után a páholyban rendelkezésre álló helyek sem maradtak üresen. 

Fotó: Nagy Tibor


Képek, dallamok pompája 

A palota előcsarnokában a Marx József Fotóklub alkotásai fogadták a betérőket. Elsodort falu, Fény és hit, A múltnak emlékére, Múlt a jelenben, Vendégekre várva, Ide nézz a figurára! – és még megannyi sokatmondó cím és szemnek, szívnek tetsző látvány vonta magára a gyülekezők figyelmét a Kultúránk látképe című fotótárlaton. A vizuális élmény mellé a Maros Művészegyüttes utánpótlás-zenekara – Szakács Imelda énekes, Katona Péter prímás, Brassai Mátyás brácsás és a nagybőgőn játszó Orbán Panni – kínált hangulatfokozót. A fiatal művészek újonnan, mindössze öt hónapja alakult formációja Felső-Maros menti, magyarpéterlaki, majd kalotaszegi és küküllőmenti dallamokkal gyönyörködtette az egy- begyűlteket. 

A Kultúrpalota nagytermében folytatódó együttléten szintén fontos szerepet kapott a zene. Az ünnepi műsort a Tiberius vonósnégyes nyitotta meg, Bartók Béla zenei világából Csíky Boldizsár átiratában nyújtva ízelítőt. Ezt követően Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke és Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere üdvözölte a jelenlevőket. A megyei tanácselnök térségünk kulturális sokszínűségére hívta fel a figyelmet, majd arra is kitért, hogy az elmúlt évben a világjárvány okozta korlátozások leginkább a kulturális intézményeket, illetve a művészeket érintették. 

– Tisztában vagyok azokkal a nehézségekkel, amelyekkel ezek az intézmények az utóbbi időben küzdöttek, hiszen a Maros Megyei Tanács a fenntartója a megye legtöbb kulturális intézményének. Ugyanakkor örömömre szolgál, hogy a járványügyi korlátozások enyhülése következtében minden intézményünk közönség előtt játszhat, alkothat, és a meghirdetett jegyek napokon belül elkelnek. (…) Ma, a magyar kultúra napján szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni azoknak, akik éltetik, továbbítják és új csodákkal gazdagítják a magyar kultúrát itthon, Maros megyében – hallhattuk Péter Ferenctől. A megyei tanács elnöke ünnepi beszéde végén így fogalmazott: – Kívánom, hogy ne csak ma tegyünk anyanyelvünk továbbadásáért, a szülőföldünkön maradásért, a kultúránk megismertetéséért. A ma este felcsendülő dallamok és a művészeinkkel való, várva várt találkozások erősítsenek meg bennünket, hogy továbbra is ragaszkodjunk értékeinkhez, gyökereinkhez.

Kovács Szabolcs átveszi az Enyedi Zsolt-díjat


Titkos jegy, bástya, szent kapu 

Soós Zoltán polgármester a rendszerváltás óta ünnepelt piros betűs nap jelentőségéről szólt. 

– A dátum szimbolikus, hiszen a magyar kultúra napját örökre összekapcsolja a magyar nemzeti identitás egyik meghatározó pillérével, a himnusszal. Azzal a himnusszal, amelyet minden magyar gyermek ismer, amelynek, ha felcsendül a dallama, áthatja lelkünk, mert tudjuk, kik vagyunk, és hova tartozunk.

Az elöljáró a továbbiakban párhuzamot vont a magyar és az – egy héttel korábban, január 15-én, Mihai Eminescu születésnapján ünnepelt – román kultúra napja között. A két időpont véletlenszerűnek tűnő közelisége kapcsán kifejtette:

– Mindkét nemzet egy meghatározó költő, illetve egy meghatározó költői mű születésnapjához horgonyozta le saját kultúrájának ünnepét. Szükségszerű ez, mert minden nyelvnek a költők a legjobb ismerői, és így a legnagyobb művelői, gyakran megújítói. Ugyanakkor azért is szükségszerű, mert Európának ezen a táján a nyelv teremti meg a nemzeti kultúrát. (…) Ahogy Ravasz László mondta nyelvünkről: ,,Dolgozott rajta az idő, az évszakok járása, a természeti és történelmi erők. Lángelmék alkotásaikkal gazdagították, felfedező kincseiket ide rejtették el, győzelmeiket ez szentelte meg. Igazán közös kincsünk, egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is éppen annyi jut, mint a hercegnek, vagy mint a grófnak, és csak annak nincs belőle semmi sem, aki maga dobta el magától. Titkos jegy, amelyből minden bábeli zűrzavarban egymásra ismerünk. Címer, amelyet büszkén hordozunk az emberi szellem mérkőző porondján. Leghűbb képünk, mert nem a nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk. Bástyánk, védelmi rendszerünk, szent kapunk, amely kizár és befogad...”

Soós Zoltán az elkövetkezőkben a kultúra tágabb tartománymezejére tért ki, amely ugyanúgy magába foglalja Bodor Péter zenélő kútját, mint a Bolyaiak matematikai képleteit, majd a január 22-i ünnepet főszereplőként meghatározó, idén 65 éves Maros Művészegyüttes alkotói jelenlétét méltatta. 

Köszöntője végén a városgazda öt évvel ezelőtti, magyar kultúra napi felszólalását idézte fel, amikor az elvesztett helyhatósági választások kapcsán másodrendű polgárokról, kiskirályokról és ökölbe szorított kezekről szólt. 

– Véget vetettünk a kiskirályok egyeduralmának, nem vagyunk többé másodrendű polgárok a saját városunkban. Lépésről lépésre haladva újra olyan hellyé tudjuk formálni városunkat, ahol öröm sétálni, jó dolgozni, és lehet alkotni, még akkor is, ha néha zsarolnak, falhoz szorítanak, szemetesen hagyják az utcáinkat. Le fog járni ez a világ rövidesen. Bízom benne, hogy ma már csak az oltáshoz kell ökölbe szorítani a kezünket, hogy kellőképpen megfeszüljenek izmaink. Húsz év után Marosvásárhely polgármestere ismét magyarul szólhat a magyar kultúra napján.

Az ünnepi beszédet követően az EMKE országos elnökségének képviselői, dr. Ábrám Zoltán, a szervezet területi alelnöke és Barabási Attila Maros megyei EMKE-elnök az erdélyi magyar közművelődés napja alkalmából 2020-ban odaítélt díjat nyújtották át Soós Zoltánnak. A tavalyi kitüntetés a múzeumigazgatónak szólt, és nagy örömükre szolgál, hogy idén a polgármesternek adhatják át – jegyezte meg Ábrám Zoltán.



Időablakokban a líra 

A következő percek újra a népzenéé voltak. A Maros Művészegyüttes zenekara az utánpótlás-zenekar prímásának és brácsának közreműködésével magyarpalatkai zenét – ritka szökőst, sűrű magyart, korcsost és gyors csárdást – játszott, illetve a juhait kereső pásztor történetét is megszólaltatta. 

A továbbiakban a költészet csendes bűvölete töltötte be a termet. A tavaly alakult Líraigény Társulat nevében Nagy Eszter hívta belső időutazásra az egybegyűlteket, Petőfi, Dsida, majd Markó Béla költői világából villantva fel árnyalatokat, néhai nagytatája, Kovács Tamás megható vallomásával, a Te és közös csillagunk című verssel zárva az örökkévalóság körvonalaiból ihletett műsort. 


Elismerés fiataloktól fiataloknak 

Az est fontos mozzanata a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (MIET) által alapított Enyedi Zsolt-díj átadása volt. A fiatal tehetségek számára létrehozott kitüntetést idén első alkalommal nyújtotta át a MIET nevében Kovács Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke és Frunda Csenge MIET-alelnök. A megtisztelő elismerés Kovács Szabolcs Zoltánnak, a Maros Művészegyüttes néptáncosának járt. 

A 23 éves, szabédi származású kitüntetett gyermekként a helyi Fürge Lábak néptánccsoportban, Farkas Sándor Csaba és Kásler Magda tanítványaként ismerkedett meg a később létformájává vált művészeti ággal. Jelenleg a Budapesti Táncművészeti Egyetem kirendelt marosvásárhelyi tagozatának hallgatója, a Maros Művészegyüttesben 2015 óta táncol. Számos rangos megmérettetésen bizonyította tehetségét, legutóbb a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes Tedd ki a pontot című nemzetközi legényesversenyén első helyezést ért el, illetve ő kapta a 2020-as év legényes táncosa kitüntetést. Az előző évben koreográfusként is próbálkozott, egy versenyszámot készített kollégái számára, amellyel koreográfusi és szólótáncos nívódíjat nyertek a II. Maros kamara-néptáncfesztiválon. Szabolcs nemcsak járja, hanem tanítja is a táncot, a marosludasi Hajdina néptáncegyüttes és a Mezőfele Gyöngye néptánccsoport oktatója. A díjátadó pillanata előtt a közönség videófelvételről, majd a kitüntetett előadásában, élőben is megtekinthette a nyertes produkciót.

A magyar kultúra napja alkalmából szervezett estnek jótékonysági jellege is volt, a szervezők a mikházi Csűrszínház bejáratánál felállított székely kapu felújítására gyűjtöttek adományokat. A műsor idejére 1366 lej gyűlt össze, amit az utolsó programpont előtt Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínház Egyesület elnöke vett át.

A kultúra napi együttlét végső mozzanata a Maros Művészegyüttes Erdély gazdag néptáncvilágából – a Székelyföld, a Mezőség, Kalotaszeg, a Szilágyság és a Csángóföld kincseiből – ízelítőt nyújtó fergeteges műsora volt. Fellépé-süket az Imádság háború után című táncszínházi előadás részletével zárták, amelyben Tollas Gábor színművész Gyóni Géza Csak egy éjszakára című költeményét adta elő, líra és táncművészet drámai összefonódásának élményével ajándékozva meg a nagyérdeműt. Az ünnep a több mint három évtizedes hagyományhoz híven nemzeti imánk és a székely himnusz közös éneklésével zárult. A magyar kultúra napja alkalmából szervezett estet a virtuális térben is követhették az érdeklődők, a rendezvény továbbra is megtekinthető a Facebookon, többek között a Maros Művészegyüttes oldalán.