2019. október 19., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyetemi évnyitó a Kistemplomban

Maradandót csak úgy alkothatunk, ha megőrizzük értékeinket, ha merünk álmodni, van víziónk a jövőre, és ha össze tudunk fogni, hogy mindezt megvalósítsuk – köszöntötte a meghívott vendégeket, lelkészeket, az egybegyűlt elsőéves hallgatókat, tanárokat, szülőket dr. Sipos Emese, a Gyógyszerészeti Kar professzora. A Gecse utcai Kistemplomban tartott vasárnap délutáni ökumenikus istentisztelet a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatos diákjainak ünnepélyes évnyitója volt, hétfőn reggeltől pedig megkezdődött az oktatás. 

 Az ünnepségen, a korábbi évekhez hasonlóan, amióta külön kezdi és fejezi be az évet a magyar oktatók és hallgatók közössége, a magyar kormány képviselője is jelen volt dr. Hankó Balázs Zoltán, az orvos- és egészségtudományi képzést folytató felsőoktatási intézmények fejlesztéséért felelős miniszteri biztos személyében. Részt vett Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Bíró Rozália, a román parlament külügyi bizottságának elnöke, Péter Ferenc, a megyei tanács vezetője és dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia tudományegyetem rektora. 

Nagy László unitárius, Fúró Loránd Félix református egyetemi lelkész, Tamás Barna katolikus plébános és Pap Noémi evangélikus lelkész látta el szellemi útravalóval az ökumenikus istentiszteleten jelen levő hallgatókat. Az új tanév új verseny kezdetét jelenti, amelyben nem könnyű célba érni, különösen azoknak, akik a gyógyítás, az emberi életek megmentésének a nehéz feladatát választották, de ha tanulnak, és tudásuk legjavát adják, ha nem környékezi meg őket az elkeseredés és a fásultság, ha hitükre és lelkükre vigyázva nem hátrálnak meg, akkor célba érnek – mondta a Pál apostoltól vette ige kapcsán a református lelkész. Az elhangzottak mellé jó döntéseket és az emberek szeretetéhez elvezető hitet, erőt, bátorságot, türelmet kívánt Tamás Barna plébános. 

Dr. Hankó Balázs miniszteri biztos a sokéves egyetemi képzés nehézségeit említette, majd a Marosvásárhelyen végző orvosok összetett feladatát hangsúlyozta, akik az anyanyelvükön beszélő betegek mellett el kell lássák, meg kell értsék a más kultúrájú, más nyelvű betegeket is. Wass Albertet idézve az itthonmaradásra biztatta őket, hogy Erdélyben, a Székelyföldön a test és a lélek mellett a rájuk bízott emberek szellemi egészségének a megtartását szolgálják. 

Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke a tervek fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a kitartó munka mellett az erőre és az elszántságra is szükség van, hogy tovább lehessen menni a választott úton, akkor is, ha akadályokba ütközik az ember. Azok az orvosok, akik hittek önmagukban, és képesek voltak másokért dolgozni, akkor is, amikor már nem támogatta őket a környezetük, kiemelkedő eredményeket értek el, értékes felfedezéseket tettek, számos emberi életet mentettek meg – mutatott rá, majd két neves, Marosvásárhelyen élő és dolgozó orvos, a korszerű szanatóriumot alapító és zsidó kollégái életét megmentő Czakó József főorvos és a közéletben is tevékenyen részt vevő Csőgör Lajos orvosprofesszor példáját említette. Meghurcolták, száműzték vagy börtönbe zárták őket, ennek ellenére életük végéig tették a dolgukat, gyógyítottak, klinikát vezettek. Mindketten megérdemelték volna, hogy a marosvásárhelyi egyetem a nevüket viselje, de a román vezetőség figyelmen kívül hagyta a magyar oktatók kérését. Ami a tisztelet hiányát jelzi, ahogy az is, hogy nyolc év sem volt elég, hogy az oktatási törvény előírásait életbe ültessék. „Csalódottak vagyunk, de nem csüggedők, és az új tanévben sem mondunk le a magyar orvosképzés jövőjének a biztosításáért folytatott kiállásról” – hangsúlyozta a megyei elnök.

Dr. Dávid László, a Sapientia egyetem rektora kiemelte, hogy az az orvosi egyetem, amely rangot adott a városnak, korábban másképpen nézett ki, mint a mai. Említést tett arról, hogy 19 évvel ezelőtt, amikor tanárkollégáival együtt benyújtották kérésüket a volt Pedagógiai Főiskola jogutódjának, a Petru Maior Egyetemnek, hogy indítsanak műszaki, informatikai képzést magyar nyelven, elutasították őket. Beszédében elhangzott, hogy a marosvásárhelyi egyetemet két jellemző határozza meg, egyrészt olyan bölcs tanárokkal találkoznak, akiktől van amit tanulni, másrészt a gyógyítás mindig keresztény értékek mentén kell történjen. A továbbiakban arról szólt, hogy az embernél is intelligensebb gépek, amelyek megjelenése nincsen nagyon messze, megállapíthatnak bármilyen tökéletes diagnózist, a közösségi szellemben való gondolkodásra nem lesznek képesek.

Dr. Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője köszönetet mondott a magyar kormány képviselőjének, majd hangsúlyozta, hogy nem jószándékból tartják a templomban az évnyitót, hanem azért, mert nyolc éve tiltakoznak amiatt, hogy az egyetem vezetősége nem tartja be a tanügyi törvényben előírt európai szintű jogokat. A továbbiakban gratulált azoknak a hallgatóknak, akik a rossz hírek ellenére ezt a nemes hivatást, és tanulmányaik helyszínéül a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemet választották, ami az anyanyelvű orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatás iránti igényüket jelzi, és ami diákok nélkül nem működhetne. Ugyanakkor felhívta az elsőévesek figyelmét arra, hogy életük legkellemesebb korszaka következik, a barátságok, szerelmek, a párválasztás ideje, amire az esetleges nehézségek ellenére is szeretettel fognak emlékezni. 

Az elsőéves hallgatók nevében Székely Ferenc nagy örömnek nevezte, hogy egy csodálatos templomban, Isten színe előtt üdvözölheti a jelenlevőket, és köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy magyar nyelven folytathassák tanulmányaikat, amit kemény munka előzött meg. A nagybetűs Élet küszöbén mindenki szívében a kíváncsiság és az ismeretlentől való félelem lakozik, akárcsak a középiskola kezdetén. Emberpróbáló, de csodálatos évek következnek, és közben ijesztő lehet a gondolat, hogy hány évet kell tanulással tölteni, de a sikerért folyamatosan tenni, tanulni kell, nemcsak az egyetemen, később egész életük során is, amihez hitre és kitartásra van szükség. A tanulás mellett az önismeret, a kapcsolatok kialakításának, a karrierépítés kezdeteinek éveire pedig jó lesz emlékezni.

Az ünnepség a Gaudeamus és nemzeti imánk eléneklésével ért véget. 

Fotó: Bodolai Gyöngyi