Kamaszok könyvklubja?

Könyvek, jókedv, lakomák és őszinte szavak – két sikeres tanév mérlege a marosvásárhelyi Európa Általános Iskola diákjainak olvasóklubjáról

A mai gyerekek nem olvasnak! – több helyről hallom ezt a felkiáltásszerű mondatot. A válaszom egyszerű: azok a gyerekek nem olvasnak, akiket te látsz.

A 2025/2026-os tanévvel már a második olyan évünket zárjuk, amelyben a marosvásárhelyi Európa Általános Iskola 5–8. osztályos tanulói számára lehetőség nyílt részt venni a sulis olvasóklubokon.

Az ötlet régi, a kivitelezés új. 2024 októberében, a könyvvásár által meghirdetett olvasójátékra készülődve támadt az ötlet, hogy ezt a sok gyereket, akik évről-évre elolvassák az Olvasd el, és játssz velünk! olvasójáték közös könyvét, jó lenne összefogni, és egy másfajta keretet adni a készülődésnek. Az ötlet meghirdetése nyilvánvalóvá tette, hogy az olvasójátékra jelentkező diákok legalább 80%-a szívesen elolvasna havonta vagy 6 hetente egy közösen kiválasztott könyvet. Így alakult meg a két csoport, a kisebbekkel (5–6. osztály) és nagyobbakkal (7–8. osztály). Mindkét csapat kiegyezett egy-egy klubnévben, majd havonta megszavazta, hogy a következő alkalommal melyik könyvről fognak beszélgetni. 

Az első tanévben, a suli magyar tagozatának 5–8. osztályos tanulóinak 20%-a klubtag volt. Az első tanévben volt egy negyedikes kislány is, aki az ötödikes nővérével járt a kibeszélőkre. A találkozókat órák utánra időzítettük, egy tanteremben, vagy ha a létszám is engedte, a suli könyvtárában gyűltünk össze. A gyerekek ajánlásaiból, szavazással megválasztott könyv mellett kijelöltünk három-négy felelőst, akik innivalót, rágnivalót is hoztak. Az éppen aktuális könyv megbeszélését egy kisebb lakoma előzte meg, melynek köszönhetően a gyerekek elfelejthették az iskolai keretek kötöttségeit, és oldottabb hangulatban láthattunk hozzá a kibeszéléshez. Minden olvasmányt csillagoztunk egytől ötig. Az átlagok alapján minden idők nagy kedvence Dawid Walliams Gengszter Nagyija volt, de népszerűségnek örvendett Annet Huizing Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című regénye, Bosnyák Viktória Elképesztő!, Wéber Anikó A Gondolatolvasó, és az Időfutár-sorozat első két része is elnyerte sokat tetszését.

Ezeken az alkalmakon minden részt vevő gyerek elmondhatta, hogy miért tetszett vagy nem tetszett az adott könyv, melyek voltak a kedvenc részei, szereplői, akikkel tudott vagy sem azonosulni. Szóhoz juthattak a hallgatagabb diákok is. Itt is, mint minden más területen, először le kellett fektetni a szabályokat, meg kellett tanulni a körülményeknek megfelelően viselkedni. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy vasfegyelemmel csak a regényről beszélgettünk. Sok nevetés és jókedv, szükség esetén fegyelmezés is jellemezte ezeket az alkalmakat. Bár az elején mindenkinek egyértelmű volt a terített asztal, a berendezett terem, egy-két alkalom után többen is maradtak segíteni a rendrakásban. Nemcsak olvastunk és beszélgettünk, hanem az személyközi kapcsolatainkat is csiszoltuk, empátiával fordultunk egymáshoz, felismertük, ha segítségre volt szükség. Nyilvánvalóan voltak kivételek is, viszont, ha most nem segített valaki, mert rohannia kellett, következő alkalommal minden bizonnyal maradt, és elrendezte a székeket, padokat.

Az első év nehézségei elsimultak a második tanévre. A kezdeti lelkesedés most is nagy volt. A két klubban összesen 35 diák vett részt, ez az 5–8-as tanulók 36%-át tette ki, viszont sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy a nagyklub nem fogja kibírni a suli végéig. Nehezen szakítottak időt a plusz olvasásra, a 7. és 8. osztálynak sok órája volt, ezért 15 órától kezdhettük csak a klubtevékenységeket. Többszöri próbálkozás után felfüggesztettük azzal a reménnyel, hogy bár a suliban nincs közös kibeszélés, akik addig olvastak, továbbra is fognak. A pad alatt, órák közben. A kicsiklub pedig napról napra erősebbé vált.

Hogy mit jelentett a gyerekek életében ez az órák utáni tevékenység, idézek pár visszajelzést: 

„Jó volt a könyvklubba járni, mivel jó volt a társaság, és érdekesek voltak a beszélgetések.” (Tekla)

„sokat nevettünk, beszéltünk, és kényszerített az olvasásra (jó értelemben).” (Sára)

„Az tetszett, hogy jól meg lehetett beszélni a könyveket, el lehetett mondani a gondolatainkat.” (Naómi)

„Jó volt, mert őszintén lehetett beszélni.” (Timi)

„Szerintem nagyon vagány, vicces és ötletes volt minden olvasóklub. Finomak voltak az ételek, italok, a hely, a kibeszélés, a kedvenc idézetek feljegyzései, a pontozás és minden. (…) Én nagyon szerettem, és szeretném, ha jövőre is lennének könyvklubok.” (Panna)

Az utolsónak kitűzött kibeszélővel kijöttünk az iskola falai közül. A Gemma Book Café-nak külön köszönjük, hogy iskolánk olvasóklubját is vendégül látta. „A júniusi olvasóklub nagyon tetszett, ez volt a legjobb, azért, mert kevesen voltunk, kicsit másabb volt, és mert hosszabb volt. Még azt is szeretném hozzáfűzni, hogy szeretném, ha nyáron is lennének klubok tartva, és legyenek hosszabbak ezentúl.” (Rita)

A gyerekek lelkesedését látva nem kérdés: ősszel folytatjuk a lapozást.

Tóth Mária Orsolya magyartanár