Időutazás Bálint Zsigmond fotós képi világában

A bejárható közelség

Október 22-én, csütörtökön kora délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota második emeleti időszakos kiállítótermeiben a Megyei Múzeum A bejárható közelség címmel nyitott kiállítást, amely bemutatja Bálint Zsigmond fotós munkásságát. A kiállításon a fotós életművébe nyújt betekintést, a kezdetektől, tematizálva azokat a területeket, ahol a fotós kiemelkedő munkákat készített, ugyanakkor a 20. század második felében készült fényképek dokumentum értékűek, hiszen nyomon követik a folyamatosan változó világ történeteit.

A kiállítótérben nagyon jól strukturált tárlat Bálint Zsigmond korai fotós tevékenységének újságokban is megjelenő fotóit, tárlatairól szóló krónikáit is bemutatja, abban a helyiségben, ahol az alkotó gyerekkorát, egykori családi környezetét is bemutatja. Érdekes betekintést nyújtanak a múlt század derekán készült felvételek a szabadidő eltöltés a mindennapi élet mozzanataiba, Bálint Zsigmond képein keresztül. Bálint Zsigmond vitathatatlanul maradandó fénynyomot készített évtizedeken át arról az erdélyi vidéki világról, amely egyedi, s amely egyre inkább eltűnőben van. id. Haáz Sándor, majd később Barabás László néprajkutatókkal barangolta az erdélyi falvakat fényképein a hagyományos foglalkozásokat, népszokásokat, utcákat, házakat és a népi élet hangulatos mozzanatait örökítette meg. E munkássága ma már közös kultúrkincs. Ezekből csupán szemléltetőként láthatunk fotókat a megnyílt tárlaton. Végül pedig az egyik teremben ötvöződik a fotóművészet a képzőművészettel és ennek az a nyitja, hogy Bálint Zsigmond sokszor elkísérte feleségét, Kákonyi Csilla ismert és elismert erdélyi festőművészt az alkotótáborokba, ahol évtizedeken keresztül fotózta a kortárs alkotókat munka közben, és sokukat műhelyükben alkotásukkal együtt és így sajátos módon bepillantást nyerhetünk képein keresztül e csodálatos folyamatba, amit kreációnak nevezünk. Bálint Zsigmond e témában készített fényképei az alkotó személyiségébe, lelkivilágába is betekintést nyújtanak, amelyet a kiállítást rendezők találóan kiegészítettek a fotón megjelent művészek egy-egy művével.

 A kiállítást Ötvös Koppány-Bulcsú a múzeum korábbi igazgatója nyitotta meg. Többek között elmondta, hogy azért vállalta fel a múzeum ennek a kiállításnak a megrendezését, mert felvásárolták Bálint Zsigmond hagyatékát, ugyanis igazgatósága alatt fogalmazódott meg az az igény, hogy a múzeum régiós szinten is elismert művészek alkotásaival bővítse készletét. Bálint Zsigmond fényképész teljes hagyatékának megvásárlásakor fontos kikötés volt, hogy abból belátható időn belül átfogó életmű-kiállítás is szülessen – tette hozzá az igazgató, majd kifejtette, „Bálint Zsigmond a városhoz kötődő gazdag fényképészhagyomány jeles képviselője. Habár középiskolás kora óta kapcsolatban áll a fényképezéssel, és mindig volt fényképezőgépe – ami az 1960-as években korántsem volt magától értetődő –, valójában sosem dolgozott hivatásos fényképészként: civil foglalkozását tekintve az egykori Mobex bútorgyár alkalmazottja volt. Emellett aktív tagja volt a városban működő és hosszú időn át Marx József által vezetett fotóklubnak, sőt, munkahelyén is szervezett klubokat és kiállításokat. Bálint életművének eredménye több ezer negatív. Végig fényképezett, függetlenül attól, hogy épp dolgozott, kirándult, vagy

terepmunkán vett részt. Joggal nevezhetjük tehát kora dokumentarista krónikásának”.

Bálint Zsigmond fényképeinek felvásárlásával egy folyamatot indít el, amelynek eredményeként több, Marosvásárhelyhez köthető művészek életművei fogják gyarapítani a múzeum különböző osztályainak gyűjteményét, s ennek eredményeként újabb és újabb életmű-kiállításoknak adhat otthont az intézmény. Ötvös Koppány-Bulcsú megköszönte Újvári Dorottyának, a múzeum fotós részlegén dolgozó munkatársának, hogy kivitelezte kurátorként a kiállítást.

Újvári Dorottya elmondta Bálint Zsigmonddal 2019-ben találkozott először, amikor a marosvásárhelyi fényképészekről és fotóklubról érdeklődött tőle és ekkor tudta meg, hogy milyen hatalmas tudás és munka birtokosával beszélget. Hosszas előkészületek után 2022-ben vásárolta meg a múzeum Bálint Zsigmond hagyatékát, amely több mint 10.000 negatívot tartalmaz, úgyszintén sok ezer digitális felvételt, fényképészeti kellékeket, szakkönyveket és folyóiratokat, aminek csupán töredéke a kiállítás, amely „ nem a művészet jelentéséről szeretne állást foglalni, hanem azt akarja megmutatni, hogy a körülöttünk lévő világ észlelése milyen változatos formákat kaphat.” De az is fontos szempont volt, hogy a néző olyan képekkel találkozzon, amelyek megmutatják s fényképek technikai, esztétikai és történetmesélő rétegeit is – tette hozzá a kurátor, majd megköszönte munkatársainak, segítőinek, hogy közösen létrehozhatták a kiállítást.

 Végül Bálint Zsigmond köszönetét fejezte ki a múzeum munkatársainak, külön Újvári Dorottya kurátornak, hogy megrendezték fotós életpályának egy részét bemutató kiállítást. Elmondta, hogy középiskolás gyerekként kapcsolódott be az 1953-ban megalakult marosvásárhelyi fotóklub tevékenységébe. Marx József és Haragos Zoltán mellett sajátította el mindazt, ami megalapozta fotós ismereteit. Sokat számított az is, hogy az 1960-1980-as években a fotóklub tagjai – köztük természetesen Bálint Zsigmond is – nagyon sok kollekciót küldtek kiállításra szerte a nagyvilágba, ahonnan díjak, elismerések és többek között ezeket a felvételeket is tartalmazó albumok jöttek vissza, ami mindannyiunk tevékenységére ösztönzően hatott. A fotóklub tagjai arra törekedtek, hogy az élet mindennapjait rögzítsék, ami ma már történelem – tette hozzá az alkotó.

Folytatva a gondolatot, valóban a kiállítás érdekes és izgalmas időutazásra invitálja az érdeklődőket, amelyet nem érdemes kihagyni.