Ezek az olaszok tényleg tele vannak életkedvvel! Ezt a XXV. téli olimpia vasárnapi záróünnepsége ugyanúgy tükrözte, mint a jó két héttel korábbi pompás nyitóceremónia. Vidámság, zene, ének, tánc, nevető, ujjongó tömeg mindenütt. Ez innen távolról, tévéből nézve megtévesztő is lehet, hiszen a sokaság nagy hányadát a sportjátékokra odacsődült lelkes külföldi szurkolók, sportrajongók képezték, de hogy a taljánok is benne voltak a látványos történések forgatagában, és maguk is lépten-nyomon gerjesztették azokat, nem kétséges. Az események zavartalan lebonyolítására jelentkezett sok-sok önkéntes aktív jelenléte is bizonyította a pozitív hozzáállást. Hogy az olaszokra nem feltétlenül a német precizitás a legjellemzőbb, az is valószínű, de ezt többnyire elnézik nekik, és meggyőződésem, hogy akik a napokban megcsodálták a gyönyörű hegyes, téli tájakat, az ottani páratlan szépséget és hangulatot, mihamarabb igyekeznek újra, esetleg végre először a helyszínen belekóstolni. Két hete már írtam szerdai jegyzetemben, mennyire megelevenedett bennem az első közvetítés után a Cortina d’ Ampezzo nyújtotta koraőszi élmény. Akkor még csak a sziklák tetején meg a távoli gleccserekről hívogatott a hó, és amúgy is csak futó volt a látogatásunk. Bezzeg most a sífutóknak, lesiklóknak, síalpinistáknak volt miben gyönyörködniük! Már ha volt hozzá szemük, elvégre őket teljes mértékben a sportteljesítmény, az éremszerzés kötötte le. De még mennyire! Elképesztő volt, miket műveltek, még a testi épségük veszélyeztetése révén is! A rajongók viszont felhőtlenül örülhettek az olimpia örömeinek. Biztos alig várják, hogy újra ott legyenek. Az se baj, ha tavaszi vagy nyári szépségeit, látnivalóit kínálja majd nekik Itália. Családunkat is nyáron ejtette végleg rabul az olasz hegyek, történelmi városok mesés világa tizenhat évvel ezelőtt. A Garda-tó környékén üdültünk, csellengtünk hegyen, vízen, kisebb-nagyobb helységekben. Nyilván Veronát se hagytuk ki. Lenyűgöző történelmi település, varázsos ókori, maiságában is magával ragadó, legendás város. Shakespeare-i helyszín. Ki ne ismerné a veronai szerelmesek tragédiába torkolló, szívszorító történetét? Mi is ott voltunk akkor, 2010-ben Júlia erkélye alatt, a Capulet-ház rendkívül zsúfolt udvarán, magam is megsimogattam az ifjú hölgy bronzszobrának fényesre koptatott, szerencsét hozó részét. De erről is beszámoltam annak idején egy jegyzetben. Most azon morfondírozom, hogy miképpen maradhatott ki Rómeó és Júlia a kétezer éves patinás amfiteátrum, a Verona Aréna olimpiai záróműsorából. Éppen ez a szomorú helyi sztori? Nagyszerű olasz operaszereplők elevenedtek meg a lenyűgöző programban, megszólalt a Rigoletto, a Traviata, a Pillangókisasszony, a Figaro, az Aida. A szerelmespárról megfeledkeztek? Vagy az is ott volt, csak az én figyelmem koncentrálódott másra? Előfordulhat, hiszen annyi más káprázatos látványosság, fény, szín, koreográfia, hang és AI-produktum tömörült az Arénába és föléje, hogy az ember azt se tudta, mire figyeljen. Ottjártunkkor annak idején a világörökséggé nyilvánított veronai főteret övező amfiteátrumban éppen az Aidát játszották. Bent is, kint is hatalmas tömeg volt. Ezúttal is. És a megszokottnál is több fiatal. A versenyek zárultával a nemzeti sportküldöttségek immár egymással összekeveredve, izgalomtól mentesen, nevetve, barátkozva vonultak végig a karneválszerűen felcicomázott, ódon falak között. Nem kerülte el e figyelmet, hogy sok mindent uralt a nagy sporteseményen a mesterséges intelligencia. Az előrejelzések szerint ez egyre inkább így lesz. Nem kétlem, ez megállíthatatlan tendencia. Amennyiben el nem pusztítja magát nagy okosságában vagy oktondiságában az emberiség. De vannak még biztató jelek. A híradások szerint a sportolók számára az olimpiai faluban elhelyezett közel 10 ezer darab óvszer három nap alatt elfogyott. Rekordidő ez is. Nem találtam a megnyugtató hírt, miszerint a hiánycikket idejében sikerült volna pótolni. Tény, hogy a sportolók igényei magasan túlszárnyalták a szervezők várakozásait. Ehhez vajon miképpen igazodik az AI? Elképzelhető, hogy a francia szervezők négy év múlva erről sem fognak megfeledkezni.
