2019. április 25., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szászbogácson dokumentáltan 1318 óta foglalkoznak

szőlőtermesztéssel és bortermeléssel a szászok. Ezt a foglalkozást még az őshazából – a mai Luxemburg környékéről – hozták magukkal a 12. században II. Géza által betelepítettek. Évszázadokon át ez jelentette az egyik legfontosabb közösségi gazdasági forrást. Ezt a hagyományt folytatja a Valea Verde Kft. és a Makoni Proiecte Kft., amelyeknek működésébe Harald Ion Sălcianu farmvezető nyújtott betekintést.

A farmvezető édesanyja szászbogácsi szász, így anyai ágon kötődik e közösség múltjához. Korábban farmvezetőként dolgozott Mezőcekeden, majd a Makoni Proiecte Kft. létrehozása után költözött haza, hogy az ugyancsak Szászbogácsról az 1970-es években Németországba telepedett Helmuth Gaber beruházót segítse a több évszázados hagyományos gazdasági ágazat fellendítésében. 

Helmuth Gaber 2006-ban tért haza úgy, hogy eldöntötte: földterületeket vásárol, és elsősorban szőlőtermesztéssel és bortermesztéssel foglalkozik. Akkor nagyon olcsón jó minőségű földeket lehetett megvenni, hiszen nagyrészt parlagon hevertek, és nem is igazán volt, aki ezeket megdolgozza. 

A beruházó úgy érezte, az évszázados hagyomány kötelezi a bortermelésre. Amikor II. Géza magyar király betelepítette a szászokat a mai Luxemburg környékéről, onnan magukkal hozták a szőlőtermesztés és borkészítés tudományát. A Küküllő menti dombok mikroklímája, a délnyugati fekvésű, legfeljebb 500 méteres, napsütötte dombok kiváló feltételeket teremtettek a szőlőműveléshez. 


A letelepedést követően a szász falvakban különböző gazdálkodási formákba tömörülve foglalkoztak ezzel, hiszen saját szükségletre az élelmiszert kigazdálkodták, mivel elsősorban földművesek és állattartók voltak. 

A bor értékesítése a közösség egyik jelentős gazdasági forrása volt. Az innen származó bevételekből építették meg erődtemplomaikat. A bogácsi templom köveit is a XIV. században a Szebeni-havasokból szállították ide, ami igen költséges volt. (Sz. m: ezért is a templom külső és belső falainak kiemelt díszítőeleme a szőlőinda.) 

Erdély Romániához való csatolása volt az első csapás, amikor összeomlott számukra a nyugattal kialakított évszázados piac, ráadásul megjelentek az egykori Óromániából származó kiváló minőségű borok, amelyek komoly konkurenciát jelentettek. A második világháború, majd az azt követő kommunista rendszer, a kollektivizálás teljesen tönkretette a hagyományos gazdálkoást – mondta Harald Ion Sălcianu, majd hozzátette, Helmuth Gaber nem titkolt szándéka volt az, hogy visszatérjen a gyökerekhez. 

Fokozatosan vásárolta meg magánszemélyektől a parlagon maradt földeket, majd 2011-ben 4,5 hektáron hozzáfogtak a szőlőtermesztéshez. A szőlőtőkéket (szürkebarát, rajnai rizling, chardonnay) Németországból telepítették. A hazainak számító – de szintén egy medgyesi szász által kifejlesztett – királyleánykát Murfatlarról hozták. 2012-ben újabb négy (chardonnay), majd 2013-ban 8,5 hektár (rizling) területet telepítettek be. Jelenleg 17 hektáron termesztenek szőlőt. 

A beruházó fontosnak tartotta, hogy megfelelő szakmai tanáccsal lássák el a szászbogácsi termesztőket. Felkérte az Erdélyből Németországba költözött dr. Karl Müllert, aki többek között az igen nagy hírnévnek örvendő geisenheimi egyetem is oktatott, hogy többször látogasson el Bogácsra és tanácsokkal segítse a farmfejlesztést. A tőketelepítéssel egyidejűleg vásárolták meg a szükséges gépeket. 2011-ben egy másodkézből vásárolt traktorral indultak, majd ezt sikerült kicserélni, öntözőberendezést vettek, majd egy szőlőtőke-nyírócsapos fejet is beszereztek. 

Amikor Helmuth Gaber a beruházást eltervezte, úgy döntött, hogy jó minőségű, ún. prémium borokat állítanak majd elő, mivel a környéken szinte minden házban asztali borokat készítenek, azokat viszont nem lehet a piacon értékesíteni. Ezért a kézzel szüretelt szőlőt hűtőkocsival azonnal Németországba szállítják, ahol két pincészetben dolgozzák fel, és ott értékesítik. Mivel fiatal a szőlős, az évi hektáronkénti átlagtermés 3,5 tonna. A feldolgozásra szánt szőlő mellett még mintegy 10 tonnát helyben eladnak. 

Ami a gazdasági mérleget illeti, a farmvezető elmondta, egyelőre alig tudják egyensúlyban tartani a mutatókat. A beruházás első lépése volt az egykori szőlősök helyreállítása, betelepítése, második lépésként egy borpincét, vendéglátóipari egységet szeretnének építeni. Ehhez már megvásárolták és előkészítették a terepet Szászbogács központjában a jelenlegi telephelyük mellett, de még ki kell gazdálkodni a beruházáshoz szükséges pénzösszeget. 

A szakértő szerint a hazai borpiac legnagyobb akadálya, hogy hiányzik a fogyasztói kultúra. Németországban – mondta – különböző ünnepekkor (farsang, Maifest vagy akár szüret idején) a turisták valósággal ellepik a pincészeteket, és így a kisebb területet művelő szőlősgazdák is szép jövedelemre tesznek szert. Ehhez képest nálunk évek óta csupán elképzelés maradt A bor útja tematikus turistaút kiépítése (ez elsősorban programkínálatot jelentene), a közvetlen értékesítés támogatása, és emiatt is sokat veszítenek a hazai táj jellegű bort termelők. 

Hogy némiképpen kiegészítsék a jövedelmet, a vállalkozó másik cége, a Makoni Proiecte Kft. a biogazdálkodást szeretné meghonosítani. 2016 óta 90 hektár biominősítésű földterületen – a kötelező vetésforgót betartva – termesztenek búzát, kukoricát, tritikálét, szóját, talajjavítás céljából lucernát és lóherét, és legújabban lóbabot, amelyet Németországban és Ausztriában értékesítenek. Ehhez a cég megfelelő munkagépeket vásárolt, és a tervek között az is szerepel, hogy – a berendezéseknek és a mezőgazdasági gépeknek otthont adó – két csarnokot, egy silót és gabonaszárítót is építsenek. Nagy jövője van Romániában a biogazdálkodásnak, amely más uniós országokhoz képest még gyerekcipőben jár, ezért követendő példaként szeretnék ezt a mezőgazdasági ágat is fejleszteni – mondta a szakértő. 

(Sz. m.: Az Eurostat legújabb felmérése szerint az EU-ban ezen a téren Ausztria áll az élen, ahol a mezőgazdasági összterületek 23,4%-án biogazdálkodást folytatnak. Őket követik az észtek 19,6%-kal, a svédek 19,2%-kal, az olaszok 14,9%-kal, a csehek 14,1%-kal, a lettek 13,9%-kal és a finnek 11,4%-kal. Romániában a mezőgazdasági területek mindössze 1,9%-án van környezetkímélő gazdálkodás, ezzel ugyan nem vagyunk utolsók, hiszen 1,7%-kal következik Írország és 0,4%-kal Málta, azonban a potenciális összterületet – mintegy 13 millió hektár – véve ez nem vigasztaló. A kimutatás szerint 2017-ben az Európai Unióban 12,6 millió hektárt használtak biogazdálkodásra, ez a 2012-es adatokhoz viszonyítva 25%-os növekedést jelent.)