2024. május 13., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Szászrégentől keleti irányba haladó Görgény völgye évszázadok óta a királyok, fejedelmek, majd modern korunk elöljáróinak is kedvelt vadászterülete volt.

A Bornemissza-kastély (Fotó: Vajda György)


A Szászrégentől keleti irányba haladó Görgény völgye évszázadok óta a királyok, fejedelmek, majd modern korunk elöljáróinak is kedvelt vadászterülete volt. A Görgényi-havasokba ékelődő, mintegy 55 km hosszú patak menti települések első lakói a görgényszentimrei várat védő darabontok voltak, később pásztorkodással, fakitermeléssel és a fafeldolgozással foglalkoztak, ma is ez az itt élők legfontosabb jövedelemforrása. Görgényüvegcsűrön üveghuták működtek. Néhány turisztikai vállalkozás is megjelent ugyan, de a kínálat még mindig messze áll az elvárásoktól. Ennek ellenére érdemes meglátogatni, nem csak azoknak, akik a havasok magas bérceit másznák meg. A vándorpásztorkodás ma is élő hagyományaként szervezik meg a görgényi leányvásárt, ami a környék egyik legnagyobb népünnepélye. 
 
Ajánló: A Görgény völgye megközelíthető a Marosvásárhely – Gernyeszeg – Szászrégen – Görgényszentimre megyei úton, alternatív (kerékpárral is járható) túraútvonalon és a Marosvásárhely – Nagyernye – Székelykál – Hodos – Alsóköhér – Alsóbölkény – Kincses – Görgényszentimre útvonalon is elérhető. A Bölkény és Kincses közötti vízválasztóról remek kilátás nyílik a Görgényi-havasokra és a Bölkény völgyére. 
 
Görgényszentimre – Görgényadorján, Görgényorsova, Görgényüvegcsűr, Kásva, Kásvavölgy, Kincsesfő, Lárgatelep, Pálpatak – Szécs
A Görgény völgyének legnagyobb települése valamikor városi ranggal büszkélkedett, először 1329-ben említik okmányokban, nevét a Gergen német vagy a török gürgen agaci (gyertyánfa) szavakból eredeztetik. Valószínűleg Szent Imre volt az itt létező katolikus templom védőszentje. Legismertebb turisztikai látványossága a görgényszentimrei vár és kastély. 
 
A Rákóczi-vár 
A vulkáni tufa kúpos tetején valószínűleg a honfoglalás korában is létezett erődítmény. A Rákóczi-vár mögötti magaslaton egy nemrég készített régészeti légi felvételen egy dupla kör alakú árokrendszer látszik, amelynek eredetét még nem kutatták az archeológusok. A jelenlegi kastélyból megközelíthető magaslaton a vármegyék szervezése után kezdhették meg az építkezést (X. század), amit az 1241-es tatárjás szakított félbe. Mivel az építmény beomlott, nem lehet pontosan megállapítani, vélhetően a XIV. századi végvárak egyike volt. 1364-ben említik először írásban. Királyi várként az erdélyi vajdáknak adták hűbérbirtokul a településsel együtt. Valószínű, hogy a vár őrsége Moldva felé vámot is szedett. V. László 1453-ban örökbirtokul adta Hunyadi Jánosnak, majd Mátyás király uralkodásától a székely ispánok lakták. Szapolyai János nászajándékul adta Izabella királynénak, aki építkezéseket folytatott benne. 1540-ben Majláth István ostromolta. Később az erdélyi fejedelmek uradalmának székhelye volt, akik főként vadászatok céljából keresték fel. Hosszabb időt töltött a várban János Zsigmond, Báthory Gáborné Horváth Anna és I. Rákóczi György. Utóbbi parancsára 1639 és 1641 között jelentősen meg is erősítették. Itt mondott le a fejedelmi címről Barcsay Ákos 1660. december 31-én, majd a következő évben, kivégzéséig, itt is raboskodott. 1704. május 1-jén Teleki Mihály háromezer kuruc lovassal és ötszáz gyalogossal ostromzár alá vette, majd vesztegetés révén meg is szállta. A kurucok 1705-ben kiürítették, majd 1706-ban újra elfoglalták. 1707. október 10-én Rabutin ötszáz gyalogossal és ugyanannyi lovassal, Szebenből hozatott nehézágyúkkal kezdte ostromolni. Százfős őrsége 1708. március 10-ig védte. Miután kapitányuk elesett, és fogytában voltak az élelemnek, védőinek ekkor sikerült kitörniük az ostromgyűrűből, és elmenekülniük. A császáriak ezután lerombolták. A vitéz várvédők kapitányukkal együtt a mikházi kolostortemplom kriptájának eldugott sarkában nyugszanak. A régészeti feltárással kiderítették, hogy az erődítményhez vezető úton Hunyadi János birtoklása idején két kaput építettek, amelyeket falak kötöttek össze az óvárral, ennek nyomai látszanak még. 1639 után a déli oldalon ágyúterasszal, északon pedig kazamatás bástyával bővítették ki az épületet. A hegyen a vár köveiből 1730-ban római katolikus kápolnát építettek. Mai formáját az 1887-es újjáépítésnek köszönheti. Az 1950-es években készült falfestményei II. Rákóczi Ferencet, Rátoni István és Horváth György várkapitányokat, a várat (egy 1699-es rajz alapján) és a kastélyt ábrázolják. Az Urunk színeváltozása előtti vasárnapon tartott búcsúját az 1990-es évek óta ismét megtartják.
 
A Bornemissza-kastély 
A Görgényi-havasok lábánál fekvő kastélyegyütes épületei egy díszcserjékkel és ritka fafajtákkal díszített udvart határolnak. Az udvar keleti és északi oldalát záró főépület mellett említésre méltó az emeletes kapuépület és az eredetileg gabonásnak épített, majd vendégházzá átalakított északnyugati épülettömb. Az együtteshez tartozik számos gazdasági épület és egy tizenegy hektáros dendrológiai park. Az épületegyüttes előzményének az a késő reneszánsz udvarház tekinthető, amelyet gyakori görgényi vadászatai kényelmesebbé tételére I. Rákóczi György fejedelem 1642-ben építtetett a Várhegy alatti birtokközpontban. A két Rákóczi György és Apafi Mihály uralkodásának idején a fejedelmi család egyik kedvelt rezidenciájának számító épület 1662 márciusában az erdélyi országgyűlésnek is helyet adott. A 17. század végére elveszítette korábbi jelentőségét, és a Rákóczi-szabadságharc eseményei annyira megviselték, hogy az 1706-os leltárban csak megemlítik, mivel nem találtak benne semmiféle említésre méltó ingóságot. Kászoni Bornemisza János alkancellár a Habsburgoknak tett szolgálataiért 1717-ben huszonötezer forintért kilencvenkilenc évre kapta zálogba. A következő évtizedben a Bornemisza család fokozatosan helyreállítja és berendezi az épületet. 1730-ban megépítik a kastély északi szárnyához csatlakozó ovális kápolnát, a keleti szárny óratoronnyal koronázott rizalitos tömbjét és a kétkarú lépcsőfeljárót. Bornemisza Ignác, apja halálát követően, megszerzi öccsei görgényi birtokrészét is. 1754-ben Mária Terézia megerősíti a birtoktulajdont. 1754 és 1756 között újból felépítik az előző század végén elpusztított papírmalmot, mely 1872-ig megszakítás nélkül működött, majd a 18. század végén üveghutát és porcelánmanufaktúrát telepítenek a birtokra (Görgényüvegcsűrre is). Az 1780-as leltár már említi az udvari pap, a számtartó és darabontok lakául szolgáló, ma is meglévő kapuépületet. 1807-ben hatalmas kétszintes gabonást építenek. 1835-ben, az uradalom bérleti idejének lejártával a kincstár perbe fogta a Bornemiszákat. Az 1848-as esztendő eseményei során a felkelők feldúlták és kirabolták a kastélyt, de a birtokpertől is kényszerített Bornemiszák gyorsan helyreállították. A hosszas pereskedés után 1869-ben négyszázötvenezer forint ellenében a család visszaadta az uradalmat a kincstárnak. A magyar kormány 1881-ben Rudolf trónörökösnek adományozta az uradalmat, aki átépítette a kastélyt és az 1807-ben épült gabonást vendégházzá alakíttatta. A trónörökös számára az Afrika-kutató Teleki Sámuel által szervezett híres görgényi medvevadászatokon részt vett mások mellett VII. Edward angol király, I. Ferdinánd bolgár cár és a későbbi trónörökös Ferenc Ferdinánd is. Rudolf öngyilkossága után 1893-ban a magyar állam erdőőri szakiskolát létesített a kastélyban, évi harminc-ötven diákkal. A két világháború között a román királyi család is rendezett itt vadászatokat. A kibővített erdészeti líceum 1970-ben új épületet kapott, azután a kastélyt már csak részben használták oktatási célokra. 2010-től a kastélyegyüttest és a parkot a Maros Megyei Múzeum adminisztrálja. 
 
A kastélypark 
A görgényszentimrei kastély mögötti angolkert az erdészeti szakközépiskolának köszönhetően Erdély egyik legépebben megőrzött kastélyparkja. A ma látható, ívesen kanyarodó sétányok köré létesített angolpark legkorábbi előzménye a 17. századi udvarház mellett kialakított virágos-, gyümölcsös- és veteményeskert. Az 1780-as leltár készítői szarvasos kertről is említést tesznek. Az angolkertet az 1820–1830-as években alakítják ki. Az első ismert topográfiai ábrázolásának számító II. katonai felmérés térképszelvényén, amelyet Erdélyben az 1869-1873 közötti időszakban felvételeztek, a kert sétányai és északkeleti sarkában kialakított tó által meghatározott szerkezete alapjában megegyezik a mai állapottal, ami arra utal, hogy az együttes mai szerkezete a 19. század első felében kialakított kertét őrzi, és az 1880-as évek vadászkastélyi, majd a későbbi szakközépiskolai időszakban e tekintetben nem történtek nagyobb arányú átalakítások. A park tizenegy hektáros területén 350-nél több növényfaj, köztük 130 fa és cserje, valamint számos egzotikus növény él, tavát a Görgény-patak vize táplálja. Jelenleg a kastély nem látogatható, de a dendrológiai park igen, naponta 8-17 óra között. 
Görgényszentimrén érdemes meglátogatni még a központban álló református templomot, amely 1760-ban épült egy korábbi, 1649-ben létező templom alapjain. Ettől nem messze található a római katolikus templom, amely 1895-ben épült, illetve van egy ortodox istenháza is, amely eredetileg görög katolikus volt. Ezt 1855-ben húzták fel a régebbi, 1733 és 1750 között épült templom helyett. A Kincsesfő felé vezető út mellett (jobbra) található a mintegy három hektáron elterülő nárciszmező. Görgényorsova határában sós kutak vannak (ezekről is később írunk), azokat is érdemes megtekinteni.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató