Gyerekcsoportot edz Pakson Jenei Ferenc

• 2013-10-22 16:05:42

• Czimbalmos Ferenc-Attila

Az 52 éves dicsőszentmártoni születésű Jenei Ferenc az a játékostípus volt, akinél jobbat egy edző aligha tud elképzelni magának: tisztelettudó, fegyelmezett és megbízható, aki taktikai fegyelmezettségének is köszönhetően a védelem tengelyében jól megoldotta az emberfogó feladatát.

Az 52 éves dicsőszentmártoni születésű Jenei Ferenc az a játékostípus volt, akinél jobbat egy edző aligha tud elképzelni magának: tisztelettudó, fegyelmezett és megbízható, aki taktikai fegyelmezettségének is köszönhetően a védelem tengelyében jól megoldotta az emberfogó feladatát. A szurkolók ma is megbízható, sportszerű hátvédként emlegetik Marosvásárhelyen, aki, felismerve technikai korlátait, az egyszerű, pontos, de eredményes megoldásokat választotta.

– Kérem, mondja el, hol és mikor kezdett el futballozni?

– Igazából, mint annyi más labdarúgó, én is a grundon meg az iskola udvarán kezdtem el focizni. Először a Sănătateához igazoltam le, 16 évesen, Kanyaró György edzősége alatt. Idővel Czakó János a Sănătateától az ASA-ifikhez vitt el, ahonnan 1977-ben a nagycsapathoz kerültem. 1978-ban a Kolozsvári U elleni mérkőzésen mutatkoztam be az első csapatban, amikor a sérült Körtesi helyébe álltam be.

– Kik voltak akkor az ASA nagycsapatának keretében?

– Az 1979/1980-as bajnoki évadban Zavoda Ferenc edző idején ott futballozott Vunvulea, Varró, Bíró II Levente, Körtesi, Ispir, Uncheaş, Muntean, Bíró Imre, Fanici, Onuţan, Gáll, Hajnal, Varodi, Bozeşan L., Bolba, Szabó István, Ilie Costel, Bölöni, Pâslaru is, továbbá Bordea Ştefan és jómagam is az ificsapatból kerültünk fel a nagycsapatba egy évvel korábban. Az ifi együttesben Czakó János edzősége alatt játszott még Vodă Eugen, Nagy Zoltán, Botezan Adrian, Koncz György, Márton László, Mátéfi István, Kalló Géza, Benő Sándor, Râtea Ioan, Bungărdean Eugen, Stoica Ioan, Muntean Mircea is.

– Adták kölcsön más együtteshez?

– Igen, az 1981/1982-es bajnoki idényben egy évig kölcsönben a Chimicánál szerepeltem, Dicsőszentmártonban, hogy erősödjem és folyamatosan játszhassam. Jó időszakom volt ott, végig pályán lehettem, Muntean Lacival, Márton Leventével, Vunvuleával, Végh Jánossal voltam csapattárs, sőt a Chimica akkor a B osztályban szerepelt, ahol a Flacăra Moreni, a Rapid, a Ploieşti, Gaz Metan Medgyes is az ellenfeleink voltak. Egy év után katonaköteles lettem, és visszakerültem az ASA-hoz, ahol akkor a Czakó–Kiss Madocsa edzőpáros dolgozott. Az ASA felnőttcsapatában 1982-1987 között fociztam.

Jó kis vidéki csapat voltunk, minket nem vittek Hollandiába, vagy Kelet-Németországba edzőtáborba, mi Szovátára jártunk, aztán kimentünk Egyiptomba, Jordániába, Szíriába barátságos mérkőzéseket játszani, s ezzel meg is volt az alapozás, kezdődhetett a bajnokság.

– Onnan került az Electromureşhez?

– Igen, az 1988/1989-es idény téli időszakában kerültem az Electromureşhez Varró Sanyival, Botezan Adival, Cr. Moldovannal együtt. Jó kis kerete volt akkor az Electrónak, hisz ott focizott akkor Fanici, Koncz Gyuri, Varga Laci, Popa S., Bálint Lajos, Stoica Cr., Dicui, Cristea I., Sălăgean Cl. is, edzőnk a Czakó–Fazakas Á. páros volt.

– Mikor, hová került a marosvásárhelyi együttestől?

– 1989-ben az Universitateához szerződtem Kolozsvárra, ahol az egyetemet is elvégeztem. Ott 1993-ig játszottam, csapattársaim voltak többek közt Jaskó, Neamţu, Bíró I Imre, Kádár, Gherman, Doboş, Bănceu Alin, Mészaros Alpár, Falub, Pojar, Azoiţei, Radu Sabo is. Szép időszakot éltem meg Kolozsváron, edzéseinkre is 200-250-en voltak kíváncsiak, a Steaua és a Dinamo ellen 30.000 nézőnk volt a meccsen, de más együttesek ellen is 16-20.000 ember szorongott a lelátókon.

Amúgy szívesen emlékszem vissza arra is, amikor Marosvásárhelyen, egy ifimérkőzésen (amelyet a felnőtt-együttes meccse előtt játszottunk), 5000-6000 ember jött ki szurkolni, majd a felnőttegyüttes mérkőzésére ennek a kétszerese gyűlt össze a ligeti lelátókon.

– Hogyan és hová került ki Magyarországra?

– 1993-ban volt egy négyes torna Kolozsváron, ahová egy helyi menedzser meghívta a másodosztályos paksi csapatot is. Nekem kitűnően ment a játék, és a paksiak szerződést ajánlottak nekem. Én már 31 éves voltam, a szerződést szó nélkül elfogadtam, hiszen gondolnom kellett a magam meg a családom jövőjére.

Pakson az Atomerőműnél az NB II-ben 1993–1998 között játszottam, itt edzőm volt többek közt Mihalecz István, Pusztai László, Reszeli Soós István is. Innen Paks NB III-as együtteséhez, a Paksi SE-hez kerültem, ahol szakmai vezető és játékos voltam egy időben. Akkor már betöltöttem a 36-ot, sőt 42 éves koromig még futballoztam alacsonyabb osztályokban, majd 2002-ben hagytam abba a focit.

– Melyik mérkőzésre emlékezik vissza a legszívesebben az ASA-nál eltöltött időszakból? És melyik volt a legkellemetlenebb összecsapás, amelyre nem szívesen gondol vissza?

– Egy Craiova elleni mérkőzést nem fogok soha elfelejteni, amikor Cămătarut „kikapcsoltam” a játékból, nyertünk is 2-0-ra, kilences jegyet kaptam az akkori Sportul újságban. Lung, Negrilă, Tilihoi, Ştefănescu, Donose, Ţicleanu, Cârţu, Balaci, Crişan is az Universitateánál játszott akkoriban. Továbbá az 1983/1984-es bajnoki idényben egy Târgovişte elleni hazai mérkőzésre emlékszem, amikor a kiesés kérdése volt a tét mindkét együttes számára, hiszen aki győz, bent marad az A osztályban. Emlékszem, hogy Bölöni Laci nem volt kezdő, mivel enyhén sérült volt. A második játékrészben beállt, kiválóan játszott, nyertünk is 4-0-ra, amivel megmenekültünk a kieséstől.

Azonban nem szívesen emlékezem vissza az 1986/1987-es idényre, amikor az ASA a Balkán-kupában volt érdekelt, és a görög Heraklisz Szaloniki együttese ellen is játszottunk. Itthon 4-1-re nyertünk, míg idegenben 3-0-ra kikaptunk, így a görögök mentek tovább, idegenben lőtt góljuknak köszönhetően. Mind a négy görög gólt a Videoton egykori csatára, Szabó József szerezte.

– Kik voltak azok az edzők, akikkel együtt dolgozhatott az ASA-nál?

– Zavoda, Czakó, Coidum, Dinu, majd Hălmăgeanu is edzte az ASA-t abban az időben. Két olimpiai válogatottsággal is büszkélkedhetem, még Cornel Drăguşin edzősége idején, egyszer a Szovjetunió (1983.VI.13: 0-2, Ogyessza) és Csehszlovákia (1983. V. 14: 1-4, Iaşi) ellen léptem pályára.

– Mennyire gyakran jön haza Marosvásárhelyre? Egyáltalán mit is jelentett Jenei Ferencnek az ASA?

– Évente egyszer jövünk haza Marosvásárhelyre, ahol labdarúgói karrierem legszebb időszakát töltöttem. Ez a város mindig a legkedvesebb marad számomra, mindamellett, hogy a kincses városban, Kolozsváron is jól éreztem magam.

– Kik azok az egykori marosvásárhelyi vagy onnan elkerült labdarúgók, akikkel jelenleg is baráti kapcsolatot ápol?

– Both Gyurival, aki Budapest mellett telepedett le, Szántó Csabival, aki Ausztriában él, Botezan Adival jó barátok vagyunk jelenleg is, szinte mindennap beszélgetünk, és tartom a kapcsolatot első edzőmmel, Kanyaró Györggyel is, de mindig jó érzés számomra találkozni hajdani csapattársakkal, barátokkal.

– Jelenleg mivel foglalkozik?

– 2002-től gyerekeket edzek a Paksi SE-nél, technológusként dolgozom főállásban egy építőipari kft-nél.

– Kérem, mondjon néhány szót a családjáról is.

– A nejem 20 kilométerre Pakstól egy öregotthont irányít. A fiam Pécsett testnevelő tanárnak tanul. Ő az NB II-ben focizott Baján, de egy sérülés miatt ideig-óráig abbahagyta a futballt, majd újrakezdte, és jelenleg 26 évesen az NB III-ban játszik.