2020. augusztus 8., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hétfőn bejelentették, Marosvásárhelyen újra látogatható a Megyei Könyvtár. Bizonyos megkötésekkel és szűkített időhatárok, megszabott feltételek között fogadják a közönséget, mint általában mindenütt, ahol lazítottak ugyan a veszélyhelyzeti szigorításokon, de igyekeznek elkerülni az újabb fertőzéseket. Biztos sokan örülnek a nyitásnak, főleg a könyvtár régi, hűséges látogatói, akik elsősorban az itteni kölcsönzéssel szerezték be maguknak az olvasnivalót. De a népszerű intézmény megnyitása jó hír mindazoknak, akik szeretnek olvasni, és az e-book vagy nem elérhető, vagy még mindig idegen számukra. Remélhetőleg a könyvesboltok is mihamarabb az érdeklődők rendelkezésére állhatnak. Bizony hiányzott az a lehetőség, hogy amikor kedvünk tartotta, csak úgy bemenjünk tájékozódni az üzletbe, gyönyörködni az egyre tetszetősebb kiadói újdonságok látványában, belelapozni a még ismeretlen kötetekbe, érezni a friss nyomdaillatot, és ha nem tudtunk ellenállni, zsebünk függvényében megvásárolni valamelyik könyvet. Nem tudhatom, csak remélni merem, hogy minden eddigi könyvesbolt megmarad, hiszen nagy veszteség érte tulajdonosaikat, működtetőiket. Egyáltalán, alapjaiban rengethette meg a pandémia a könyvkiadást, a könyvpiacot. Ebbe egy jegyzetben nem mélyedhetünk bele, amúgy is sok szó volt róla a médiában. De talán több dologban pótolhatók a veszteségek, feledtethetők a kényszer szülte hiányok. Elmaradtak közönségvonzó, közkedvelt könyves rendezvények, hagyományos könyvvásárok, takaréklángon működtek a könyvkiadók, nem kerültek a széles nyilvánosság elé az irodalmi, szakmai újdonságok. Pedig kétségtelen, hogy számos kézirat várt arra, hogy kötetbe szedve, gondozva szerezzen élményt az olvasóknak. A médiumok jól érzékeltették, mekkora alkotókedv, milyen csillapíthatatlan segíteni akarás feszült az írókban, költőkben is. A képernyőkről csak amúgy sugárzott a felolvasásaikba, megszólalásaikba, a színművészek, zenészek, más előadók tolmácsolta írásaikba emelt életérzések, gondolatok, szellemi remeklések áradata. Olykor talán túl nagy adagolásban is, ami időnként oda vezetett, hogy a hosszabb olvasási időt igénylő, terjedelmesebb kötetek iránt már lanyhult az érdeklődés. Persze ezt a türelmetlenséget a nyomasztó karanténhangulat, a magány, a ránk erőltetett távolságtartás is okozhatta. Tény, hogy elég sok ismerősöm panaszolta telefonos beszélgetéseink során, hogy erőt kell vennie magán, ha elhatározza, egy több száz oldalas kötet olvasásába kezd bele. 

Talán mindez elmúlik, ha majd ismét élő könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon, közönség előtt zajló kerekasztal-beszélgetéseken veszünk részt. Mert mégiscsak jóval erősebb az összhatás és az új könyvek megismerése iránti indíttatás, mint az online rendezvényváltozat esetében. A jelenséget valahogy a tévék által közvetített futballmeccsekkel hoznám párhuzamba. Lehetnek az összecsapások bármily színvonalasak, a közönség reagálása nélkül az egésznek elvész az igazi íze, a sava-borsa. Nyilván nem kell lebecsülnünk a digitális, online világot. Mit is csinálnánk mostanság nélküle?! Örülünk, hogy van, és csakis dicséret illeti az alkotókat s a művészek minden kategóriáját, hogy a járvány kezdete óta olyan példás odaadással kapcsolódtak be a kultú-rának ebbe az új közegébe. A közelgő nagy könyves rendezvények, az Ünnepi Könyvhét, a Margó fesztivál és a további erdélyi komplex könyves események is még online módon próbálják beszippantani majd a befogadók tömegeit. Legyünk ebben partnerek mindannyian. De higgyük, hogy az őszi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron már újra napokon át zsúfolásig megtelik a Nemzeti Színház székhelyének minden tere s szeglete.