2020. július 7., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Jó hírt hozott az ősz szakállú az időseknek: a kormány annak ellenére sem tágít a jövő szeptemberben esedékes nyugdíjpont-emeléstől, hogy a napokban több, ezt szorgalmazó szakértői vélemény hangzott el. Világos, nem akarnak népszerűtlen lépéseket tenni a jövőre esedékes két választás előtt. Az egyetlen dolog, ami ezeket a terveket felülírhatja, az a valóság, mert a politikusok nyilatkozásban verhetetlenek, az ígéretek betartásában viszont már ritkán szoktak remekelni.

Bővebbet láthatunk, ha sikerül karácsonyig elkészíteni a következő évi költségvetés-tervezetet,  mert állítólag már gőzerővel dolgoznak rajta. Az lesz az új kormány első igazi komoly munkája, amiből már láthatni, hogy milyen gazdaságpolitikát terveznek. Azoknak a kiadásoknak a fedezéséhez, amelyek az előző kormány után maradtak érvényben, vagy nagyon komoly bevételek kellenének, vagy egyéb területekről kellene forrásokat elvonni.

Már adócsökkentésekbe is kezdtek. Az az elképzelés, hogy a szociális kiadások megtartása mellett a gazdaságot élénkítő adócsökkentéseket próbáljanak bevezetni, elvileg nem rossz, de meglehetősen kockázatos. Mert a kisebb adóteher eleve kevesebb állami bevételt jelent, de ha a tehercsökkentéssel sikerül serkenteni a gazdaságot, ott talán visszajöhet az adócsökkentésen elment bevétel. Már ha működik a terv, ami a regáti kormányok esetében ritkán szokott előfordulni. És ha nem hozza a várt hatást az adócsökkentés, akkor még nagyobb hiányt kell majd kölcsönökből fedezni.

Ha lett volna értelmes kormányzás az utóbbi, gazdasági szempontból előnyös esztendőkben, akkor jóval korábban kellett volna gazdaságélénkítő intézkedéseket hozni, és amikor ezeknek már a bevételek szintjén is látható eredménye van, akkor a lehetőség határáig megemelni az állami juttatásokat. Az állam szintjén is olyan ez, mint egy családi kasszánál, ahol, ha a bevételek határáig költekeznek, akkor nem lesz baj, viszont ha tartósan kölcsönből dőzsölnek, akkor előbb vagy utóbb a végrehajtók fújják le a mulatságot.

Most ott tartunk, hogy betáblázott kiadás két államkasszára való is lenne, és a kormány látszólag komoly, de kockázatos lépésekkel igyekszik egyszerre sokat is költeni, de ezekre a kiadásokra a fedezetet is biztosítani. Olyasmi ez, mint a cirkuszban a kötéltáncos mutatványa, csakhogy esetünkben az artista veszte a közönségnek is tetemes számlát jelenthet majd, hosszú esztendőkig.