2020. február 28., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Román–magyar irodalmi interferenciák II.

Érdekesnek és hasznosnak bizonyuló, valószínűleg hagyománnyá váló kezdemé- nyezésbe fogott a Romániai Írók Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja: az idén második alkalommal szervezte meg a Román–magyar irodalmi interferenciák című írói találkozót, amely ezúttal A fordítás – megismerés és önismeret alcímet viselte, és mint ilyen, elsősorban az egymás irodalmának, kortárs írótársadalmának megismerésére, a fordítás és az általa kialakulható kölcsönös bizalom fontosságára fókuszált.

A szombat délelőtt zajló eseménysorozatot a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztősége és épülete látta vendégül. Délelőtt 10 órakor Markó Béla, a Marosvásárhelyi Fiók elnöke mondott nyitóbeszédet, amelyet Nicolae Manolescu, az Írószövetség elnöke és Gabriel Chifu alelnök felszólalása követett, majd a román–magyar műfordítás problémáiról esett szó Mihók Tamás és Szonda Szabolcs előadásában. 

A szövetség Maros megyei fiókja nem csak konferenciát és találkozót szervez a témában: A folyó és a híd címmel egy olyan, kétnyelvű antológiát adtak ki, amelyben kortárs, elsősorban Maros megyéhez köthető román és magyar költők, írószövetségi tagok versei találhatók. A kötetet a déli kávészünet után mutatták be. Amint azt Markó Béla elmondta, már a tavaly is kiadtak egy hasonló antológiát, az ideit Eperjesi Noémi borítóterve díszíti. Két, aránylag rövid szöveg által mutatják be a fiók költő tagjait, ám e két vers hitelesen mutatja be az illetők költészetét. A kötetet Demény Péter mutatta be (fotó), és hozzátette: az antológiában 26 szerző szerepel, elsősorban vásárhelyiek, de vannak közöttük csíkszeredaiak, sepsiszentgyörgyiek is – Bálint Tamás, Bogdán László, Iulian Boldea, Borsodi László, Teodor Borz, Valeriu Marius Ciungan, Demény Péter, Ion Dumbravă, Farkas Árpád, Fekete Vince, Ioan Drăgulean, Adriana Giurgea, Kocsis Francisko, Kovács András Ferenc, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Sorin Neagoe, Viorel Mureşan, Muszka Sándor, Nagy Attila, Eugeniu Nistor, Doina Pologea, Sántha Attila, Simonfi József, Veronica Ştir és Victor Ştir. Mindannyian pontosak voltak, időben elküldték lefordítandó verseiket, amelyek átültetéséhez a belső nyelvet, a költő művészetét is ismerni kell.

A kötet bemutatóját követően a Marosvásárhelyi Fiók fordítói különdíjainak átadása következett. A találkozó keretében minden évben két fordítói különdíjat adnak át: egyet a magyar nyelvből románra való fordítói tevékenységért és egyet a románról magyarra való fordításért. A díj alapításának nemcsak az az oka, hogy az abban az évben megjelent köteteket a másik fél is megismerje, hanem a két kultúra és irodalom közötti dialógus kialakítását is szorgalmazza. A Communitas Alapítvány által támogatott díjak nyerteseit a szövetség által felkért zsűri jelöli ki, az idén Demény Péter és Mihók Tamás kapta a kitüntetést. A román nyelvből magyarra történő fordítási munkásságáért és a két kultúra közötti híd szerepének felvállalásáért díjazott Demény Pétert Markó Béla laudálta. Méltatóbeszédében felsorolta Demény Péter számos, a közelmúltban kiadott műfordítását (közöttük több regényt), és elárulta, a Marosvásárhelyen élő költő, szerkesztő, prózaíró azon kevesek közé tartozik, akik naponta foglalkoznak a két kultúra közötti kapcsolat fenntartásával, és román nyelven is írt, illetve ír publicisztikát, dialóguskötetet, verseskötetet.

Mihók Tamást Kocsis Francisko méltatta. Laudációjában elmondta, egyesek szerint a műfordítás lehetetlen, egy másik nyelvre nem lehet átültetni a szerző stílusát, szellemét, alkotói énjét. Mások ezzel tökéletesen ellentétes véleményen vannak, és úgy gondolják, hogy a rosszindulatú szkepticizmus és az ártó optimizmus közötti félúton van egy olyan egyensúlyzóna, amelyben két szubjektív attitűd alakult ki a műfordítás iránt: az egyik szerint a mű a saját maga szellemében kell megszólaljon, és ezáltal a fordítás alkotói munkává változik. A többiek, jóval többen, az eredeti műhöz való hűséget tartják fontosnak, és úgy gondolják, hogy a fordítás minél pontosabb tükre kell legyen az eredetinek. Mihók Tamás az eredetihez való, ám rugalmas fordítási hűség híve, amelyben jelen van a szerző iránti tisztelet – mondta a méltató, majd a fiatal fordító több jelentős munkáját is felsorolta. 

A könyvbemutatót román és magyar nyelven történő felolvasások követték Eugeniu Nistor és Fekete Vince moderálásával, majd közös ebéddel ért véget az idei, kultúraközti kapcsolatot erősítő, családias közvetlenségű, jó hangulatban zajló írói, fordítói találkozó.

Fotó:  Kaáli Nagy Botond